Delena novellák // BEFEJEZETT //

A nap, ami mindent megváltoztat part 4

Sajnálom, hogy sokáig nem volt rész, csak ugye a félévi jegyeimen javítanom kellett, ezért nem nagyon volt időm felrakni a könyvek részeit, de most hoztam.

- Köszönök mindent, Jenna - búcsúzott Damon vacsora után. - És azt is köszönöm, hogy elfogadsz minket..., hogy elfogadsz engem.
- Ami azt illeti, hálás vagyok neked, Damon - viszonozta Jenna. - Te tartottad őt életben, te voltál az egyetlen, aki képes volt lelket önteni belé, vagy mosolyt csalni az arcára - még a legrosszabb pillanatokban is. Tudom, hogy mennyire szereted, és bebizonyítottad, hogy megérdemled őt.
- Köszönöm még egyszer. Ígérem, nem fogod megbánni - tette hozzá Damon, majd hagyta, hogy Elena kikísérje.
- Nyitva lesz az ablak - jegyezte meg Elena, amint kiléptek az ajtón. Damon elmosolyodott.
- Mindjárt itt leszek, csak akadt még egy kis dolgom...de mielőtt még elmegyek, oda akartam adni neked ezt - mondta, és egy piros bársonydobozt bőrdzsekije belső zsebéből.
- Ó, Damon, igazán nem kellett volna...
- Csak nyisd ki, jó?
A lány felnyitotta a dobozt, amiben egy nyaklánc lapult, ami történetesen tökéletes mása volt annak az ékszernek, amit még Stefantól kapott kapcsolatuk elején.
- Azt hittem, ez elveszett - dadogta Elena. Tekintete felváltva siklott Damonre és a nyakláncra.
- Nos, ez nem is az, hanem egy másolat. Azt sajnos nem tudtam megtalálni, de mivel tudom, hogy mennyire ragaszkodtál hozzá, gondoltam, csináltatok egy ugyanolyat.
- Köszönöm - Elena lábujjhegyre állt és megcsókolta őt, gyengédségével teljesen magával ragadva a fiút.
- Ezt adtad nekem, holott tudod, hogy Stefanra emlékeztet... Mikor váltál ilyen ellenállhatatlanná, Damon?
- Az az igazság, hogy felőlem akár Klaustól is kaphattad volna, ha téged ez boldoggá tesz, akkor én kötelességemnek érzem, hogy visszaadjam neked valamilyen módon. Mert nekem csak az számít, hogy te boldog legyél, Elena - vallotta be Damon.
- Hogy voltam képes eddig ellenállni neked? - tette fel a költői kérdést Elena, mire Damon óvatosan az álla alá nyúlt, felemelte a fejét, majd megcsókolta.
- Sietek vissza, szerelmem - mondta, és elillant. Elena ekkor vette észre, hogy végig a verandát díszítő fagyöngy alatt állt. Halkan kuncogni kezdett, majd visszament a házba.

Ez is egy rövidebb rész volt.