Delena novellák // BEFEJEZETT //

Csütörtök Part 8

És itt is van a másik rész.

Szombat délután találta meg Damont, jobban mondva a férfi bukkant fel a lány a szobájában, az ablakban ülve.- Damon? Második napja kereslek, hol voltál idáig?- Erre-arra - hangzott a felelet. Elena rögtön érezte, hogy nem ez lesz a legfelemelőbb beszélgetésük.- Esetleg felvehetted volna a telefonod....? -- Ugyan minek? - sóhajtott fel Damon, unottan pillantva ki az ablakon.- Bocsánatot szerettem volna kérni - kezdte Elena. Óvatosan leereszkedett Damonnel szembe, kezét pedig az övére helyezte. - Nem volt teljesen fair a részemről otthagyni téged abban az állapotban, de...- Jaj, Elena, csak semmi de. Értem én, nem kell magyarázkodni. Nem vártam el tőled, hogy részegen pátyolgass - vágott közbe Damon. Annak ellenére, hogy úgy tett, mintha semmi sem történt, a hangja mégis azt sugallta, hogy igenis rosszul esett neki, hogy Elena aznap este csak úgy elrohant.

- Azért szeretném, ha tudnád, hogy sajnálom.
- Ja, ja, vettem.
- Figyelj, Damon, beszélni szerettem volna veled valamiről - kezdem, amikor látom, hogy nem fogjuk tudni megbeszélni a csütörtök este történteket. Megvártam, míg rám figyel, és csak aztán folytattam. - Tegnap találkoztam Stefannal és...
- Tudom - szakította félbe megint a férfi, elfordítva róla a tekintetét. - Láttalak titeket tegnap a Grillben.
- Ó, én nem is tudtam, hogy ott voltál - jegyezte meg meglepetten Elena. - Szóval azt akartam elmondani...
- Hogy rendeztétek soraitokat és helyreállt a rend a paradicsomban. - Úgy látszott, Damon aznap nem bírta kivárni, hogy Elena befejezze a mondandóját. - Nos, gratulálok hozzá. Nagyon örülök nektek, tényleg, már baromira hiányoztak a kis vitáitok, hogy "Én szeretlek jobban! Nem, én még jobban". Végre újra hallgathatom őket!
- Te miről beszélsz? - értetlenkedett Elena.
- Rólad és Stefanról - forgatta a szemét Damon, mintha magáról érthető lenne a dolog. - Most már jöhet a boldogan éltek, míg meg nem haltak, ugye?
- Semmi sincs köztem én Stefan között!
- Ugyan, Elena, nem kell hazudozni, hogy megóvd a lelkemet. Engem aztán pont nem érdekel, mit csináltok. Kábé százhatvan éve kinőttem a High School Musicalből.
- Honnan veszed ezt a hülyeséget? - kiáltott fel Elena. - Eszem ágában sincs kibékülni Stefannal, pláne nem újra összejönni vele!
- Ne hazudj, Elena - közölte Damon halálosan nyugodt hangon. - Láttam, hogy alig bírtatok kiszakadni egymás karjaiból! Láttam, ahogy folyamatosan simogatott! Miért tagadod?!
- Stefan megfenyegetett, nem szerelmet vallott, a rohadt életbe! Azért szorított magához, hogy ne tudjak elmenekülni, mielőtt befejezhette volna a kis beszédét arról, hogy egy szempillantás alatt megöl, ha nem szállunk le róla!

- Mindegy - sóhajtott a férfi, feltápászkodva az ablakpárkányról. - Mondasz, amit akarsz. De könyörgöm, Elena, hagyj engem békén és ne kecsegtess több reménnyel. Az én türelmem is véges - tette hozzá, majd a következő pillanatban már köddé is vált, magára hagyva a letaglózott Elenát kavargó gondolataival.
All I've ever known is how to hide a secret
But I'm tired of going on without believing
And love is not illusion, love illuminates the blind