Delena novellák // BEFEJEZETT //

Csütörtök Part 2

Na haliii, sajnálom hogy sokáig nem volt rész, igazából nincs rá mentségem, deee itt van a part ketőőő.

Azon a csütörtök estén pedig különösen megérezte ottlétének hiányát, hiszen majd' megette az unalom otthon és hirtelen azt érezte, hogy nem akar egyedül lenni. És mielőtt észbe kapott volna, a kocsija már a Salvatore-ház felhajtóján parkolt. Egy ideig nem igazán volt mersze kiszállni a kocsiból, ezért pár percig inkább figyelte a rózsaszínbe burkolt horizont messzeségében repkedő, fekete foltnak tűnő madárrajokat, lassú, egyenletes sóhajokkal erőltetve nyugalmat magára. Ujjai sebesen szaladtak le föl a kormányon, részben az idegességtől, részben a cselekvési kényszer hatására, miközben Elena újból és újból feltette magának a kérdést, tulajdonképpen mit is keres ott. Testében újra feléledt a rettegés tüze, ami eddig parázsként lappangott, s most teljes fényében ragyogott fel. Hiszen Elena jól tudta, mit jelent, ha újfent Damonhöz fordul, amikor rosszul érzi magát, ha hagyja, hogy ők ketten újra közelebb kerüljenek egymáshoz, s éppen ezért félt annyira. Úgy érezte, hűtlenség lenne Stefannal szemben, ha feladná porrá zúzott kapcsolatuk utolsó foszlányait, és ahelyett, hogy megpróbálná visszaszerezni a férfit, aki után egész nyáron fájt a szíve, inkább annak bátyjához szalad vigasztalásért. Elena nem ez az ember volt. Mégis, nem tudta letagadni, hogy vágyott Damon társaságára és az idősebb testvér nem érdemli meg mindazok után, amit érte tett, hogy egy egyszeri hiba miatt kizárja az életéből.
Döntése a kocsiajtó csapódásában és a lány bizonytalan lépteinek halk zajában öltött testet. Kíváncsi volt, vajon Damont otthon találja -e, hiszen erre nem volt garancia, de szerencsére nem érkezett hiába: belépve azonnal megpillantotta a férfit, aki a nappali kanapén ült, kezében egy könyvvel. Nem nézett föl az ajtócsapódásra, pusztán szája szélének egy alig észrevehető rándulása mutatta, hogy feltűnt neki a vendég megérkezése.
- Azt hittem, már egy írsz egy pro-kontra listát a kocsi melegében - közölte köszönésképp, fel sem nézve a regény lapjaiból. - Illetve arra is számítottam, hogy szépen vissza is fordulsz, miután összegezted az eredményt.
- Nem tudlak örökké elkerülni - hangzott a kényelmetlen felelet. Elena kicsit feszengve helyezkedett el a vele szemben lévő fotelba, miközben kínosan bámulta a cipőjét. Hogyan is gondolhatta, hogy Damon elmegy majd megjegyzés nélkül amellett, hogy hetekig jóformán menekült előle? Buta, buta Elena, fedte meg magát gondolatban. Ekkor Damon, miután végigolvasta az oldalt, becsukta a méretes könyvet és letette arcát, hogy figyelmét a lányra fordíthassa.
- Nos, mi szél hozott errefelé?
- Egyedül voltam - vont vállat Elena. - Valahogy mindenki el volt ma foglalva, vagy nincs is a városban....de arra gondoltam, te bizonyára itt vagy. Ezért idejöttem.
- Nahát, nahát...meg vagyok tisztelve - mosolyodott el büszkén Damon. - Meg vagyok tisztelve, hogy méltónak tartottál a társaságodra. - Elena csak a fejét csóválta a gunyoros megjegyzés hallatán, de inkább nem vette sértésnek. Bevallottan tisztában volt azzal, hogy nem volt fair Damonnel szemben, hogy hirtelen csak úgy kizárta őt az életéből.
- Van valami dolgod? - tudakolta a férfitől, aki megrázta a fejét. - Gondoltam, megnézhetnénk egy filmet, vagy ilyesmi.
- Te filmet akarsz nézni? - vonta fel a szemöldökét Damon. - Velem? Biztosan engem keresel, és nem az öcsémet?
- Damon....
- Egyszerűen nem értem, Elena. Három hete olyan távol tartottad tőlem magad, amennyire csak bírtad, aztán egyszer csak idejössz, mintha mi sem történt volna, és filmezni akarsz?
- Én csak... - próbálkozott Elena, de úgy tűnt, híján van a szavaknak. - Sajnálom. Nem volt tisztességes veled szemben, amit tettem. - Damon pár másodpercig gyanakodva vizslatta Elena gondterhelt vonásait, de a lány megkönnyebbülésére megenyhült az arca.
- Oké. Bocsánatkérés elfogadva.
- Damon, van még....valami - szólt közbe Elena. - Azt hiszem tartozom neked egy magyarázattal. Igen, hiba volt, hogy megcsókoltál, és nem szabadott volna így tenned - mondta, de mielőtt a savanyú ábrázatú Damon reagálhatott volna valami csípőset, folytatta. - Azonban nem bántam meg. És nem is fogom - ígérte, meggyőző magabiztossággal. A vámpírnak szándékában állt komolytalanul, viccelődve felelni, de ezúttal letett erről a szándékáról, és inkább csak egy mosolyt címzett a reménykedően pislogó, kipirult arcú lánynak.
- Szóval, melyik filmet is akartad megnézni?

Elena aznap este egy mosollyal az arcán lépett ki a ház ajtaján.

If you came to me empty-handedI'd bring the ocean to bring you homeAnd if you came to me empty-heartedI'd find the pieces to make you whole

If I fell into you, would it be close enough?
If I finally let you in, would you show me what love is?
If I had nothing to give

Remélem tetszet, ha valami hiba van benne, nyugodtan írjatok.