35 [vkook]

5. fejezet

jungkook az ágyán fekve azon gondolkozott, hogy fel hívja-e taehyungot. vasárnap volt, és az üzlet nem volt nyitva, szóval egy hosszú nap állt előtte, amit barátok hiányában egyedül kellett töltenie. 

"bassza meg. jungkook vagyok, miért ne hívhatnám?" kérdezte magától, mielőtt rányomott az idősebb nevére, és várt a válaszára.

pár pillanat múlva fel is vette neki, "szia," hallotta a telefonon keresztül. "szia taehyung. azon gondolkodtam, hogy..." miután kimondta elcsendesült, majd csak akkor folytatta, mikor taehyung kérdőn hümmögött egyet.

"szeretnél találkozni?" érdeklődött, majd mivel a másik nem válaszolt, rögtön magyarázkodni kezdett, "mint barátok, nem randira hívlak. még." 

taehyung felkuncogott, jungkook meg büszke volt arra, hogy meg tudta őt nevettetni, "persze, tudunk találkozni, haver."

"hívj havernak még egyszer, és levetem magam egy szikláról." és taehyung ismét elnevette magát, "csak szórakozok veled. mikor találkozzunk?"

jungkook mosolyogva válaszolt, "egy óra múlva? fel is vehetnélek?" taehyung felvonta a szemöldökét, "ja, jó lesz egy órán belül, de azt sem tudod, hol élek," kuncogott.

"tudom, csak reméltem, hogy elmondod. úgy akarok viselkedni mint egy úri ember, és imponálni akarok azzal, hogy felveszlek az autómmal, és kinyitom neked az ajtót, tudod?" 

"annyira bolond vagy, jungkook," nevetett fel megint taehyung. "lehetnék a te bolondod, de te mindig eltaszítasz magadtól," válaszolt a fiatalabb.

"413-as utca, kettes tömb, ajánlom, hogy időben érkezz," mondta taehyung, majd lerakta a telefont, ezzel egyedül hagyva jungkookot, aki a lakásában úgy mosolygott, mint egy idióta. 

egy órával később, jungkook a kettes háztömb előtt várt arra, hogy taehyung lejöjjön, miután küldött neki az ittlétéről egy üzenetet.

elmosolyodott, mikor meglátta taehyungot gyönyörűen kinézve kisétálni. egy pasztell kék ing volt betűrve a fekete farmer nadrágjába. jungkook számára földöntúlinak tűnt.

"továbbra is így fogsz bámulni?" kérdezte az idősebb, mikor jungkook még nem mondott semmit, ezzel kirázva őt a kábulatából, "sajnálom, csak nagyon szép vagy." taehyung elmosolyodott, és szégyenlősen megköszönte.

"el akartam hozni az autómat, hogy kinyithassam neked az ajtót, ahogy mondtam, és egy kézzel tudjak vezetni, hogy dögösnek tűnjek, azonban ez nem jött össze," magyarázta jungkook, mire a másik felkuncogott. "miért nem sikerült?"

"mert nincs kocsim," taehyung erre hangosan felnevetett, és eltakarta kezével a száját, "arra gondoltam, hogy elhozom a biciklimet, de attól tartottam, azt nem találnád annyira menőnek, szóval csak ide sétáltam."

"nagyon vicces vagy, ugye tudsz róla?" kérdezte taehyung, még mindig kacagva. "de igazából szeretek biciklizni, nekem is van egy."

"akkor egyszer el kéne mennünk egy biciklis randira," javasolta jungkook. "baráti randira, természetesen, ne higgy mást."

"hát persze," mosolygott taehyung, majd elsétáltak a fiatalabbal. 

"hova megyünk?" kérdezte egy perc csend után. "van egy kerti kávézó amit nagyon szeretek, az a hely jó lesz?" taehyung bólintott, majd folytatták a megkezdett utat egy kellemes csendben.

"megjöttünk," közölte jungkook, aztán besétált a kertbe, és keresett egy asztalt maguknak.

desszerteket rendeltek, miközben mindenről beszéltek, amik csak eszükbe jutottak. "szóval még sosem voltál egy párkapcsolatban?" kérdezte taehyung, mire jungkook bólintott. "nem fogok hazudni, az emberek itt nem kedvelnek. amikor valaki érdeklődik felém, az emberek elijesztik őt. valószínűleg azért nem szóltak neked bármit is rólam, mert új vagy ebben a városban."

"van ennek valami oka? történt valami?" kíváncsiskodott tovább taehyung. rosszul érezte magát, mert a fiatalabb biztos nagyon magányos lehetett. "hmm, igen van. volt egy férfi, aki mindig össze-vissza utasítgattat apámat, mert neki dolgozott. egy nap átjött hozzánk és felpofozta őt előttem, mert az apám elvesztett valami hülye munkával kapcsolatos papírt. ezt persze nem hagyhattam, addig vertem őt, amig alig lélegzett, a rendőrség meg persze kijött. másnap már ki is engedtek, de néhányan látták ahogy megtámadtam egy ártatlan idős embert, minden ok nélkül. szóval nem nagyon kedvelnek engem itt."

"sajnálom, hogy ez történt veled," kért bocsánatot taehyung, mert tényleg nagyon rosszul érezte magát a történtek miatt. "ez rendben van, nem a te hibád volt. legalább úgy kezelsz, mint egy normális embert, nem úgy, mint egy bűnözőt," mosolyodott el.

"egyébként mi a helyzet veled? bármilyen ex párkapcsolat?" érdeklődött jungkook, terelve a témát.

taehyung bólintott, "ja, igazából el voltam jegyezve, de egy éve szétmentünk."

"tényleg? megkérdezhetem, hogy miért?" kérdezte óvatosan jungkook. 

"egyszer csak úgy döntött, hogy nem szeret engem többé. három évvel fiatalabb nálam."

jungkook úgy gondolta, hogy ez lehet annak az oka, hogy taehyung nem adott neki egy esélyt, és úgy érezte, nem elég a fiatalabb számára. "nos, ő egy idióta, elveszített egy nagyszerű embert, akivel bárki szerencsés lenne."

órák teltek el úgy, hogy nem is tűnt fel nekik. már este volt, mikor jungkook hazakísérte taehyungot. jungkook letépett egy virágot, mielőtt elmentek a kávézóból, aztán taehyung lakása előtt elővette azt, majd taehyung hajéba rakta.

"annyira szép vagy, taehyung." mondta, miközben végig simított a z idősebb piros arcán. "köszönöm. nagyon jól éreztem magam, köszönöm, hogy elvittél engem. ez volt a legelső alkalom, amikor kimentem, mióta itt élek."

"bármikor elviszlek bárhova, amikor csak akarod. én is nagyon jól éreztem magam," jungkook melegen mosolyogott a másikra.

"hát, én akkor elindulok," mondta taehyung, és jungkook bólintott, ahogy az idősebb besétált az épületbe. a mosolya egésznap fent volt az arcán.

2022. 01. 05.

visszatértem:)
elromlott a laptopom és most kaptam egy újat, úgyhogy csak most tudtam írni is.
majd igyekszek nem havi egy részt hozni haha