35 [vkook]

9. fejezet

"nem tudlak elengedni, tae. nem foglak. sajnálom azt, amit az apukám mondott, kérlek, ne sírj," suttogta jungkook, miközben letörölte taehyung könnyeit az arcáról.

"nem fogad el engem, és minden joga megvan rá. senki sem fogja elfogadni ezt, és ezt meg kell értened," vitatkozott taehyung, de még mindig sírt egy picit.

"el fogja fogadni, csak egy kis idő kell neki. kérlek ne add fel azt, ami köztünk van, ilyen gyorsan, inkább gyere vissza, és beszéljük meg," könyörgött jungkook, mire az idősebb megrázta a fejét.
"nem akarja, hogy ott legyek, és nem hagyom, hogy miattam összevesz az apáddal." 

"elhinnéd, ha azt mondanám, ő kért meg arra, hogy fussak utánad?" kérdezte jungkook, miközben a másik arcát simogatta.
"m-mi?" dadogta taehyung.

jungkook elmosolyodott, "csak azt szeretné, hogy boldog legyek, tae. azt mondta, ad neked egy esélyt, ha ezzel boldoggá tehet engem. kérlek ne menj el, inkább gyere vissza vele, hmm?"

taehyung egy picit hezitált, és csak egy helyben állt, mire jungkook hozzáérintette a homlokát az övéhez, "kérlek, tae." az idősebb ránézett, majd felnyúlt a kezeivel a másik nyakához és arcához. jungkook gyorsan átkarolta taehyung derekát, "nagyon kedvellek taehyung, kérlek ne menj el," suttogta.

ahogy taehyung meghallotta ezeket a szavakat, feljebb emelkedett, majd összeérintette az száját a fiatalabbéval, aki rögtön elkezdte mozgatni az ajkát. az ajkuk szinkronban mozgott, miközben tűzijátékot éreztek maguk körül, és a pillangók is megjelentek a hasukban.
"én is nagyon kedvellek téged," suttogta taehyung jungkook szájára, aki melegen elmosolyodott.

jungkook hátrébb húzódott, megfogta taehyung kezét, továbbra is mosolyogva, "menjünk, oké?" az idősebb bólintott, majd elindult vele, miután letörölte az arcát, eltűntetve a megmaradt könnyeit.

ahogy besétáltak az ajtón, látták ahogy namjoon a kanapén ül, miközben rájuk vár. taehyung megállt az ajtóban, és addig nem mozdult, amíg jungkook megszorította a kezét, utalva arra, hogy minden rendben lesz.

leültek a namjoon előtti kanapéra, mire ő megköszörülte a torkát, "bocsánatot kérek azért, amit hallottál, azt hiszem csak egy picit meglepődtem."

miután taehyung csak bólintott egyet, namjoon folytatta, "jungkook az egyedüli ember, aki megmaradt nekem ebben a világban, és ki nem állhatom, ha szomorúnak, vagy feldúltnak kell látnom. csak biztos akartam lenni abban, hogy tudja, mit csinál. nem mintha lenne veled bármi problémám, kérlek ne érts félre. én csak hálás vagyok azért, mert talált valakit, aki boldoggá teszi őt. nem tudom, hogy hallottál-e már erről, de jungkook most először kerül közel valakihez. senki sem adott neki egy esélyt, miattam, szóval kizárt, hogy közétek álljak. pont ellenkezőleg, ha boldoggá teszed a fiamat, azért hálás vagyok," fejezte be, mire jungkook szemei megteltek könnyel, 
"apa, ne hibáztasd magad," kérte csendesen, majd felállt, és megölelte az apukáját.

"sajnálom, hogy felemeltem a hangomat veled szemben. csak azt szeretném, ami a legjobb neked, és ha annyira tetszik neked taehyung, mint amennyire mondod, és ha az érzés kölcsönös, akkor teljesen támogatom," mondta namjoon, miközben visszaölelte a fiát.

"köszönöm szépen," mondta jungkook, aztán megfordult, és taehyungra nézett, aki kedvesen mosolygott az előtte állókra. "köszönöm, hogy adtál nekem egy esélyt."

2022. 02. 26.