35 [vkook]

12. fejezet

jungkook kelt fel először reggel, lenézett az alvó taehyung biggyesztett ajkaira, mielőtt adott volna egy puszit a homlokára.

taehyung mozgolódott egy picit, aztán lassan kinyította a szemeit, "jó reggelt" köszönt mosolyogva.

"jó reggelt baba," válaszolt jungkook.
"levinnélek a konyhába, és csinálnék neked reggelit, ha nem lenne egy nemkívánatos vendég az ajtó túloldalán," folytatta, mire taehyung gyengéden rácsapott a mellkasára.

"ne legyél ilyen, jimin nem annyira rossz."

"a fenéket nem annyira rossz. ki szakít másikkal egy ágyon hagyott jegyzetlapon keresztül? ez undorító és hülye dolog," mondta a fiatalabb, miközben megdörzsölte a szemeit.

taehyung megrázta a fejét, "ez egy borzasztó dolog volt tőle, elismerem. de ezen kívül, ő egy nagyon kedves srác. szóval ne legyél gonosz vele."

jungkook ránezett, "nem hiszem el, hogy véded őt."

"nem védem! csak azt mondom, hogy nem annyira rossz, mint ahogy gondolod. egy rossz dolgot tett a millió jóval szemben. nem tudom annyira könnyen megutálni," válaszolt az idősebb, viszont ez annyira idegessé tette jungkookot, hogy inkább felkelt és kiment a fürdőbe.

néhány perccel később felöltözve kijött onnan, "ha annyira kedveled őt, miért nem maradsz vele egész nap? elmegyek." mondta, majd elkezdett kifelé sétálni a bejárati ajtóhoz, ami előtt találkozott jiminnel.

"jó regge-" kezdte jimin, mire jungkook félbeszakította,
"kopj le." ez volt az utolsó dolog amit mondott, mielőtt elment.

"minden rendben van?" kérdezte jimin, miután meglátta taehyungot. 

"igen, ne aggódj miatta," válaszolt, ahogy visszasétált a szobájába.

30 perccel később felöltözve kisétált , készen állt arra, hogy elinduljon.
"elmentem dolgozni, később találkozunk," köszönt el mielőtt jimin megállította őt.

"mehetek én is? nincs semmi dolgom háromig, és nem akarok egyedül itt maradni," kérte, mire a másik bólintott, aztán elsétáltak a munkahelyére.

mikor megérkeztek, taehyung meglepődve vette tudomásul, hogy jungkook már kinyitotta a boltot, a vásárlók már az asztalok körül reggeliztek. nem realizálta, hogy annyira késett.

"nem tudtam, hogy jungkook itt dolgozik," mondta jimin, mire taehyung csak hümmögött. 

"ott maradhatsz," taehyung jungkook pultja melletti székre mutatott.

jungkook épphogy rájuk nézett, majd elfordította a fejét és folytatta a munkáját. az idősebbnek határozottan bűntudata volt emiatt, de mégis mit kellett volna tennie?

amikor nem volt sok vásárló, taehyung jungkook felé fordult, "beszélhetnénk?" kérdezte gyengéden.

"úgy nem, hogy ő is itt van," a fiatalabb jimin felé pillantott, aztán lenézett a kezében lévő bögrére.

"hé jimin, be tudnál ugrani egy picit? csak öt percre," taehyung felemelte egy kicsit a hangját, mire jungkook szárazon kuncogott.

"tök mindegy mit csinálok, mindig is egy kisgyerekként fogsz rám tekinteni, taehyung. szeretsz te egyáltalán?" 

"ez nem igaz! nem látlak téged úgy, mint egy gyereket! az én partnerem vagy, jungkook. igaz, az elején úgy viselkedtem veled, mint egy gyerekkel, de ez változott. elérted, hogy szeresselek, a korkülönbség ellenére. és hálás vagyok amiért ez történt, nem érdekel, hogy mások mit mondanak, és bízz bennem tudom, hogy mikor suttognak ronda dolgokat az emberek, amikor elhaladunk mellettük, és azt is tudom, hogyan próbálod meg elterelni a figyelmem róluk, azt gondolva, hogy nem hallottam meg őket! de mindig hallom őket! attól függetlenül, hogy már nem érdekel. mert minden egyes kibaszott alkalommal jóváteszed azzal, hogy a legédesebb ember vagy, hogy a fülembe suttogsz dolgokat amiket imádok hallgatni, hogy megcsókolsz amikor csak tudsz, hogy megmutatod minden nap minden percében szeretsz. és ezzel eléred, hogy szeresselek, tök mindegy mások mit gondolnak rólunk! szóval ne merészeld megkérdőjelezni a szerelmemet feléd. miért teszed? azért, mert nem vagyok hajlandó rosszat mondani jiminről? nem az a fajta ember vagyok, aki ilyet tesz egy múltban történt dolog miatt, szóval kérlek ne várd el ezt tőlem."

jungkook egyhelyben állt, ledöbbenve a másik szavaitól. "t-taehyung, én-" kezdte, mielőtt megrázta a fejét. "sajnálom, nem úgy gondoltam. azt hiszem, csak ok nélkül féltékeny vagyok. sajnálom, szeretlek taehyung, kérlek ne sírj." két keze közé fogta az idősebb arcát, majd a mellkasához húzta az. "minden rendben van bébi, kérlek ne sírj," mondta, miközben megpuszilta taehyung haját.