35 [vkook]

1. fejezet

jungkook a lakásához közeli kis parkban ült. felemelte a fejét, hogy az égre nézhessen, majd sóhajtott. éppen a gondolataiba merült, amikor meghallott valakit énekelni.

oldalra nézett, és látott egy fiatal embert, aki dalolt miközben a gitárján játszott, körülötte néhány ember hallgatta őt. jungkook felkelt, és a srác felé sétált. a hangja angyali volt, viszont jungkook úgy gondolta, az arca sokkal elbűvölőbb volt.

amikor a szám véget ért, az emberek megtapsolták az énekest, aki kedvesen mosolygott rájuk, majd elsétált. jungkook egy idáig álldogált még, aztán rájött, tennie kell valamit. elővett egy kis pénzt a tárcájából, és a férfi gitártokjába tette. "csodás a hangod." dicsérte meg.

a férfi ránézett jungkookra, majd a pénzre, "kösz" válaszolta, "de nem a pénzért énekeltem."

"nem?" kérdezett vissza jungkook. "oh- sajnálom, csak feltételeztem, mert hát énekeltél és a tok is nyitva volt, én-" a férfi édes nevetése félbeszakította jungkookot. "nincs semmi baj, ez nem az első alkalom, hogy megtörtént, csak vedd vissza a pénzed, hogy el tudjam rakni a gitárom."

"igen- igen, sajnálom" mondta jungkook, majd úgy tett ahogy a férfi kérte. "csodás a hangod" mondta még egyszer. "azt hiszem ezt már megbeszéltük, de köszönöm" kuncogott a férfi, mire jungkook zavarba jött.

"ja" jungkook kínosan nevetett. "egyébként jungkooknak hívnak" kinyújtotta a kezét, mire a férfi megfogta és megrázta azt. "örülök a találkozásnak, én taehyung vagyok" mosolygott, és jungkook megesküdött volna rá, hogy annál szebb mosolyt még életében nem látott.

"leülhetek ide?" jungkook a taehyung melletti helyre mutatott, majd miután a férfi bólintott le is ült a padra. 

"még sosem láttalak itt" mondta jungkook, "mármint gitározni és énekelni."

taehyung felkuncogott, "igen, ez az első alkalom, hogy ebben a parkban vagyok. nem rég költöztem csak ide."

"ohh! remélem hozzászoksz a környékhez, nagyon jó itt meg minden" válaszolt mosolyogva jungkook.

"mi van veled? a közelben élsz?" a másik próbálta fent tartani a beszélgetést, nem ismert itt senkit, és remélte, hogy jungkook a barátja lehet.

"igen, egy utcával arrébb" válaszolt. "én is! talán szomszédok vagyunk" jungkook elmosolyodott a másik lelkesedésén, "talán."

ezután kínos csöndben ültek addig, amíg jungkook meg nem köszörülte a torkát, "hát, nagyon örültem a találkozásnak, de most már mennem kell" mondta, miközben felállt.

"én is örülök neki! talán még látjuk egymást erre felé" mosolyodott el taehyung, és remélte, a másik nem találja őt ijesztőnek.

"persze" válaszolt kedvesen jungkook, majd elsétált. arra gondolt, hogy most találkozott a világ legszebb emberével. vigyorogva folytatta a az útját.

igen, egy újabb fordítás, úgy, hogy a többi történetet sem tudom rendszeresen frissíteni haha
remélem tetszett nektek!