Delena novellák // BEFEJEZETT //

Csütörtök Part 4

Na embik, itt is vaaan. Élvezzétek nyugalommal.

Ezúttal csak hét napnak kellett eltelnie, hogy Elena újból az irdatlan méretű ház kapujában találja magát. Aznap nem lett volna feltétlen szüksége társaságra, hiszen Caroline és Bonnie meghívták, hogy töltse velük az estét, ő azonban nemcsak barátnői, hanem igazából saját meglepetésére is, de lemondta az ajánlatot. Ugyan azt nem mondta meg, mi is fontosabb számára egy csajos esténél, pontosan tudta, gondolatban már várta, hogy találkozhasson Damonnel. Ezért is ült ki csalódás kipirult vonásaira, amikor belépve sehol sem látta Damont. A hatalmas nappali üres volt, a kanapén se ült senki, az italos kocsi is érintetlen volt, csupán egy kicsit remegett a whiskey a kristálypohárban, ahogy Elena becsukta az ajtót; sőt, még a tűz is valahogy magányosan lobogott a kandallóban. Elena nem tudta hová tenni az érzést, ami ekkor lett úrrá rajta, hogy szomorúság volt -e, vagy fájdalom, vagy csupán csak csalódottság? Készült erre az estére, egész nap azon törte a fejét, mit vegyen fel, mit csináljon a hajával, mit mondjon neki, ezúttal miért zavarja őt megint csütörtök este...Arra azonban, hogy nem találja itt, mégsem számított.
Azért fogta magát, és elindult a lépcső felé, azt remélve, hogy talán a szobájában megtalálja majd. Azonban amikor átszelte a szobát, egy furcsa, dallamos hang ütötte meg a fülét, valahol messzebbről. Kíváncsian fordult meg, erősen fülelve, hátha be tudja azonosítani az ismeretlen dallamot. Füttyszó volt. A lány gyanakodva, összevont szemekkel követte a hangot, ami a legnagyobb meglepetésére a Salvatore ház egy olyan helyiségébe vezette, ahol még egyszer sem járt majd' két év alatt: a konyhába. Nagy, tágas tér tárult elé, amely a legnagyobb meglepetésére fel volt szerelve a legmodernebb dolgokkal: egy nagy, kétszárnyú frizsiderrel, két sütővel és tűzhellyel, számtalan szekrénnyel és fiókkal, valamint egy óriási ablakkal, amin ezúttal napfény helyett csak a hold ragyogása áradt be.
De volt ott még valami, vagyis még valaki, akinek a jelenléte ámulásra késztette Elenát: Damon forgott fütyörészve a konyhapult előtt, iszonyatos sebességgel szeletelve a kezében lévő hagymát. Elena tátott szájjal, totálisan ledöbbenve figyelte az előtte szambázó Damont, aki lendületesen mozgott föl-le, szószt keverve, zöldséget aprítva, sajtot reszelve, miközben továbbra is vidáman fütyörészett a háttérben szóló, olaszos dallamra. A lány, aki úgy gondolta, a férfinek még nem tűnt fel a jelenléte, csöndben, de annál jobban elbűvölve figyelte annak minden mozdulatát: ahogy az ing megfeszült széles hátán, valahányszor kinyújtotta a kezét; ahogy karjain kidagadtak az izmok, valahányszor megkavarta a lábosban fortyogó mártást; ahogy csípője mozgott a dallamos latin zene ütemére - Elena nem tudta letagadni magában, mennyire lenyűgöző és vonzó látványt nyújtott.
- Tudod, bámulni elég illetlen dolog - rántotta ki egyre inkább felforrósodó gondolataiból Damon hangja. Erre Elena egy csapásra magához tért az álmodozásból, elpirulva sütve le a szemeit. - Egyébként közelebb jöhetsz, nem vagyok harapós!
- Értékelem a poént, Salvatore - forgatta a szemeit mosolyogva, miközben közelebb lépett és felült a konyhapultra, hogy jobban szemügyre vegye a terepet. - Nahát, nahát, a nagy és félelmetes vámpír titokban főzőcskézik! Meg vagyok lepve.
- Hé, végül is valamilyen szinten olasz vagyok - vágott vissza Damon, miközben valahonnan előhalászott egy dugóhúzót és felbontott egy üveg bort. - Másrészt, ha valaki örökké akar élni, értenie kell a létfenntartáshoz. Harmadjára, sokkal jobban főzök, mint Stefan, csak hogy tudd - tette hozzá, kacsintva. - Bort? - kérdezte a lányt, felé nyújtva egy pohárral a vörös színű italból.
- Kösz - felelte az, majd belekortyolt az alkoholba. - És kiket látsz ma vendégül?
- Téged - vont vállat Damon -, hacsak nem utasítod el a soha vissza nem térő alkalmat, hogy a világ legszexibb pasijával vacsorázz.
- Sajnos attól tartok, hogy hármónknak nem lesz elég a vacsora - sóhajtott fel szánakozva Elena.
- Miért, ki a harmadik? - érdeklődött mosolyogva Damon, majd arcán egy kíváncsi ábrázattal Elena elég lépett, két kezét a konyhapultra, a lány csípője mellé helyezte, jóformán kalitkába zárva ezzel őt.
- Lássuk csak: te, én, meg az egód - számolta az ujjain Elena, próbálva figyelmen kívül hagyni, hogy Damon fürkésző arca kábé tíz centire van az övétől. - És ez utóbbi igen hatalmas valaki, rengeteg kajára van szüksége.
- Nos, mint látod, egy hadseregre elég tészta van - viszonozta Damon. - Sőt, az egóm és én hajlandóak vagyunk tenni egy nagylelkű ajánlatot és szorítani neked egy adagot.
- Micsoda önfeláldozás! - bólintott elismerően Elena. - Fogyókúrázni küldöd az egód, csak miattam?
- Miattad bármit - mondta Damon egyszeriben teljesen komolyan, a suttogás szintjéig halkítva a hangját. Elena lélegzete bennszakadt, ahogy belenézett jégszín szemébe, és azt látta, hogy az a két szó teljesen igaz volt, a szó minden lehetséges értelmében. A tekintetében táncoló sziklaszilárd eltökéltség odaszögezte őt a hideg konyhapultra és képtelen volt megmozdulni.
- Azt hiszem, elkészült a tészta - szólalt meg hirtelen Damon, és azzal a lendülettel eltávolodott tőle, hogy elzárja a tűzhelyet.

Elena pedig máris hiányolta közelségének melegét.

Amúgy először azt hittem hogy nem raktam fel a harmadik részt, és helyette a 4. került napvilágra, de rájöttem hogy csak elírtam😂mert az a 3. rész és ez a 4. (csak én vagyok ilyen szerencsétlen, vagy valaki más is😂?)