VAMPIRE |Jasper Hale|

1

Phil ragaszkodott hozzá, hogy vigye a táskáimat, annak ellenére, hogy tiltakoztam, és beleegyezett, hogy Bella, a húgom vigye a sajátját. Nagyjából minden tekintetben képes voltam Bellára, mégis Phil, aki a mostohaapám volt, úgy nézett rám, mint egy porcelánbabára.

- Képes vagyok cipelni a bőröndömet – nyomtam meg finoman, mire Phil gyengéden rám mosolygott.

– Jól van édes, de már majdnem ott vagyunk, hadd vigyem tovább.

Megálltam a lépteimben, és döbbenten néztem a férfira. Valami homályos dolgot mondtam magamban, és Bellára néztem, aki abban a pillanatban rám pillantott. Könyörgő pillantást küldtem a nővéremre, remélve, hogy megbotlik, és Phil elveszi tőle a táskákat, engem hagyva, hogy vigyem a sajátomat, de életében egyszer egyenesen járt. Nem mennék el olyan messzire, mint mondjuk Bellával és van valamiféle lelki kapcsolatunk, amiről az emberek azt hiszik, hogy az ikreknél van, de Bellának köszönhetem, hogy tudja, mikor nézték őt az emberek. Hallottam, hogy valaki a nevemen szólít, és megfordultam, és láttam, hogy az egész osztályom rohan felénk, lufikkal és egy üveg sütivel.
„Kérlek, legyen csokiforgács" – motyogtam magamban, mielőtt rájöttem, hogy vannak olyanok is, akiknek ez a sütije van.

"Hé srácok!" Visszahívtam, és alapvetően éreztem a Bellából sugárzó kínosságot. Jared karjaiba lapátolt, és könnyedén felemelt a földről, immár 195 centiméterével.

"Hallottuk, hogy ma elmész." szólalt meg Emma mellőle.
"Nagyon megijedtünk tőled már elmentünk, és hiányoztál."

Melegen mosolyogtam rájuk, bár az eset után eltávolodtak tőlem. Lehet, hogy én távolodtam el tőlük?

"Köszönöm, hogy elküldtél" - mondtam, és ugyanolyan sietősen megöleltem mind a 34-et.

Amennyire csak lehetséges. Az egész életemet magam mögött hagytam, és bármennyire is fáj, tudtam, hogy a javamat szolgálja. El kell menekülnöm.

"Ó, szia Isabella!" szólította át Abby a húgomnak. Abby mindig is a A legkedvesebb pompomlány, aki a Földön járt, és úgy tűnt, azt gondolta, hogy bármit is mondtam, érdekel Bella népszerűtlen állapota, és mindig igyekeztem bevonni őt.

Bella döbbenetére. A lány könnyedén integetve visszamosolygott.
– Csak Bella – javítottam ki barátomat.
– Ó, bocsánat – nevetett Abby.
– Rendben van – motyogta.
Összeráncoltam a szemöldökömet a nővéremre. Túlságosan esetlen volt a saját érdekében.
– Hívj minket – utasította Jared, és az felém felé nyújtotta a kezét.

Alig vettem észre, hogy elriadok tőle, így gyorsan visszatette a kezét az oldalára, és úgy folytatta, mintha mi sem történt volna. "Gyakran. Minden nap, ha szükséges. Küldj nekünk rengeteg képet."

– És rengeteg levél! Maggie folytatta, ugrott egy újabb ölelésre, amikor Bella azt mondta, hogy a járatunk hamarosan indul.
– Ne aggódj, én megteszem – biztosítottam mindannyiukat. Nagyon nagy volt a szakadék köztünk, de amíg ők hajlandóak voltak, én is az voltam.
– Nagyon sajnálom, hogy eltávolodtunk egymástól – suttogta Maggie. -
Rendben van – próbáltam megnyugtatni egy hamis mosolyt erőlve.
– Mit mondasz annak a lánynak, akit majdnem meggyilkoltak, igaz? Maggie a homlokát ráncolta, rövid haja keretezte lebarnult arcát. – Ne távolodjunk el egymástól.

- Rendben – bólintottam, és még egyszer átöleltem Jaredet, és hagytam, hogy ajkai a homlokomon rebbenjenek.
- Viszlát kicsim – suttogta gyengéden, és a fülem mögé tűrte egy hajszálat.
– Úgy teszek, mintha nem láttam volna – szólalt meg Phil, és megnevettet minket. Hallottam egy csattanást, és feltételeztem, hogy anya tette.
– Viszlát – kiáltottam oda hozzájuk integetve. – Viszlát Ashley! egy pillanatnyi szünet után, mintha csak egy utólagos gondolkodásban lennének, hozzátették a "viszlát Bella!" Mindannyian búcsút intettünk nekik, én pedig mosolyogva a terminál felé fordultam, és elindultam a kapu felé.
– Hogyhogy csak Ashley barátai jöttek? – kérdezte Renee, anyánk.
– Mert Ashley-nek valójában vannak barátai – motyogta vissza Bella, és kényelmetlenül megmozdult anyánk tekintete alatt.
– Neked is vannak barátaid – tiltakozott Renee homlokráncolva. "Igen, de nem úgy, mint ő. Olyan, mint... iskolai barátok."
– Azt hiszi, lezuhan a járatunk, és egy egész ' Lost ' helyzetünk lesz? – kérdeztem, mire Phil felhorkant.

_______________________________
Remélem mindenkinek tetszik az 1. rész :)

Words - 591