Not so bad guy [Jungkook ff]

Part 2

- Figyelj Dae - szólítottam meg a suliba menet az öcsköst. - Rég beszéltünk. Ugye téged nem cikiznek a maszkod miatt?

- Ez meg honnan jött? Valaki bánt téged a kezed miatt? Mond meg, kinyírom! - szorította ökölbe a kezét, és kezdett el pattogni előttem.

- Nem nem - nevettem fel. - Senki se tud róla. Szerintem azt hiszik, félek a baciktól. Csak hát, én könnyebb helyzetben vagyok.

- A csodálatos személyiségemnek hála, észre se veszik a maszkomat - húzta ki magát. - A tény, hogy mindent elintézek és megjavítok elfeledtetik ezt velük. Aki pedig rákérdez, azt lekoptatom.

- Helyes. Ennek örülök - nyugodtam meg. Mikor megégtünk, sokáig azt hittem, ez megbélyegezte az egész életünket. Főleg az övét. Soha nem fog elmúlni, vagy enyhülni a seb. De úgy tűnik, az évek a lelkünkön ejtett vágásokat begyógyította. Nincs értelme keseregni, mert attól nem lesz jobb.

Amint szétváltunk, én már fordultam is volna le a folyosóra, ha nem pillantom meg előtte Jungkookot. Épp egy innivalót akart venni, és úgy tűnt, be is dobta a pénzt, mivel a gép világított, mégse történt semmi. Mögötte a diákok összesúgtak, és kinevették. Ők tudták, mi baja a szerkezetnek, mégse mentek oda, hogy segítsenek neki.

Nem lenne szabad. Le kéne ülnöm a helyemre, és átolvasni az anyagot, az első órára. De ez a fél perc mit számítana?

Hosszas töprengés után elindultam a férfi felé, aki már kezdte feladni az innivalót.

- Szia - léptem mellé, hogy jól lásson. - Nyugi, nem nyelte el a pénzed, csak rá kell ütni egy nagyot az oldalára.

Jungkook semleges fejjel mért végig, majd tette, amit mondtam neki. Akkorát ütött rá, hogy a kóla mellé kiesett még egy innivaló. A folyosó elcsendesült, azok, akik eddig nézték szegényt tétlenül gondolkodni felkiáltottak és elszaladtak.

Lepillantott a plusz üdítőre, és felém nyújtotta. Egy pillanatra megfordult a fejemben, hogy elfogadom, de megláttam anyám arcát, ahogy csalódottan bámul engem. Mi bajom lehetne tőle, most komolyan? Soha nem ehettem vagy ihattam egy jót.

- Nem köszönöm - ráztam meg a fejem mosolyogva. Remélem nem tartja gorombaságnak. - Én nem ihatok ilyet.

Sebesen bementem a terembe, és amíg be nem csöngettek megpróbáltam mindent átolvasni. Ez több volt, mint fél perc. És majdnem elfogadtam. Lehet tényleg nem kéne az emberekre néznem, hanem csak a földet bámulnom, mikor megyek valahova. A végén még kiesek a szerepemből, azt pedig nem akarom még egyszer. Amit azért kapnék otthon...

A történelem sose tartozott a kedvenc tantárgyaim közé, most mégis örültem. A hírek hamar eljutnak a kíváncsi fülekbe, az én osztályom pedig mindent is ki akart deríteni. Így tudták meg, hogy a tanár úr elmegy pár hétre. A helyettesítések pedig sosem voltak olyan komoly hangvételűek. Bár ez azt jelenti, hogy nekem egyedül kell majd kielemeznem és megtanulnom az anyagot. Anya nem fogja azt elfogadni, hogy nincs tanár, ezért nem haladok.

- Szóval, gondolom már mindenki tudja, mi a helyzet - kezdett bele, megköszörülve a torkát. - Azért ne örüljetek annyira. Nem fogom hagyni, hogy tétlenkedjetek, aztán az érettségin azt mondjátok, hogy nem készítettelek fel titeket. A következő lesz, füzetet elő - mindenki tette, amire kérte. Rossz érzésem van. - Mindenki kapni fog egy anyagrészt. Amíg vissza nem érek, ki kell dolgoznotok, mintha házi dolgozat lenne. De ez igazából csak jegyzet, mivel ebből fogjátok a visszaérkezésem után írni az esszét. De nem vagyok szőrösszívű, tudom, hogy vannak itt páran, akik nem értenek a történelemhez, vagy a házi dolgozat írásához. Ezért párokba szedtelek titeket, hogy könnyebb legyen.