VAMPIRE |Jasper Hale|

3

Bellával összevesztünk a zenén, és azon, hogy ragaszkodtam az ablak nyitva tartásához, Bruno Mars hangosan énekelt a CD-ről.

"Március van, a félév közepe, és be kell lépnem az iskola parkolójába, és Bruno Mars nagyon hangosan játszik. Mintha nem lenne ránk elég figyelem." – motyogta nekem Bella dühösen. Utált velem egyedül vezetni. Nincs elég figyelem ránk." Megmondtam neki.

– Nevetséges vagy. - Hé, lehetne rosszabb is – vontam meg a vállam, és megnéztem a körmeimet, mielőtt megragadtam volna a táskámat.

– Lehetnél én. Mosolyt villantottam rá, becsuktam az ablakot és kiugrottam.
„Szép autó"– kiáltotta valaki.
– Jobb, mint ha nem lenne. – lőttem rá összevont szemöldökkel.
– Igaz – motyogta –, szerencsére nekem is van – néztem a kocsira, amelyre támaszkodott. Forks számára ez a szokásosnak tűnt, és a szokásosnak is jó volt, ezért úgy döntöttem, hogy kedves leszek.
– Nem rossz. -mondtam
– Köszönöm – vigyorgott.
– Tyler – mutattkozott be.
- Ashley Swan – mosolyogtam, és kezet ráztam vele.
"Ó! A híres Swan ikrek!" – mondta hangosan Tyler, mire Bella már el is hagyott.
K*rva. – A kettő és az egyetlen – vigyorogtam. Tyler egy pillanatra visszavigyorodott, és amikor szóra nyitotta a száját, megszólalt a csengő.
"Nos, elkéstünk. Melyik órád van először?" Vicces hangot adtam ki a számmal, néztem az órarendemet. "Spanyol."

– Túl messze van nekem – vont vállat Tyler.
– Jó szórakozást, hogy egyedül találd meg – tisztelegtem, és elindultam.
– Találkozunk ebédnél! – Viszlát Ty! Gyorsan a spanyol órámhoz sétáltam, ahol egy szabad helyre néztem.
– Miss Swan, gondolom? – kérdezte egy hang, én pedig megfordultam, és szembekerültem Mr. Newmannel.
– Igen, Ashley – mutatkoztam be.
– Üljön le Ms. Cullen mellé – utasította.
- Igen, és tudom, hogy ki az – motyogtam, mire egy sötét hajú fiú rám vigyorgott. Szürke volt a szeme, ami mindig kedves volt.
– Az egyetlen, aki egyedül ül – néztem körbe, és egy sápadt, szinte fehér lányt pillantottam meg, aranyos pixis frizurával. Gyönyörű volt, tagadhatatlan.
– Nem mondhatta volna ezt csak az elejétől fogva? Kérdeztem, fel-alá kezdtem nézni, és odamentem. Az öltözéke csodálatos volt, de úgy volt összerakva, hogy hétköznapinak tűnjön. Úgy tűnt, hogy Ms.Cullen egy meglehetősen gazdag családból származott, a rajta lévő különféle új kollekciókból. Elkezdte olvasni a neveket, mire Alice-re mosolyogtam. – Szia, Ashley vagyok.
- Alice – mosolygott vissza, és gyöngyházfehér fogai látszottak.
– Úgy hallom, te és a nővéred ideköltöztél Phoenixből.
- Igen - mosolyodtam el.
– Bella ? – tájékoztattam, és próbáltam emlékezni arra, hogy melyik osztályt nyögte ki először.
– Ő... ó, azt hiszem, mindenki életét kockára teszi az edzőteremben. Alice kuncogott, a hang valószínűleg leginkább angyal nevetésére emlékeztet.
– Nem túl sportos? "Mondjuk úgy, hogy történt egy incidens egy székkel, amely bebizonyította, hogy a szék sportosabb."
– Nem tűnsz valami nagyszerű nővérnek – ugrattott Alice kedves mosollyal.
– Nos – álltam meg, miközben a tanárra néztem, ahogy a nevemet kiáltotta –, azt hiszem, a tegnap volt a leghosszabb, amit gyerekkorunk óta együtt töltöttünk, repülés közben, meg minden. Alice összeráncolta tökéletesen felhúzott szemöldökét, érdeklődve a megjegyzés hallatán. "Miért? Mármint hogy lehet? Ikrek vagytok, egy házban, ugyanabban az iskolában éltek. " Mindig társaságibb voltam, míg Bella az otthon maradó és olvasni vágyó típus."

Kézmozdulatok nélkül próbáltam magyarázni, de nem sikerült. Jacob mindig kigúnyolt, amiért minden mondatban a kezemet használtam. "Az idők felében Bella azért jött a szobámba, hogy megkérjen engem és a barátaimat, hogy próbáljuk csendesebbek lenni." Mosoly kísértete díszítette ajkaimat. Alice felnevetett egy halk nevet, és engem lenyűgözött, hogy egy nevetés milyen muzikálisan hangzik. Nevetséges.
– Akkor miért költöztél ide?