Delena novellák // BEFEJEZETT //

Út kettesben Part 3.

Na itt van a 3. rész.

A hotel, ahol Damon szobát, jobban mondva, egy kisebb lakosztályt foglalt, nemcsak szép volt, hanem a kilátás szempontjából is tökéletes helyen feküdt - alig pár percnyi sétára az Eiffel-toronytól. Elena, miután kigyönyörködte magát, Damonnel ellentétben rögtön el akart indulni felfedezni a várost.- Ugye nem most akarsz várost nézni? - érdeklődött Damon, aki hanyagul elfeküdt az ágyon, meg sem próbálva kipakolni a cuccait.- Miért ne?- Hát, mondjuk mert kilenc órát repültünk egy huzamban, ami után inkább valami pihenésre vágynék.- Vámpír vagy, tehát nem tudsz elfáradni - mutatott rá Elena.- Minek sietni? Egy egész heted van, hogy bejárd a várost.- Csak egy séta - kérlelte a lány, azonban Damon hajthatatlannak tűnt, így Elena vállat vont, majd szimplán kisétált az ajtón. Erre persze Damon is rögtön felpattant és egy szempillantás múlva mellette termett, amit Elena a szemét forgatva nyugtázott. Késő este volt már és sötét, de a rengeteg utcai lámpa elegendő fényt adott ahhoz, hogy tökéletesen megvilágítsa az utcákat. A levegő hűvös volt, a szél is fújdogált, de ez a két vámpírt egyáltalán nem zavarta. Csendben sétáltak egymást mellett, jobbra-balra pillantva, igyekezve minél jobban magukba szívni a karizmatikus város minden egyes rezdülését. Csakhamar megérkeztek a kivilágított Eiffel-toronyhoz, amely méltóságteljesen magasodott Párizs fölé. Lélegzetelállító látvány volt.- Elképesztő - lehelte Elena, ámulva nézve a karcsú, egyedülálló építményre. Damon is csak bámult, csak ő nem a toronyra. A látvány, amit Elena nyújtott, sokkal inkább magával ragadta. Szemei boldogan, sugárzóan csillogtak, ajkai kissé szétnyíltak, ahogy a tornyot csodálta. A fények, amelyek az arcán táncoltak, még gyönyörűbbé tették, mely összhatást csak fokozta a szél, ami gyengéden játszadozott a hajával. De akármekkora vágyat is ébresztett benne a lány közelsége és szépsége, nem tudta leküzdeni az elkeseredést, ami úrrá lett rajta. Be kellett látnia, hogy Elena soha nem lehet az övé, mert most hiába is állította, hogy az érzései valódiak, nagyon is tartott tőle, hogy amint megtörik a köteléket, valóra válik a legrosszabb rémálma: mindig is félt attól, hogy Elena visszarohan majd Stefan karjaiba, és az együtt töltött idejük nem lesz más, mint egy hiba, amire a lány még mély megvetéssel sem lesz majd hajlandó emlékezni. Miközben Damont ilyesféle gondolatok kínozták, Elena észrevette, hogy figyeli őt. Amint tekintetük találkozott, Damon az ő tekintetében is észre vette ugyanazt a tüzes vágyat, amit a magáéban is tudni vélt. Akarták egymást, ez nem volt kérdés, s ahogy szépen, lassan közelítettek egymáshoz, a fiú már meg sem próbált figyelni arra a belső hangra, ami arra figyelmeztette, hogy nem kéne még jobban összekuszálni a dolgokat. Mindez azonban semmivé lett, amikor ajkaik találkoztak.Minden egyes alkalommal, mikor csókolóztak, a világ megszűnt létezni körülöttük. Mindkettejük számára más volt, mint bármi azelőtt: jóval szenvedélyesebb, mélyebb, érzelmesebb - több volt minden szempontból. Mert köztük nem pusztán vonzalom vagy a testi szenvedély utáni vágy volt az összekötő kapocs, hanem egy megfoghatatlan, elszakíthatatlan lelki kontaktus, ami megakadályozta, hogy elengedjék egymást. Hiszen legbelül, és ezt mindketten tudták, ugyanazok voltak: ugyanazokkal a vágyakkal, reményekkel, érzésekkel táplálták szerelmük soha ki nem merülő forrását, mert végső soron ugyanarra az egy dologra vágytak: egymásra. S éppen ez volt az, ami ezt a forrást egy örök életre elapadhatatlanná tette, s ezen sem kötődés, sem erények, sem erkölcs nem volt képes változtatni.Hosszan, szenvedélyesen csókolóztak, memorizálva minden egyes pillanatot: a hűs fuvallatot, a vidáman táncoló, sárgás fényeket, a lassanként nyíló virágok részegítő, friss illatát, de mindezek előtt igyekezték elméjükbe vésni egymás mámoros jelenlétét, a tudatot és a lehetőséget, hogy nekik jövőjük van.Végül Damon vált ki a csókból, kicsit lihegve, de szeretetteljesen nézve Elenára, akinek hasonló fények csillogtak a szemében. Ezt nem lett volna szabad, jól tudták, hiszen nem ez volt tervben, de mégis, a tiltott gyümölcs mindig édesebb, mint könnyen elérhető társai.- Elég késő van már - sóhajtott fel Damon. - Ideje visszamenni. - Elena szótlanul bólintott, tudva, hogy ezúttal nincs értelme vitába szállnia. Pontosan tudta, hogy Damon lassan akart haladni a kapcsolatukban, apránként kigondolva minden egyes lépést, miközben megpróbál majd utat találni a kötelék megtörésére. Legalább olyan csöndben haladtak visszafelé, mint sétájuk elején, s ebbe a szótlanságba burkolózva érték el a hotelt is. Miután elvégezték megszokott teendőiket, mindketten aludni tértek. Egy franciaágy állt rendelkezésükre, ezért együtt aludtak, de meghagyták maguk között a minimális távolságot. - Jó éjt, Damon - szólalt meg halkan Elena, majd felült és gyengéd csókot nyomott a srác arcára.- Neked is, Elena.