35 [vkook]

2. fejezet

három nappal az első találkozásuk után, taehyung és jungkook egymás mellett ültek egy padon, és beszélgettek.

"szóval nem az énekléssel foglalkozol?" kérdezte jungkook. "nem, volt egy kis cukrászdám a szülővárosomban, és itt is nyílni fog egy új, két nap múlva" válaszolt taehyung.

"ohh! szóval akkor most kellenek alkalmazottak, ugye?" érdeklődött izgatottan jungkook. taehyung felnevetett a másik izgatottságán, "hadd találjam ki, munkát keresel?" kérdezett vissza taehyung.

jungkook félénken megvakarta a tarkóját, majd bólintott. "igen, keresek egyet, hogy segíthessek apukámnak. nem akarom, hogy továbbra is két helyen dolgozzon."

"oh, az apukáddal élsz?" kíváncsiskodott a másik, mire jungkook ismét igenre rázta a fejét. "hány éves vagy?"
"25 vagyok" válaszolt jungkook, mire taehyung csak bámult rá.

"tudom mire gondolsz, és nem, nem járok fő sulira, nincs diplomám, szóval tulajdonképpen senki sem alkalmazna engem. sose tudtam, hogy diploma kell még ahhoz is, hogy kasszás legyek"  mondta szarkasztikusan jungkook. senki sem adott neki munkát, azért mert nem tanult tovább, még a legszimplább munkahelyek sem akarták, és utálta ezt. utálta azt az érzést, hogy nem elég jó.

"nem ítéllek el, oké? tudod, hogy mik a péksütemények, nem?" kérdezte taehyung, mire jungkook gúnyosan válaszolt. "persze, hogy tudom, nem vagyok baba."

"igazából kissé az vagy" közölte vidáman taehyung, amire jungkook ismét gúnyos hanglejtéssel reagált. "egy baba? igazából lehet még idősebb is vagyok nálad."

taehyung felnevetett, "határozottan idősebb vagyok, kölyök." jungkook felnézett rá, "hány éves vagy?"
"35."

"most meg csak hazudsz, hogy bebizonyít, egy gyerek vagyok" jungkook nem akarta elhinni amit a másik mondott. ki volt zárva, hogy taehyung idősebb legyen nála, hisz annyira fiatalnak nézett ki.

"határozottan 35 éves vagyok, jungkook. nem hazudok. és ha ismered a péksütiket, akkor lehet tudok adni neked egy munkát. amúgy is szükségem van alkalmazottakra."

jungkook hirtelen megfeledkezett az életkorokról, és szélesen elmosolyodott, "tényleg? felveszel?"
"persze, hacsak nem vagy egy gyilkos" válaszolt taehyung.

"köszönöm szépen! fogalmad sincs arról, hogy ez mennyit jelent nekem!" jungkook nagyon hálás volt, így végre segíthet az apján.
taehyung elmosolyodott, mielőtt újra megszólalt, "mindennek késznek kell lennie két nap múlva, aztán el is kezdhetsz dolgozni" átnyújtotta a másiknak a telefonját, "írd be a számod, majd felhívlak munka előtt." és jungkook úgy tett, ahogy az idősebb kérte.

"ez azt jelenti, hogy nem foglak látni addig?" kérdezte egy kicsit szomorúan jungkook, nagyon élvezte a másik társaságát.

"majd meglátjuk. lehet túlságosan is elfoglalt leszek az előkészületekkel" válaszolt taehyung. "azokkal én is segíthetek" vágta rá izgatottan jungkook.
"majd felhívlak, kölyök" oh, hogy mennyire utálta, hogy egy kölyöknek hívta őt taehyung, de ettől függetlenül elmosolyodott, mert nem verheted meg főnököd -aki egy picit tetszik is neked-, hiszen elég nagy hülyeség lenne.

később aznap, jungkook boldogan feküdt az ágyában. miután elkezd dolgozni, az apjának nem kell elmennie egész nap pénzt keresni. végre többet lehetnek együtt, és már alig várta azt.