35 [vkook]

4. fejezet

a hét tele volt jungkook folyamatos flörtölésével, amire taehyung válaszként mindig csak elutasította őt. mondjuk taehyung nem hazudott volna, szüksége volt már egy olyan emberre, aki igazából törődik vele, és tetszett neki a figyelem, amit jungkook adott neki. viszont továbbra is azt érezte, hogy túl idős a másik számára.

szombat este jungkook éppen a pultot törölgette, egy hosszú munkanap után. "szerintem jó döntés volt alkalmazni téged," hallotta meg taehyung hangját, "tényleg mindent beleadsz, hm?"

jungkook elmosolyodott, "ez a munka nagyon sokat jelent, hála neked az apámnak már nem kell elmennie éjszakázni, és pihenhet egy picit." taehyung szintén elmosolyodott. "és bónuszként mindennap láthatlak téged," folytatta.

taehyung mosolya eltűnt az arcáról. "jungkook, kérlek," kezdte, "sosem leszek elég jó hozzád, oké? olyas valakit kéne keresned, akit megérdemelsz. nagyon édes ember vagy, bárki boldog lenne melletted."

jungkook ránézett, "miért nem leszel te boldog mellettem? több vagy, mint tökéletes," mondta komoly hangnemben, egyenesen a másik szemébe nézve.

"amit irántam érzel csak vonzás, jungkook. még ha adok is neked egy esélyt, egy idő után csak megunsz," próbálta megmagyarázni az idősebb.

"nem dönthetted el, hogy mit érzek, oké? és miért kérdőjelezzel meg ennyire? a korkülönbség miatt-" jungkookot félbe szakította az, hogy taehyung rácsapott a pultra. "igen! a korkülönbség miatt, jungkook! tíz kibaszott évvel idősebb vagyok nálad! hát nem érted? még ha mi ketten rendben lennénk vele, az emberek beszélni fognak rólunk."

"nem érdekel, hogy mások mit mondanak erről! ez az én életem, én döntöm el, hogy kit akarok, és jelenleg téged akarlak," jungkook hangja suttogásba ment át a mondata végére.

taehyung megrázta a fejét. "n-nem, nem akarhatsz engem." mondta remegő hanggal, miközben egy apró könny kiszökött a szeméből. amint azt meglátta, jungkook odasietett hozzá, és megfogta az idősebb arcát.

letörölte a könnyét a hüvelykujjával, "oké, oké, sajnálom. kérlek, ne sírj. nem erőltettem rád az érzéseim, csak kérlek ne kérdőjelezd meg őket."

taehyung ránézett, "ne haragudj. megértem. de nem lehetünk többek barátoknál, rendben?" mondta, "egyelőre."

jungkook elmosolyodott, és bólintott, "annyi időt kapsz amennyit csak szeretnél, nem siettetlek." mondta, "de ez egyáltalán nem azt jelenti, hogy abbahagyom a flörtölést." taehyung ezen felnevetett. "oké."

"várj, várj. az mondtad, egyelőre. van arra bármi esély, hogy te kedvelsz engem?" kérdezte egy kacsintás kíséretében jungkook.

"szerintem aranyos vagy, a többit majd meglátjuk." kacsintott vissza taehyung.

"wow. ez már haladás, rám kacsintottál és aranyosnak hívtál!" örült jungkook, mire taehyung felkuncogott. "haza kéne menned, barát." mondta.

jungkook rábámult, "ouch." dünnyögte mielőtt kisétált. "majd holnap találkozunk, tae. jó éjszakát."

"jó éjszakát, jungkook."