35 [vkook]

21. fejezet

késő este volt, a pár taehyung ágyában feküdt, és jungkook taehyung nyakát puszilta. ártatlannak indult, de jungkook elkezdett nedves csókokat hagyni maga után.

"jungkook," suttogta taehyung. "ne itt."
jungkook felnézett rá. "miért ne? hiányzol." taehyung elmosolyodott, de továbbra is rázta a fejét.
"a szüleim konkrétan itt vannak a mellettünk lévő szobában."

jungkook lágyan megcsókolta, majd suttogva megszólalt. "akkor csak nagyon halknak kell lennünk." az idősebbre nézett válaszért, mire taehyung bólintott.
"utálom, hogy nem tudok nemet mondani a kölyök kutya szemeidnek."

a következő reggel jungkook és taehyung a lépcsőn sétáltak lefelé, hogy reggelizzenek az utóbbi szüleivel.

"istenre esküszöm jungkook, ha a szüleim megkérdezik miért sántítok, szakítok veled," fenyegette meg arányosan taehyung a párját, miközben megragadta a pólóját.

"nem annyira feltűnő bébi, ne aggódj," kacsintott jungkook. "és imádnivaló vagy, amikor fenyegetsz engem," mondta, aztán lehajolt és adott neki egy puszit.

"jó reggelt!" köszönt taehyung anyja a lépcső aljáról. "gyertek, kész a reggeli."
a fiúk bólintottak és elindultak le, ahol az asztalhoz ültek.

taehyung apja mosolyogva üdvözölte őket. "jól aludtatok?" kérdezte, mire jungkook bólogatott.
"igen, köszönjük."

"remélem nem vagytok fáradtak, tudjátok azután a vad éjszaka után," mondta taehyung anyja ártatlanul, miközben viccelődve összeütötte a tenyerét.

jungkook tágra nyílt szemekkel kezdett el köhögni, amíg taehyung megrúgta az asztal alatt az anyját.
"mi a franc anya? kérlek, ne," könyörgött, de az anyja csak nevetett rajta.

"mivel nem akarom, hogy ez legyen az utolsó alkalom, amikor a fiam és a párja meglátogat, váltsunk témát," javasolta chiwon. "ma elmegyünk a boltba anyukáddal, szeretnétek ti is jönni?" jungkookék csendben bólogattak.

négyen elmentek a plázába, ahol boltról boltra jártak. taehyungot az összes kirakat lenyűgözte, ezért mindegyik üzletbe be akart nézni, jungkook meg természetesen nem tudott nemet mondani neki.

"elfáradtunk, majd ott megvárunk titeket," mondta chiwon, miközben egy apró kávézóra mutatott, ami a másik oldalon volt.
"én meg elmegyek gyorsan a mosdóba," közölte jungkook, és egy puszit adott taehyung arcára mielőtt elment, ezzel magára hagyva az idősebbet.

taehyung körbenézett, majd eldöntötte, hogy mivel egyedül van, benéz abba a boltba, ami már a legelején szemet szúrt neki, ahol női ruhákat árultak.

miután végeztek a plázázással, taehyung szülei átmentek egy barátukhoz, magukra hagyva a fiatal párt.

taehyung aranyosan összeütötte tenyereit. "sok mindent kaptam, és mindet imádom!" mondta izgatottan. "akarod látni őket?"
jungkook bólintott egy mosollyal az arcán, hiszen ki nem mosolygott volna egy ilyen izgatott babán?

taehyung egyesével mutogatta őket, mindegyiket ugyanolyan lelkesedéssel. Volt ott ruha, kiegészítő, cipő, és más konkrétan haszontalan holmi is.

"és mi van ebben?" kérdezte jungkook, majd elvett a bal oldaláról egy táskát, amit az idősebb még azelőtt kikapott a kezéből, hogy kinyitotta volna.
"semmi, azokat már megnéztük."
jungkook megrázta a fejét, "nem, ezt nem. mutasd meg," lebiggyesztette az ajkait, mire taehyung gyorsan lehajolt és megcsókolta.

"oké, szóval, sosem ítélnél el, ugye? és mindig önmagam lehetek melletted, ugye?" kérdezte az idősebb pár másodperc után. jungkook össze volt zavarodva, de igenre rázta a fejét.
"persze, bébi. miért kérdezed?"

taehyung a táskáért nyúlt. "vettem néhány dolgot, amiket talán furcsának találsz vagy valami, de ígérem, hogy nem veszem fel őket. csak tetszettek, ezért gondoltam úgy, hogy megveszem. nem fogom hordani őket, vagy ilyesmi," magyarázkodott, mire jungkook csak még jobban összezavarodott.

"bébi, bármit elmondhatsz nekem, oké? valamiért aggódsz, és én nem akarom ezt. csak mutasd meg, nem mondanék semmi olyasmit ami rosszul esne neked, oké? most vedd elő őket, és ne aggódj. amúgy is, mennyire lehet rossz?" próbálta lenyugtatni taehyungot, és úgy tűnt valamennyire működött is, mert az idősebb vissza mosolygott rá.

újra a táskáért nyúlt, majd kivett belőle néhány apró rövidnadrágot, rövidebb pulcsit, selyem hálóinget. jungkook tágra nyílt szemekkel nézett rá, ami kicsit megijesztette, éa visszarakta a dolgokat.
"sajnálom," suttogta, miközben egy könnycsepp hagyta el a szemét.

mikor jungkook feleszmélt a kábulatából enyhén megrázta a fejét. "mit sajnálsz? hmm?" kérdezte lágyan, aztán felemelte taehyung fejét, hogy ránézzen. "tényleg azt hiszed, hogy furának találom, hogy szereted a cross dressing-et?* mert számomra ez egyáltalán nem az, sőt, szerintem nagyon jól állnának ezek a ruhák neked," mondta, miközben az említett tárgyakra mutatott.

taehyung szeméből kihullott egy könnycsepp amikor megölelte a fiatalabbat. "azt hittem- azt hittem, hogy azért nem mondtál semmit, mert undorítónak találod vagy valami," közölte elfolytot hangon jungkook mellkasába.

jungkook elmosolyodott. "sosem találnék veled kapcsolatban bármit is undorítónak. bármi amit csinálsz egyszerűen elkápráztat engem, még akkor is, ha a legapróbb dologról van szó. szóval ne sírj, oké?"

"miért nem próbálod fel őket most, hm?" kérdezte a fiatalabb egy kis idő múlva, ezzel megtörve a kialakult csendet. taehyung megrázta a fejét.
"nem hiszem, hogy ez egy jó ötlet, egy 35 éves férfi vagyok, egyszerűen csak furcsa lenne. tényleg csak azért vettem őket, mert aranyosak. ennyi az egész."

jungkook nem hitt neki, tudta, hogy az idősebb fel akarta próbálni őket, viszont túlságosan is félénk volt. "talán egy 35 éves férfi vagy, de közben az én gyönyörűm virágom is vagy. és a virágom még mindig fiatal, és határozottan jól állnának neki az új ruhái, nem gondolod?" mondta, mire taehyung elmosolyodott.
"nem tudom mit tettem, azért hogy velem vagy," válaszolt, megcsókolta a fiatalabbat, majd felállt, hogy felpróbálja az új ruháit.

* cross dressing: amikor egy személy olyan ruhákat/kiegészítőket visel, amit jellemzően a másik nem hord.