Delena novellák // BEFEJEZETT //

Csütörtök Part 5

Na halii itt van az 5. rész, remélem tetszeni fog. Sajnálom, hogy sokáig nem voltam, de sokat kell tanulni, igaz, ez nem kifogás, mert van akinek többet kell.

Damon a következő csütörtökön teljesen részegen ült a nappali méregdrága perzsaszőnyegét, egy méretes whiskytócsa közepén, kezében már a harmadik üveg szesszel. Amikor Elena belépett, éppen hangosan kurjongatta egy éppen nagyon menőnek számító popsláger nem túl bonyolult szövegét.
Aznap összetűzésbe keveredett Stefannal, aki flegmább volt vele, mint valaha, sőt, még mindig fülében csengtek a szavak, amelyekkel az öccse azt bizonygatta, hogy akármit is tesz, Elena sosem lesz az övé, csupán arra kell neki, hogy ne érezze magát egyedül, amíg ő el van foglalkozva azokkal az átkozott koporsókkal és Klaus kinyiffantásának világverő tervével. De ami igazán kiverte nála a biztosítékot az az volt, hogy a testvére érzéseinek teljes hiányában még arról is megfeledkezett, hogy aznap volt az anyjuk halálának 164. évfordulója. Mondani sem kell, két perccel azután, hogy ez kiderült, Stefannak egyetlen ép csontja sem maradt.
Damon pedig hazament és, mint ahogy mindig ezen a napon - vagy bármelyiken, amikor pocsék volt a hangulata - szépen leitta magát a sárga földig, pontosabban már az alá. Így talált rá Elena, aki az eddigiektől eltérően valamivel később futott be.
- Damon?! - kerekedett ki a szeme, amikor meglátta a tökéletesen elázott vámpírt. Egy józan Damon sem volt kezesbárány, egy részegtől pedig egyenesen Teréz Anya is sírva futott volna ki az univerzumból. - Veled meg mi történt?
- Ez egy olyan kérdés, amire száznegyvenhét éve nem tudom a választ - motyogta a vámpír, inkább magának, mint a lánynak, miközben jó nagyot kortyolt a kezében lévő, félig üres üvegből.
- Részeg vagy.
- Gratulálok, Miss Mindentudó, az év megállapításához - vigyorgott Damon, de az arcára kiült grimasz nem pimasz volt, mint általában, hanem inkább elég bugyuta. Pedig ha valaki, hát Damon Salvatore nem vágott ostoba fejeket. - Fölterjesztettek már Nobel-díjra? - kérdezte érdeklődve, miközben ide-oda dülöngélve a rádióhoz battyogott és maximum hangerőre állította azt. A szobát betöltötte az Elena számára eddig ismeretlen, üvöltő rockzene nehezen követhető dallama, ami rögtön táncolásra, pontosabban szólva koordinálatlan bukdácsolásra késztette Damont. Elena még így sem hagyta figyelmen kívül, ahogy nyitott ingén keresztül elő-elő villant az a bizonyos felsőtest, amire Damon - joggal - olyan büszke volt.
Amikor azonban sikerült ráerőszakolnia magára némi diszkréciót, és abbahagyta a férfi testének szégyentelen bámulását, Elena megköszörülte a torkát, és elhatározta, hogy a tettek mezejére lép.
- Oké, Johnnie Walker, majd akkor próbáld meg leiskolázni Mick Jaggert, ha józan vagy - javasolta, miközben azon volt, hogy egyszerű, emberi erejével a kanapé felé ráncigáljon egy vámpírt, aki erősebb volt, mint Hulk és Batman együttvéve, sőt, még úgy is forgolódott, mint a ringlispíl.
- Józanul is jobb vagyok! - jelentette ki Damon, aki egyszeriben elkezdett körbe körbe forogni, whiskyvel locsolva azt a perzsa szőnyeget, ami durván annyit ért, hogy az árán egész Afrika jól lakna egy teljes évig. - Sőt, még az asztal alá is be tudom inni!
- Veszem észre - morogta Elena, aki sikeresen megkaparintotta az üveget, amiben alig maradt pár csepp alkohol, és gondosan elrejtette azt a táskája mélyére. A lány persze nem adta fel, újból megpróbálta megállásra bírni a vámpírt, aki azonban úgy tűnt, nagyon nem akar engedelmeskedni.
- Mick Jagger béna! - kiáltotta, miközben továbbra is fel-alá ugrálva, jóformán körbetáncolta Elenát.
- Damon... - sóhajtott az. - Hagyd már abba!
- Na, ne legyél már ilyen ünneprontó - biggyesztette le ajkát Damon, egy pillanatra felhagyva az idétlen ugrándozással. - Gyere már, táncolj velem. - Elena olyan arcot vágott, mint akivel most közölték, hogy Micimackó valójában egy álcázott orosz kém, és hevesen rázni kezdte a fejét. Akaratereje azonban kevésnek bizonyult Damon vasmarkával szemben, amely bilincsként feszült a kezére és magával rántotta a whiskyben úszó szőnyeg közepére.
És hiába próbált meg arra koncentrálni, hogy egy nagyon is részeg, magával kifordult vámpír, aki csupán árnyéka az ő legjobb barátjának, erőszakkal húzza őt ilyen közel magához, Elena mégis csak azt érezte, hogy a szorítás enyhülésével milyen gyengéden veszik el a keze Damon széles tenyerében, és hogy hány millió apró szikra verekedett össze a gyomrában, ami meg úgy forgott körbe-körbe, mint egy műugró.
És amíg más ilyen részegen, ha még nem kapott alkoholmérgezést, körülbelül olyan szagot áraszt, mint egy sörsátor az Oktoberfesten, addig Damon valami csoda folytán nem bűzölgött - nem, a whisky eltéveszthetetlen illatán kívül kivehető volt a bizonyára méregdrága, elegáns kölnije, és valami, ami csak Damon lehetett, erős, férfias...szenvedélyes.
Mintegy varázsütésre, a zene a rádióban megváltozott, és az ordító számot felváltotta egy halk, lágy melódia, amelyet a zongora lassú dallama teremtett. De nemcsak a zene vett radikális fordulatot, hanem a szoba atmoszférája, és ezzel az ő mozdulataik is egy csapásra megváltoztak. Elena, akit Damon megpörgetett, most jó nagy lendülettel csapódott neki a férfi mellkasánál, aki megragadta mind két kezét, és úgy húzta még közelebb magához. Testük egymásnak préselődött, mellkasuk összeért, ahogy lihegve néztek egymás szemébe. Egy pillanatra úgy tűnt, Damon valóban kijózanodott, de az a bizonyos pillanat nem tartott sokáig, ugyanis egy gondtalan mosollyal az arcán a vámpír egyik kezét a lány derekára csúsztatta, és lassú lépésekkel vezetni kezdte őt a dallam ritmusára. Akármennyire is próbálta elszakítani a tekintetét Damon arcáról, Elena képtelen volt lesütni a szemeit. Némi riadtság ült a tekintetében, ahogy kiolvasta hullarészeg táncpartnere szemeiből azt a tengernyi, ezúttal kendőzetlen érzelmet, amelyek most gátlás nélkül úsztak annak pillantásában, mégis, inkább elbűvölve érezte magát, mintsem rémülten. Tudta, hogy ennek nem szabadna megtörténnie, tekintettel arra, hogy Damon olyan állapotban volt, mint az a tini, aki életében először kóstolta meg a trükkös narancslevet, de akkor sem bírta rávenni magát, hogy kiszakadjon ennek a veszélyesen csábító férfinek az öleléséből, sőt, már nem is emlékezett rá, miért tiltakozott olyan hevesen alig egy perccel korábban. A levegő izzott, jóformán forrt a körülöttük kialakult feszültségtől, és ezt nemcsak Elena érezte - Damont - ha lehetett ennél jobban - totálisan megrészegítette az érzés, és akkor, józan ész és gátlások hiányában semmi sem volt, ami megakadályozta volna abban, hogy kihasználja a szituációt. Sőt, tudat alatt még élvezte is, hogy részegsége ürügy lehet arra, hogy végre felhagyjon az önmegtartóztatással. Túl régen szerette, akarta Elenát, és már befáradt abba, hogy állandóan megálljt parancsoljon háborgó érzelmeinek, amikor eljutnak addig a bizonyos határig. Eddig egyszer ragadta el őt annyira a hév, azaz az elmebaj, hogy engedjen annak, amit ő maga akart, pontosabban felrúgva minden diszkréciót és türelmet, megcsókolta őt. Élete legszebb pár másodperce volt, még akkor is, ha Elena később hibának nevezte az ő földi mennyországát. De a lány azt is mondta, hogy nem bánta meg, hát miért bánná meg, ha most is tennének egy próbát...ha Damon, még ha egyetlen perc erejéig is, de bepillantást nyerhet abba a jövőbe, ami valószínűleg sosem fog megadatni neki.
Elena lényének egyik fele őrjöngve, haját tépve tiltakozni kezdett, amikor mindketten közelebb hajoltak egymáshoz, olyannyira közelre, hogy érezni vélték egymás rohamosan gyorsuló leheletét az arcukon, de a lány annyira el volt veszve abban a két, határtalan óceánkék szemben, amely egyszeriben az egész világot odaígérték neki, hogy oda sem bagózott a hisztériázó hangra a fejében. Szinte érezte, ahogy az önkontrollja kiszáll az ablakon, gyorsabban, mint a villám, ő maga pedig már olyan közel volt Damon telt, rózsaszín ajkaihoz, amelyeken még ott csillogott az utolsó korty whisky emléke, hogy talán egy papírdarab is alig fért volna be kettejük közé. A szemhéjai hirtelen súlyossá váltak, mintha ólomból lennének, és lassan leereszkedtek a szemére, elsötétítve ezzel a világot. Damon pedig, akinek jelen pillanatban semmi nem volt az agyában vödörnyi alkoholon és a belé kapaszkodó, elbűvölő nőn kívül, le is csökkentette a kettejük között lévő távolságot, pont annyira, hogy ajkaik éppen csak, de összeérjenek.
De abban a pillanatban, hogy Damon szája az övére tapadt, Elena a whiskey fanyar ízével együtt a szégyent is azonnal megízlelni vélte a férfi ajkain. Nem teheti ezt, nem itt és nem így, ebben a helyzetben. Ez az egész...rossz volt, akármennyire is jónak tűnt. Elena Gilbert nem az a lány volt, aki csak úgy simán eldobja azt a fél évet, amit az egykori nagy szerelmének kijózanításával töltött, csak azért, hogy máris Damon karjába boruljon, aki nem mellesleg olyan részeg volt, hogy jelenleg még azt se tudná megmondani, a föld melyik kontinensén tartózkodik. Márpedig ő mindig is úgy képzelte el, hogy akkor, amikor Damon és ő végre egy hullámhosszra kerül, és megtörténik köztük végre az, amire mindketten vágytak (mert igen, a lelke mélyén mindig is tudta, hogy ő egyszer majd Damoné lesz), az igenis valódi lesz, igazibb, mint bármi más addig. De ez...ez nem egyezett meg az előbbi leírással.
A kétségbeesés pedig megmérgezte a kibontakozó csókot, és Elena ahelyett, hogy még közelebb húzta volna magához a vámpírt, óvatosan eltolta magától.
- Sajnálom, Damon - mondta, mélységes szégyenérzettel és szánalommal a hangjában. - De ez így nem történhet meg - suttogta, és tett három bizonytalan lépést hátra. Eközben Damon is felnyitotta a szemeit, és olyan értetlenül, mégis olyan végtelenül szomorúan nézett a távolodó lányra, hogy annak kis híján megszakadt érte a szíve. - Menj, zuhanyozz le - rendelte el rekedt hangon Elena -, és aludj egyet. Ha kijózanodtál, beszélünk. - Damon, mintha meg se hallotta volna, mit mondtak neki, csak állt, ajkán annak a csóknak a kísértetével, amely az előbb még beteljesülni látszott, és zihálva nézte, ahogy Elena kitárja a bejárati ajtót.
- Jó éjt, Damon - búcsúzott, és az ajtó lassan bezáródott mögötte.

Aztán nem volt más, csak sötétség.

If I am a promise, will you let me break again?
I will be your compass, I will only let you bend

Amúúúgy...........ez egy hosszú rész volt. (Hűűű, rájöttél Mimi?😂🤣)