35 [vkook]

16. fejezet

két nappal később, amikor taehyung felkelt úgy érezte megáll a szíve, mert meglátott egy üzenetet az ágynak azon felén, ahol jungkooknak kellett volna lennie. 

megfogta a lapot a kezeivel, de nem tudta rávenni magát arra, hogy elolvassa. 'mi van akkor, ha ő is elhagy engem? miért mennek el mindig csak egy üzenetet hagyva? nem érdemlek meg egy magyarázatot? azt hittem, hogy jól megvagyunk. buta taehyung.' gondolta, miközben egy könnycsepp végig folyt az arcán.

eldöntötte, hogy kinyitja a levelet, hogy megtudja, jungkook miért hagyta el őt így. ekkor egy kopogást hallott az ajtaján, aztán jimin sétált be a szobájába.
"hé, hé, miért sírsz? minden oké?" jimin sietett a másikhoz, hogy megnyugtassa őt, mire taehyung megrázta a fejét.

"láttad ma jungkookot?" kérdezte taehyung könnyes szemmel.
jimin válaszként megrázta a fejét, "nem, most keltem fel. azt hittem, itt van veled," magyarázta, mielőtt taehyung a kezébe nyomta jungkook üzenetét. 
"ezt hagyta itt nekem," suttogta.

jimin tágra nyílt szemekkel nézte egy másodpercig, aztán bűntudata lett. eszébe jutott, hogy ilyen szituációba hozta taehyungot egy évvel ezelőtt.

jimin nem tudta mit mondjon, vagy hogyan nyugtassa meg a másikat úgy, hogy ő is ugyanezt tette vele, de próbálkozott. "biztos vagyok benne, hogy meg tudja magyarázni, mit írt az üzenetben?"

taehyung megrázta a fejét. "még nem olvastam el," magyarázta, mire jimin sóhajtott egyet. 
"taehyung, ő nem hagyna el téged csak így. szeret téged."

"ez nem akadályozott meg téged abban, hogy elhagyj," reagált taehyung, ami miatt jimin szarul érezte magát egészen addig, amíg meglátta jungkookot besétálni az ajtón, a szobába.

"mi folyik itt?" érdeklődött amikor meglátta jimint az ágyon ülve, taehyung mellett, aki felnézett amikor meghallotta a fiatalabb hangját.

jungkook lerakta a kezeiben lévő táskákat, és odasétált hozzájuk. "bébi, miért sírsz? mi történt?" kérdezte aggódva.

jimin úgy érezte, hogy egyedül kéne hagynia őket, ezért kisétált a szobából, és becsukta maga után az ajtót. 

"azt hittem, elhagytál," mondta taehyung, miközben le akarta törölni a könnyeit, mire jungkook félretolta a kezeit, és inkább lecsókolta azokat az arcáról.

"sosem hagynálak el bébi. miért gondoltad ezt?" kérdezte lágyan, és megsimogatta az idősebb arcát.

"azért, mert amikor felkeltem nem voltál itt, és ezt találtam magam mellett, és-" taehyung az üzenetre mutatott, és jungkook megértette, honnan jöttek ezek a gondolatok. taehyung azt hitte, hogy ő is elhagyja őt, pont úgy, mint ahogy jimin tette.

jungkook megölelte őt, majd adott egy puszit a hajába. "sosem hagynálak el, főleg nem így. én csak elmentem reggeliért. mivel ma nem megyünk dolgozni azt gondoltam itt maradhatnánk, miközben kényeztetem a pici hercegnőmet."

taehyung elhúzódott, hogy a fiatalabbra tudjon nézni. "nem érdemellek meg."
jungkook elmosolyodott, aztán megrázta a fejét. "gondolkodhattam volna, mielőtt csak úgy egy üzenetet hagyok neked. sajnálom, többet nem fog előfordulni. és most kérlek mosolyogj."

taehyung nem tudott nem mosolyogni. mi a fenét csinált ahhoz, hogy megérdemelt valakit aki annyira csodálatos, mint jungkook? ez túl mutatott rajta, de szerette.

"szeretlek," mondta taehyung, mire a fiatalabb megpuszilta az orrát. 
"én is szeretlek, de most hagyd abba a sírást és engedd, hogy megetesselek, hmm? a kedvencedet vettem."

az idősebb bólintott, és beletemette a fejét jungkook nyakába. "előtte maradjunk így egy picit," kérte, majd érezte, hogy jungkook magához szorítja, megpuszilja és bólint egyet.