Delena novellák // BEFEJEZETT //

Plusz rész: Két csepp whisky

Na hello emberek, ez csak egy ilyen plusz rész lesz. 

Figyelmeztetés: ez egy naaagyon hosszú rész
lesz.

Na jóóóó, így megnézem a profilomat ma, és mit látok? 1.01k nézettség.  Annyira boldog vagyok, hogy azt el nem lehet képzelni, így arra számítok, hogy kb 50 nézettség HA lesz rajta, de hogy több, mint 1k. Köszönöm mindenkinek, aki olvassa ezt😍 imádlak titeket. 😍
-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------

A történet az ötödik évadban játszódik, még a századik epizód előtt, de azután, hogy Damon szakított Elenával. A lényeg: Katherine nem szállta meg Elena testét. 

Damon szemszöge

Well you only need the light when it's burning low
Only miss the sun when it starts to snow
Only know you love her when you let her go

Only know you've been high when you're feeling low
Only hate the road when you're missing home
Only know you love her when you let her go
And you let her go

Világ életemben gyűlöltem a Valentin-napot. Nem tartottam többre, mint az új évszázad egy elcsépelt, túldimenzionált hisztériáját, amely semmi másról nem szólt, mint felszínes érzelmekről, egyszeri, hamis ígéretekről és sikoltozó tinilányokról, akik megpróbálják túlszárnyalni egymást, hogy vajon melyikőjük kapta a legtöbb kártyát a titkos hódolóitól. Arra persze sosem gondoltam, hogy ez az utálat abból fakad, hogy nekem sosem volt senkim, akit meglephettem volna ezen a februári napon.

Néha nekem is voltak pillanataim, amikor megálltam és lehunytam a szemem, eljátszva a kósza gondolattal, hogy milyen jó lenne, ha nekem is lenne kit a karjaimba zárni ezeken a szeles februári napokon. Azután persze könnyedén folytattam utamat, barangolásomat az öröklét csavaros útvesztőjében, jóformán megbékélve a ténnyel, hogy az egyedüllét számomra az egyetlen társ. Olyannyira beleéltem magam ebbe a teóriába, hogy a végén már én magam is elhittem, hogy tulajdonképpen senkire sincs szükségem az életben.

Ez az állítás azonban rögtön megbukott, amint megismertem őt. Az addigi életem falai egy csapásra leomlottak, és azon az elátkozott helyen, ahol másfél évszázadon át terjeszkedett az elharapódzott, önző gyom, ott egy szempillantás alatt megjelentek a tavasz első virágai. Hirtelen azt vettem észre magamon, hogy a vele való találkozás alapjaiban változtatott meg, tartalommal töltve meg az addig üres életemet.

A vicces csak az, hogy értelmetlen létezésem során először nyertem el azt, amire vágytam. Nevetséges, már úgy beszélek róla, mint valami nyavalyás trófeáról, amit a futóverseny győztese emel a magasba. Nem, ő jóval több annál. Én persze, amilyen egy sekélyes barom vagyok, képtelen voltam elhinni, hogy végre megadatott nekem a szerencse az életben, ezért, mint ahogy az várható volt, alaposan elszúrtam. Egyszerűen nem tudtam megbirkózni a gondolattal, hogy talán végre révbe értem, így inkább a lehető legrosszabb utat választottam: összetörtem a szívét.

Staring at the bottom of your glass
Hoping one day you'll make a dream last
But dreams come slow and they go so fast

You see her when you close your eyes
Maybe one day you'll understand why
Everything you touch surely dies

Nagyot kortyolok a whiskyből, amit a kezemben szorongatok, miközben jobb cipőm orrával egyenletesen rugdosom a bárpult faburkolatát. Az ajkam lesajnáló kis mosolyra húzódik, ahogy erőszakkal kirángatom magam a búskomor visszaemlékezésből. Nem volna szabad éreznem semmit, hiszen akkor az egész oly könnyű lenne, azonban én a tradícióhoz híven a nehezebb utat választom és inkább szenvedek a saját elmebajomtól. Mindennek tetejébe ismételgetem, hogy mindketten jobban jártunk így, mégis nem bírok elszakadni tőle, a nevetése, a mosolya emlékétől, a csókja édességétől, amely az otthon ízét ajándékozta nekem minden egyes alkalommal. Így végül is mindig az ment meg attól, hogy mérgemben ne törjek szét egy versenyzongorát a saját fejemen, hogy ő mindenképpen jobban járt nélkülem.