Delena novellák // BEFEJEZETT //

Csütörtök Part 10

Na hellooo, hoztam ezt a rész, remélem tetszeni fog nektek.

Csütörtök volt - mi más? - és Elena idegesen járt fel-alá a Salvatore ház kocsibejárója előtt. Talán már öt perce annak, hogy megérkezett, de nem mert bemenni. Hirtelen úgy érezte magát, mint egy tinédzser (végül is az volt), aki először találkozik a fiúval, aki tetszik neki (mert végtére is így volt) Még ő maga is meglepődött, hogy a szíve milyen hevesen vert, pedig semmi különösről nem volt szó - csak Damon Salvatore-ról. Mivel biztos volt abban, hogy Damon hallotta a kocsi hangját, inkább legyűrte gátlásait, és elindult az ajtó felé. Csöngetett, és nemsokára ki is tárult az ajtó, mögötte a szokásához híven feketébe öltözött vámpírral.
- Szia - köszönt Elena, és utálta, hogy ilyen kifulladtnak hallatszott, mintha levegő után kapkodna.
- Szia - viszonozta Damon, és beljebb invitálta. Elena érezni vélte rajta is az idegességet, ahogy lesegítette a kabátját és a sálját. Amikor Damon felakasztotta őket az ajtónál lévő fogasra, és visszafordult felé, akkor egy percig csak álltak egymással szemben, kínos csöndben bámulva a cipőjüket. Végül Damon vett erőn magát és óvatosan megfogta Elena mindkét kezét, elérve ezzel, hogy Elena a szemébe nézzen, mire egy csapásra megváltozott kettejük hangulata. A kínzó, szemérmes, jóformán félénk csöndből szikrázó feszültség lett, amelyet csak úgy lehetett volna megtörni...de Damon nem gondolkozott, inkább lassan előrehajolt és egy gyengéd csókot nyomott Elena ajkaira. A lány mosolyogva viszonozta a közeledést, ragaszkodóan szorongatva Damon kezeit. Nem volt ez egy heves, filmbeli, viharos csók, de éppen elég volt ahhoz, hogy melegséggel töltse el mindkettejük szívét.
- Szia - ismételte Elena, mikor szétváltak és közelebb lépett a férfihez.
- Szia - mosolyodott el az, Elena dereka köré kulcsolva karjait. Most egyszerre kezdeményezték a folytatást, amely egy kicsit tovább tartott, mint azt megelőző csók. Az idegesség pedig mintha egy csapásra elillant volna a szobából.
- Ezt nevezem üdvözlésnek - nevetett Elena, Damon homlokához támasztva a sajátját.
- Mindent, hogy a kedves vendég jól érezze magát!
- Ó, szóval minden vendéget így köszöntesz?
- Hidd el, imádni szokták - vigyorgott Damon.
- Kezdem érteni, hogy miért. - Damon erre büszkén kihúzta magát, majd felajánlotta karját Elenának. - Éppen forró csokoládét főztem. Van kedved tesztelni? - Elena szemei a forró csoki hallatán azonnal felcsillantak.
- Természetesen - vágta rá, majd belekarolva Damon-be a konyha felé vette az irányt.

Elena úgy érezte, sosem érezte még olyan jól magát, mint aznap este.