35 [vkook]

7. fejezet

taehyung arra kelt fel, hogy a nap egyenesen az arcába sütött. ahogy lenézett látta, hogy az ujjai össze vannak kulcsolva jungkookéval, miközben alvás közben a fejét a kanapéra hajtotta a fejét. rosszul érezte magát, amiért a fiatalabbnak a földön kellett aludnia.

"jungkook, kelj fel," mondta, miközben kicsúsztatta a kezét a fiatalabbéból. jungkook kinyitotta a szemét, majd mielőtt ránézett volna taehyungra zavaradottan pillantott körbe.

"jó reggelt, jobban érzed magad?" kérdezte aggódva, mire taehyung mosolyogva bólintott. 

"miért aludtál a földön, te idióta, hmm?" 

"biztos akartam abban lenni, hogy jól vagy," közölte. 

"köszönöm, hogy gondoskodsz rólam, hálás vagyok érte," köszönte meg az idősebb, aztán felállt. "gyorsan lezuhanyozok, majd visszajövök. ne menj sehova, reggelizhetünk együtt, aztán mehetünk dolgozni," javasolta taehyung. "már ha te is szeretnéd."

"nagyon szeretném, ha meg tudnánk csinálni, viszont nekem is le kéne zuhanyoznom, és ruhát kéne cserélnem."

"vannak plusz ruháim, ne menj," kérte az idősebb lágyan, miközben hirtelen úgy érezte, hogy kényszeríti a fiatalabbat, de nem akart egyedül maradni. szerette azt, amikor ott van jungkook mellette.

jungkook elmosolyodott, "akkor azt hiszem, maradhatok."

harminc perccel később, miután mind a ketten elkészültek, tiszta ruhákban ültek a pult körül, reggelit ettek. "szerintem jól nézel ki a ruháidban, de le merném fogadni, hogy az enyémek jobban állnának rajtad," kacsintott jungkook, miközben taehyung csendben maradt.

"azzal kapcsolatban, amit tegnap mondtál, hogy tényleg kedvelsz engem, komolyan gondoltad?" kérdezte taehyung, miután egy percig nem szólalt meg. jungkook meglepődve fogadta, hogy ezt a témát hozta fel a másik, majd a szemébe nézve bólintott.

"igen. tényleg kedvellek, taehyung."

"de nem teheted," tartotta véleményét az idősebb.

"miért nem? miért nem tehetem?"

taehyung lenézett, "mert nem én vagyok a megfelelő számodra. ha kedvelnénk egymást sem lenne helyes. annyira fiatal vagy, és helyes, bárkit megszerezhetsz magadnak, aki olyan fiatal, és szép, mint amilyet érdemelsz. nem érdemlek meg egy hozzád hasonló embert, jungkook."

"folyamatosan ezt fogod mondani? fogsz nekem valaha is adni egy esélyt? huh? vagy továbbra is azt fogod mondani, hogy nem lehetünk együtt, miközben úgy teszel, mintha lehetne köztünk valami? mert, ha nem vetted volna észre, ezt csinálod! megkérsz arra, hogy maradjak, és nem löksz el magadtól! mégis miről szól ez az egész, huh?" jungkook hangja egy kicsit hangos volt, enyhén feszültté tette az, hogy taehyung mindig úgy utasította el.

"miért nem érted meg, jungkook? szerinted nekem jó érzés ellökni téged így? szerinted nem lettem fáradt a folyamatos egyedülléttől? mert bízz bennem, az vagyok! de inkább mondok nemet neked most, ahelyett, hogy kivárjam azt, hogy később összetörd a szívem amikor úgy döntesz, nem kellek neked többé! pont úgy, ahogy ő tette!" taehyung szintén felemelte a hangját, miközben könnyek folytak le az arcán.

"annyira boldogok voltunk együtt, jungkook. azt mondta, szeret engem. aztán egy nap, mikor felkeltem egy cetli volt mellettem, amire azt írta, hogy többé nem lehet velem együtt. nem is vette figyelembe az én érzéseimet. a következő dolog amit tudtam az az volt, hogy talált valakit, aki nálam fiatalabb volt, aki jobban illet hozzá. attól félek, hogy megint át kell mennem ezen. ő nem bírt ki három év különbséget, te hogy bírnál ki tízet? én nem bírnám ki ezt még egyszer, jungkook. nem veled." folytatta lágyan, továbbra is könnyezve.

jungkook most már rosszul érezte magát, amiért kiabált az idősebbel, szóval felállt, majd odasétált hozzá, felemelte taehyung fejét, hogy egymásra tudjanak nézni. "tudom, hogy félsz, tae, és amit az exed tett az egy undorító dolog. de mi van akkor, ha idősebb vagy nálam? felnőtt vagyok, és tisztában vagyok azzal, amit csinálok. nem érdekel a köztünk lévő korkülönbség, tae. gyönyörű vagy, vicces, intelligens, és én kedvellek. tényleg. nem érdekel mások véleménye, csak kérlek adj egy esélyt, hogy ezt be tudjam bizonyítani. nem bántanálak meg úgy, ahogy ő tette, soha," mondta miközben letörölt egy könnycseppet taehyung szeméből, aki mereven őt nézte, mielőtt bólintott, majd jungkook mellkasához hajtotta a fejét. 

"adhatok neked egy esélyt jungkook, csak kérlek ne bánts meg."

jungkook szélesen elmosolyodott ezen, "nem foglak taehyung, megígérem."

2022. 01. 18.