VAMPIRE |Jasper Hale|

23

*****

Néhány perccel múlt egy óra, és még mindig nem regisztráltam, mi történt aznap.
Nem tudtam felfogni azt a tényt, hogy a vérfarkasok valódiak, és hogy Paul is az. Paulnak másnak kellett lennie, mint mindenki másnak.
Még soha nem voltam olyannal, aki ilyen könnyen elvesztette a türelmét, ilyen könnyedén nevetett, és sokat is evett. Különböző volt, mint az összes exem és szerelmem, és mégis, valamilyen szempontból olyan volt, mint Jasper.
És ez végtelenül zavart.
Még egyet lendítettem a mellettem heverő sörösüveggel, még mindig a falat bámulva.
Vérfarkasok és vámpírok, mi lesz ezután?

Szellemek.

Azonnal felálltam, és hirtelen akkora félelmet éreztem, amit még soha. Lenyűgözött egy világ, aminek legendának kellett lennie, és nem volt senki, aki segített volna levegőt venni. Hirtelen rájöttem, hogy nem lélegzem rendesen, minden lélegzetvétel hangosabb volt, mint az előző, és a tüdőm úgy éreztem, mintha felrobbanna.
Azt akartam, hogy Jasper itt legyen. Lábujjhegyen mentem végig a folyosón, kinyitottam apám hálószobájának ajtaját, remélve, hogy ébren lesz, de jutalmát horkolásával kapom.
Pislogtam a könnyeimet, mielőtt beléptem volna, és néhány pillanatnyi habozás után be feküdtem a királyi méretű ágyba.
Közelebb mentem hozzá, és hallottam, ahogy horkolása elveszti ritmusát.

– Ashley? –dünnyögte félig suttogva.
– Most csak az apámra van szükségem –mondtam neki lehunyt szemmel.

– Aludhatok veled?
–Természetesen édesem –mondta, és közelebb ölelt.

A lélegzete soha nem tért vissza olyan nyugodttá, mint mielőtt beléptem a szobába, egész éjszaka, de soha nem engedte el az ölelést, és amikor a lélegzetvételem kissé nyugodtabbá vált, visszacsillapított a szinte alvó áldott térbe, ahol voltam.
Kkorábban azzal, hogy megveregette a hátamat ugyanazokkal a megnyugtató körökkel, amelyeket akkor használt, amikor a kórházban voltam, amikor minden alkalommal, amikor elaludtam, saját sikolyaimra ébredtem.

*****

Amikor kinyitottam a szemem, Charlie már nem feküdt mellettem.
De Jasper ott volt.
Ösztönből kicsit eltávolodtam tőle. Felnéztem az arcára; egy könyvet olvasott, és arra reagálva, hogy eltávolodtam, megváltoztatta a pozícióját, így elhajolt tőlem.
– Jas? –kérdeztem, amikor már vettem a bátorságot, hogy beszéljek.

– Mit csinálsz itt?
– Edward hívott tegnap este, azt mondta, hogy... mit olvasott gondolataidban...

Jasper elhallgatott, és tudtam, hogy tartózkodik attól, hogy bármit is elmondjon neki a gondolataimról, ami valószínűleg teljesen instabilnak hangzott.

– Ő... azt is elmondta neked, amit én mondtam neki korábban? Mikor beszéltünk?

Jasper megköszörülte a torkát, felegyenesedett, és letette a könyvét.

– Igen. –monda.
– És?–kérdeztem felülve.

– Ashley... –kezdte ezen a megkínzott hangon, amikor a szeme csak egy pillanatig tudott rám nézni, mielőtt a bűntudat elöntötte volna.

Megráztam a fejem.

– Ez király. – mondtam azonnal.

– Ha nem akarsz, jók vagyunk. Még mindig lehetünk barátok.

– Nem akarom hogy barátok legyünk. - mondta Jasper, és a keze megragadta az enyémet.

– Úgy értem, mindennél jobban akarlak. – mondta nekem, és most már aranyszínű szemei ​​az enyémre néztek.

– De jobban tudom, mint hogy kockáztassam. Tudom, hogy a legjobb, amit tehetek érted azzal a sok szeretettel, amit irántad érzek, az az, hogy távol maradok a pokoltól.

– Bassza meg, Jasper, csak nem érted, igaz? –kérdeztem gúnyosan megrázva a fejem.

– Nem érdekelhet, hogy mi a legjobb nekem. Nem tudom, észrevettétek-e, de vonzom a bunkók mágnesét, és ha sikerült vonzanom egyetlen embert, aki nem bunkó, akkor nem hagyom ki ezt csak azért, mert ő egy vámpír. És csak hogy tudd, ha nem kapnék levegőt, azonnal megcsókolnálak, hogy bebizonyítsam az álláspontomat.

– Nem bánom a reggeli leheletedet.

☀️

– ASHLEY! –szólította meg egy hang, mire a homlokomat ráncolva felismertem.

Jasper nem sokkal azután elment, hogy megcsókoltam, mosolya akkora volt, mint az enyém, és Charlie és Bella is még dolgoztak (Bella Mike szülei üzletében dolgozott, nemrég kezdett el dolgozni), bár mindkettőjüknek hamarosan vissza kellett jönnie, már este volt.
A hang még egyszer kiáltott:

– Ashley! Engedj be!

Így hát felsóhajtottam, lementem a lépcsőn és kinyitottam a bejárati ajtót. Paul néhány pillanat múlva mosolyogva megjelent.

– Szia Paul –mondtam idegesen, félig azt várva, hogy újra farkassá változik.

A mosolya ártalmatlannak, szinte kiskutyának tűnt, és egy pillanatra azt akartam, hogy ez legyen előző nap, amikor még csak mi voltunk, és még mindig próbáltam elhitetni magammal, hogy hasznomra válik, ha megtanulom szeretni.

– Ashley –mosolyodott el, és közelebb lépett, mielőtt elhátrált volna.

– Szent ég, mi ez a szag?
– Ma még nem zuhanyoztam – vallottam be szégyellve.

– Nem, ez... valami furcsa szag.
– Mint valami... nem tudom.
– Vámpírok? –kérdeztem, ő pedig felvonta a szemöldökét.

– Vámpírok?

– Cullenék. Bella randevúzik
Edward-al és... hát –
vigyorogtam hirtelen –, azt hiszem, én is. – Ó.
– Ó – jöttem rá Paulra nézve.

A szemöldökét összevonta, és úgy tűnt, mintha enyhe fájdalmai vannak.

– Úgy értem, én csak... ez megy egy ideje.– próbáltam megmagyarázni, de ő még dühösebbnek tűnt –, megpróbáltam eltüntetni, és veled akartam lenni... De tegnap... –vicsorgást hallottam, és egy pillanattal későn vettem észre, hogy Paultól jön.

– Bassza meg.

Ám közvetlenül azelőtt, hogy átalakult volna, valami ellökte tőlem, és pislogtam a szemem, megkönnyebbülten, amikor láttam Jaredet és Samet. Közelebbről megvizsgálva rájöttem, hogy mindkettőjüknek van egy tetoválása, és alaposan átgondolva rájöttem, hogy Paulnak is van.

– Elnézést kérek, amiért a bátyám egy seggfej. –szólalt meg Jared, miközben Sam a szemem előtt átalakult, és ők ketten eltűntek.

– És... légy óvatos.
– Rendben.

Könnyedén elmosolyodtam, és megpusziltam Jared arcát.

– És mindig szívesen látlak itt. – haboztam egy pillanatig.

– Mindnyájatokat.

Mosolyogva bólintott, mielőtt elment, én pedig mély levegőt vettem, tudván, hogy Samnek köszönhetően az utolsó pillanatban sikerült elkerülni a válságot. Beléptem egy ismeretlen világba, és rájöttem, hogy sokkal könnyebben befogadom, mint kellett volna.
Sokkal könnyebben, mint egy épeszű embernek kellene.
Egy újabb mély lélegzetet véve, becsuktam az ajtót, és a nappaliba sétáltam, ahol bekapcsoltam a tévét, és igyekeztem elterelni a gondolataimat minden furcsaságról, de a tévében az egyetlen érdekes dolog Buffy volt. Mennyire illik.

___________________________
Bocsi a helyesírási hibákért :)

WORDS
^
905