Delena novellák // BEFEJEZETT //

Csütörtök part 9

Sajnálom hogy ilyen későn hoztam ezt a részt.

Köszönöm az 50 szavazatot!

Elena még azon a héten megkereste Stefant, hogy válaszokat követeljen tőle arról a kis "incidensről" a Grillben.

- Tudtad, hogy végig ott volt, igaz? Láttad, hallottad...Direkt csináltad az egészet, ugye? - kérdezte, karjait összefonva mellkasán. Stefan, aki hanyagul terpeszkedett a nappali kanapéján, csak önelégülten mosolygott.- Hát persze, hogy tudtam.- Azért produkáltad azt a kis show-t, hogy magadhoz öleltél meg simogattál, miközben azzal fenyegettél, hogy legyilkolsz, hogy elszórakozz vele. Pontosan tudtad, hogyan fog reagálni, ezért gondoltad, rúgsz egyet a saját testvéredbe. Mit akartál ezzel elérni?!- Csak megjelöltem, ami az enyém - vont vállat a férfi. Elena szabályszerűen rosszul volt tőle. Megjelölni, gondolta, a kutyák jelölik meg a fákat a vizeletükkel. Felfordult a gyomra. - Azt akartam, hogy annak lássa magát, ami: szánalmas pótléknak. Emlékeztetnem kellett arra, hogy sosem kaphatja meg, amit akar, mert az valahogy mindig az enyém.- Undorító vagy, Stefan - rázta meg a fejét Elena. - Szánalmas, kicsinyes, beképzelt és gusztustalan. Különbnek képzeled magad, mint a testvéred, de közben olyan mélyre süllyedtél, ahová ő sosem. Látni sem bírlak - jelentette ki a lány, és avval a lendülettel otthagyta azt az érzéketlen, hideg vámpírt, akit egykor úgy szeretett. Damont persze hiába kereste, hiszen az idősebb Salvatore mesterien el tudta kerülni őt, ha nem akart találkozni vele. Márpedig akkor nagyon úgy tűnt, hogy a háta közepére sem kívánta Elenát, aki ugyan megértette, miért haragszik rá Damon, azért már alig várta az alkalmat, hogy végre megmagyarázhassa, mi történt valójában.
Végül a következő csütörtökön, amikor reménykedve állt a férfi házának küszöbén, találkoztak szemtől szemben. A férfi, amikor ajtót nyitott, úgy festett, mint aki számított Elena érzekézésére, de ennek ellenére nem tűnt valami boldognak, hogy láthatja.- Elena - sóhajtott, meg sem moccanva az ajtóból.- Mégis hol voltál?!- Úgy emlékszem, ezt a beszélgetést már lejátszottuk egyszer.- Nem, nem játszottuk le, mert faképnél hagytál! - Elena frusztráltan dobta a levegőbe karjait. - Istenem, beengednél legalább, hogy ne itt a hidegben kelljen üvöltöznöm veled? - Damon csak a szemét forgatta, de odébb lépett, hogy a harcias amazon beronthasson a házba. Amaz belépve vett egy mély levegőt, hogy megnyugodjon. Emlékeztetnie kellett magát, hogy nem azért jött, hogy ordibáljon, hanem hogy bocsánatot kérjen tőle.
- Most az egyszer eltekintek attól, hogy merre voltál és mit csináltál...
- Ez igazán kedves tőled, tudod, örömmel tölt el, hogy százhetvenegy évesen azt csinálhatok, amit akarok - szúrta közbe epésen Damon, miközben teletöltött egy kristálypoharat whiskyvel.
- ...mert nem azért vagyok itt, hogy kérdőre vonjalak - fejezte be Elena, majd kibújt a kabátjából, aminek a zsebéből előbb kiemelt egy gyűrött papír zsebkendőt, vagy szalvétát, Damon nem tudta megállapítani. - Beszélni akartam veled arról, ami a múlt héten történt. - Amikor a lány látta, hogy Damon valami gúnyos válaszra nyitja a száját, gyorsan megelőzte. - És te pedig végig fogsz hallgatni. - A férfi felvonta a szemöldökét, ahogy Elena kibontotta a kezében lévő papírost, de győzött a kíváncsiság, és inkább a poharával együtt ledobta magát a kanapéra.
- Csupa fül vagyok - grimaszolt, de Elena elengedte a füle mellett a megjegyzést, és inkább elkezdte felolvasni, amit összeírt a keddi ebédszünetben, megtoldva az előző hét pénteki sorokkal.
- Damon, én igazán sajnálom, ahogy a legutóbb viselkedtem veled...
- Te most komolyan egy darab vécépapírról fogod felolvasni a kis beszédedet? - nevetett Damon, a kezébe temetve arcát.
- Ez egy szalvéta - vágta re Elena. - És igen, fel fogom olvasni. Szóval, igazán sajnálom, ahogy a legutóbb viselkedtem veled. Nem lett volna szabad csak úgy faképnél hagynom téged, de igazság szerint nehezen tudom kezelni a részeg embereket...
- Nehezen tudod kezelni a részeg embereket?!
- Befejezhetem? - Damon egy lemondó kézmozdulattal jelezte a lánynak, hogy az folytassa. - Nehezen tudom kezelni a részeg embereket és az igazat megvallva...kicsit meg is voltam rémülve, mi történik, ha nem megyek el akkor. És kérlek, hidd el, nem azért nem engedtem, hogy megcsókolj, mert nem érzek semmit irántad, hanem mert emlékszem, hogy egyszer, valaki azt mondta nekem Atlantában, hogy valódinak kell lenni ennek a dolognak kettőnk között. Ezt akartam én is...hogy igazi legyen a pillanat, és nem csupán egy részeg meggondolatlanság, amit másnap reggel elfelejtesz.
- Micsoda...
- Még mindig nem fejeztem be. - A vámpír kiérdemelt egy újabb szúrós pillantást. - Azt is sajnálom, ami Stefannal történt, de hidd el, az égadta világon semmi nincs köztünk. Azért ölelt magához, hogy téged bosszantson, hogy neked fájdalmat okozzon. Azonban én nem akarok neked rosszat, és megígérem, hogy legközelebb nem fogok elmenekülni, hanem ahelyett, hogy elítélnélek, inkább megkérdezem, mi bánt. És...
- És? - kérdezte kíváncsian Damon. Elena, aki eddig erősen koncentrált a menzáról elemelt szalvétára, felnézve egyenesen a férfivel találta szembe magát.
- És... - dadogta, ahogy a vámpír közelségével szembesülve hirtelen elvesztette a korábbi önbizalmát. - És... - Damon ekkor megfogta Elena kezét, és végig tartva vele a szemkontaktust kivette kezéből a kissé megviselt szalvétát, majd olvasni kezdte.
- És, ha még mindig akarod, akkor most megcsó... - itt megtorpant, hitetlenül emelve vissza a tekintetét a lányra. - Ezt komolyan... - Még mielőtt befejezhette volna, Elena szabályszerűen letámadta: karjait a nyaka köré fonta, és száját az övére nyomta, hatásosan hallgattatva el őt. Damon persze azonnal viszonozta a közeledést, még közelebb húzva magához az egyetlen nőt, akit valaha képes volt igazán szeretni.
- Van még valami azon a szalvétán? - kérdezte Damon, mikor szétválva egymásnak támasztották a homlokukat. Elena tekintete a papírra siklott.
- Elvihetsz egy randevúra. Jövő héten, csütörtökön, nyolc órakor.
- Legyen hét.
- Akkor tehát elfogadod az alkut? - mosolyodott el Elena, végigfuttatva kezeit Damon sűrű, fekete tincsein. A férfi viszonozta a mosolyt, jobb kezével a lány arcát simogatva.
- Talán szükségem lesz még egy kis győzködésre... - mondta, arcán azzal a bizonyos félmosollyal. Egy másodpercbe telt, hogy Elena megértse, mire gondol, és aztán ajkaik újra találkoztak.

Köszönöm az 50 szavazatot!