35 [vkook]

8. fejezet

taehyung és jungkook egymás mellett sétálva mentek munkába. jungkook lenézett a kezükre, amik majdnem összeértek. nem tudta, hogy kellemetlenül érintené a másikat az, ha megfogná a kezét, de úgy döntött, megpróbálja.

jungkook taehyung kezét fogva várt a reakciójára, mire taehyung mosolyogva nézett fel rá, miközben megszorította a kezét. jungkook szíve talán kihagyott néhány ütemet emiatt.

"szeretnél elmenni randizni, most hétvégén?" kérdezte a fiatalabb. 

"az a biciklis randi még mindig áll?" hallotta taehyung válaszát, mire megrázta a fejét.

"m-mi?" taehyung mosolya rögtön elhagyta az arcát.

"már nem áll, mert az egy baráti randi lett volna csak. arra utalsz, hogy még mindig csak barátként tekintesz rám, taehyung?"

az idősebb elpirult, "nem ezt mondtam."

"akkor arra gondolsz, hogy többek vagyunk, mint barátok?" kérdezte játékosan jungkook, ami azt eredményezte, hogy a másik még jobban zavarba jött.

"fogd be," előre sétált, a kuncogó jungkookot maga mögött hagyva.

"aranyos."

ahogy eljött a hétvége, fogták a biciklijüket, majd egy park körül tekertek, közel egymáshoz, hogy tudjanak közben beszélgetni. 

pár kör múlva leültek egy piknikezéshez használható plédre, amit jungkook hozott magával, közben egy koskárból vettek ki maguknak ételeket. "nem vagyok mesterszakács, a legjobb amit csinálni tudok az tészta, szóval remélem szereted a tésztákat," magyarázta jungkook, miközben a tarkóját vakarta.

taehyung felnevetett. "szeretem a tésztát," mondta, aztán mind a ketten elkezdtek enni. ebéd után, taehyung elfeküdt, fejét jungkook ölében pihentette, miközben az utóbbi a puha hajával játszott.

taehyung felnézett rá. "min gondolkozol?" kérdezte.

"nyálas lenne azt mondani, hogy rajtad?" taehyung kuncogott ezen. "én csak boldog vagyok, mert adtál egy esélyt. soha sem foglak cserben hagyni."

"én is örülök annak, hogy adtam nekünk egy esélyt," válaszolt mosolyogva az idősebb. 

"nekünk," ismételte meg jungkook, mire taehyung hümmögött. 

"ez az első randim már egy jó ideje, és hálás vagyok azért, amiért veled vagyok közben. még sosem éreztem magam ennyire jól."

jungkook megcsípte a másik arcát, "nagyon aranyos vagy, tudsz róla?"

"gyere be, csak lerakom a dolgaimat, és használom a mosdót, ami egyáltalán nem dögös, de muszáj, aztán hazakísérlek," mondta jungkook zavarba ejtően gyorsan, mire taehyung a mai nap folyamán sokadik alkalommal nevetett fel. 

"nem kell, egyedül is tudok menni."

"szó sincs róla, nem akarom, hogy a randinknak máris vége legyen," biggyesztette le ajkait jungkook, ami miatt az idősebb rögtön belement. 

"oké, akkor menjünk be."

amikor jungkook kisétált a mosdóból, látta ahogy az apja elhagyja a szobáját. "oh, jungkook, visszatértél. és még taehyung is itt van, sziasztok," köszönt namjoon.

 "azt hittem, hogy randizni voltál, jungkook. hamar vége lehetett, ha már taehyunggal vagy együtt," jegyezte meg, mire az idősebb rögtön elkomorodott, aztán lenézett. 'mégis mit gondoltam? persze, hogy nem örül annak, hogy a fia egy korombelivel találkozgat', gondolta.

jungkook megköszörülte a torkát, mielőtt megfogta taehyung kezét. "igazából, apa, taehyunggal randiztam."

"oh. oh, rendben," namjoon igyekezett mosolyogni, de egyértelmű volt, hogy ez nem tetszett neki. "kook, beszélhetnénk egy picit? bent," a szobájába mutatott, majd ott hagyta a többieket.

"mindjárt visszajövök, ne menj sehova, jó? kérlek." taehyungnak nem volt ideje válaszolni, mert jungkook megpuszilta a homlokát, és már követte is az apját.

"mégis mit gondoltál?" volt az első dolog, ami elhagyta namjoon száját. "egy randi taehyunggal? annyival idősebb nálad! egyáltalán hány éves is?" megpróbált nyugodt maradni, de nem végzett jó munkát vele.

"ez nem számít. a kora, nem számít. nem vagyok egy baba, apa. kedvelem őt, és szerintem ennyi elég," vitatkozott jungkook.

"most kedveled, de mi lesz később, huh? még akkor is így fogsz érezni, amikor még idősebb lesz? amikor te nagyon fiatal leszel, ő meg már nem?"

"úgy viselkedsz, mintha harminc év lenne köztünk, apa! nem is annyira idősebb! ő még mindig fiatal, és a leggyönyörűbb ember, akit valaha láttam, kívül, belül! tényleg nagyon kedvelem, szóval kérlek ne próbálj meg szétszakítani minket. ez az első alkalom, amikor így érzek valaki iránt, miatta olyan dolgokat érzek, amiket ezelőtt soha, szóval kérlek."

ők ketten nem voltak azzal tisztában, hogy taehyung mindent hallott. az sem tűnt fel nekik, hogy taehyung kisétált, a könnyeit törölgetve. 'hülye taehyung. mit gondoltál? azt, hogy élhetsz úgy, mint egy tündérmesében, valakivel aki tíz évvel fiatalabb nálad? hát persze, hogy senki sem fogadná ezt el. egy kibaszott idióta vagy.'

taehyung annyira belemerült a gondolataiba, nem vette észre azt, hogy jungkook követi őt. amikor jungkook kisétált a szobából, és nem találta az idősebbet, tudta, mindent hallott, és annyira fájt neki minden, hogy inkább elment. szóval utána indult.

megrántotta taehyung karját, hogy megfordítsa őt, de az idősebb csak el akart tűnni, "kérlek, engedj el, jungkook."

2022. 01. 19