Not so bad guy [Jungkook ff]

Part 19

Szeretném tudni, az embernek hogy lehet józanul emlékezet kiesése. Mert nekem nagyon is az volt most. Fogalmam sincs hogy kerültem Jungkook meztelen felsőtestére, kezemben egy tubus testápolóval, arra várva, hogy meg merjem érinteni. Filmet akartunk nézni, de nekimentem az egyik szekrényének, amiről leesett a flakon. Én pedig... Megkérdeztem? Nem is tudom, miért rémlik ez, hisz hogy lett volna ennyi bátorságom?

Jungkook karjai a feje alatt pihentek, szeme csukva volt, és mosolygott. Lassan vette a levegőt, én pedig ugyan olyan tempóval elkezdtem elsimítani a hátán krémet. Felsóhajtott, mikor meleg bőréhez ért a hideg anyag, de hamar bekentem, így felmelegítve. A tetoválásainál különösen óvatos voltam, habár sejtettem, hogy azt se érzi, hogy rajta vannak. Réginek tűnnek. Vajon milyen jelentéssel bírnak? Jungkook is az a fajta ember, akinek megtetszik valami, és azt örökre magán akarja hordani, vagy inkább korszakokat jelölnek a rajzok?

- Kész - jelentettem ki, mikor már nem volt mit bemasszírozni.

- Biztos, hogy először csinálod? Az ember azt hinné, semmi erőd nincs, de esküszöm jobban esett, mint egy masszőrtől.

- Csak túlzol - pufogtam. Jungkook feltolta a fenekét, ezzel engem térdre kényszerítve, majd kihasználva a helyzetet megfordult, és megragadva a combjaim, lehúzott vissza magára.

- Most itt is - mutatott a mellkasára. Nem mertem lenézni, végig a szemeit figyeltem. Komolyan gondolta. Mikor azonban látta, hogy nem moccanok, magára kent egy kicsi krémet, megfogta a kezem, és a vállára emelte. Majd lassan, lejjebb simított, a mellkasára. Éreztem, ahogy dobog a szíve. - Nem harapok. Nem is nézek rád, ha ez segít - dobta oldalra a kezeit, majd ismét lehunyta a szemét. A kezem ott maradt, ahol hagyta. Lassan kezdtem körözni a tenyeremmel, de itt már nem akartam annyira megnyomni, mint a hátánál.

- Miért nincs színe? - kérdeztem, végighúzva ujjam a sárkány rajzolaton.

- Nem tudom, mi illene hozzá - sóhajtotta. - Úgy volt, hogy színes lesz, de azóta is csak halogatom. A zöld túl átlagos, a piros túl feltűnő, a kék túl melankolikus. Azt hiszem, így marad. Miért, nem tetszik? - nevetett fel. Nem tudom, miért éreztem azt, hogy fel kell néznem rá, de nyitva volt a szeme, és engem figyelt. Mégse jöttem zavarba. Mármint annál jobban, mint amiben voltam.

- De, nagyon - feleltem én is felfelé görbített szájjal. - Az összes.

- Megígértem, hogy rajzolok rád valamit, valamikor. Holnap nem lesz dolgom, elmegyek és veszek pár színt, amiről úgy gondolom, passzolnának hozzád.

- Jungkook - törtem meg a boldog pillanatokat. - Ne tervezz előre. Fogy az időnk. Emlékszel, miért lehetek itt? Mert anyámnak azt mondtam, pár hét kell ahhoz, hogy készen legyünk, és utána ne legyünk kapcsolatban.

- És? A szakkör kamu miatt ugyan úgy át tudsz jönni, csak két órával előbb mész haza. Nem jobb itt, mint a könyvtárban? Vagy mint otthon?

Ezzel megfogott. Nem is válaszoltam, csak bólintottam egyet, elvégre igaza volt.

- Oké, én jövök - könyökölt fel, ezzel közelebb érve hozzám. Kezem rögtön elkaptam róla, magam elé.

- De hát most lettél kész.

- Tudom. Én jövök ebben - mutatott a még krémes kezemre. - Feküdj le.