Not so bad guy [Jungkook ff]

Part 22

- Mielőtt visszaadom - mosolyodott el Jungkook, meglengetve a szorítót. Utálom a péntekeket, mert ilyenkor két napig nem látom. Csak a telefonon tudunk beszélni, amit már egész jól elsajátítottam. - Szeretnék adni valamit.

Belenyúlt a táskájába, és az egyik kis zsebből előhúzott egy lila karkötőt.

- Oh Jungkook - pillantottam le a kis ékszerre. - De tudod-

- Igen - vágta rá. Meg se várva, hogy befejezzem. - Nem hordhatod, valószínűleg itt sem, a lovagod miatt - utalt Ran-ra, enyhe gúnnyal a hangjában. - De szeretném, ha nálad lenne. Nem gond, ha nem veszed fel. Csak legyen nálad, hátha szerencsét hoz majd.

- Köszönöm - mosolyodtam el. Kinyújtottam a kezem, de Kook nem azt fogta meg, hanem a másikat. A rossz kezem. Nem próbálta meg levenni a kesztyűt, csak óvatosan feltette a karkötőt. Ujjaimat kiegyenesítette, és az arcához emelte a tenyerem.

- Remélem egyszer leveszed majd. Mikor rájössz, hogy nem változtat semmin.

- Mondanom kell valamit - váltottam témát. Amúgy is kényes vizekre eveztünk. Nem miatta, magam miatt nem veszem le. Nem bírom elviselni, hogy bárki megláthatja, és azt se, hogy én látom. Hogy rajtam van. - Lejárt az időnk. A történelem tanár hétfőn visszajön. Nem mehetek többet át hozzád.

- Emlékszem - bólintott, elvégre ezt egyszer már levázoltam neki. Így is csodálom, hogy anya nem kérdezett még rá. - De a szakkörök helyett attól még kijárhatunk.

- Az csak egy óra - sóhajtottam.

- Egy órával több, mint amit otthon kéne lenned. Most pedig, bár nincs ínyemre, de fordulj meg és húzd fel a pólódat, hogy rád tehessem.

- Nem oldhatom meg magamnak? - kérdeztem, de ekkor már húztam felfelé az anyagot, mert tudtam a választ.

Egy utolsó csókot adott, mielőtt elment volna. Egyedül maradtam a teremben, mert nem akartam vele egy időben kimenni. A végén még feltűnne valakinek. Ám két perc múlva, mikor már vettem a táskámat a vállamra, Ran sétált be az ajtón. A szívem kihagyott egy ütemet, a gondolataim cikázni kezdtek.

- Miért nem vagy a szakkörödön?

- Mert péntek van? - kérdezte megemelt szemöldökkel, és keresztbe font karral. A francba! - Te miért vagy még itt? Csak nem azzal a férfivel volt dolgod?

- Neve is van, és de, vele volt.

- Kicsit többet vagy vele a kelleténél - folytatta. - Ne találkozz vele többet.

- Ezt nem te fogod eldönteni - fogtam magam, és kikerültem, majd a kilincsért nyúltam, mikor utánam szólt.

- Ha nem hagysz fel ezzel, nem anyádhoz, hanem a rendőrökhöz fogok menni.

- És mégis mit mondanál? - kezdtem mérges lenni. Jungkook, remélem elmentél már. Nehogy vissza gyere, mert abból csak botrány lesz.

- Szexuális zaklatást - felelte könnyedén. - Beszámíthatatlan vagy a félelemtől, ezért csak tagadni tudod a dolgot.