VAMPIRE |Jasper Hale|

14

******

– Működik?

Az előttem lévő fekete képernyőn tűnődtem. Két hét telt el azóta, hogy elmondtam Tylernek az igazat, és ezalatt a két hét alatt Tyler és én gyakorlatilag összeragadtunk

– Lauren legnagyobb megdöbbenésére. Kora reggel érkezett, mert volt egy szabad szombatunk csak magunknak, és megpróbáltunk filmet nézni.

– Nem tudom, Ash, tarts ki. - szólalt meg Tyler, és még néhány pillanattal a havas forgatókönyv megjelenése előtt zavartatta a kábeleket. A HIGH SCHOOL MUSICAL felirat díszítette egy pillanatra.

– Vadmacskák a házban! -Ujjongtam, örültem, hogy sikerült betenni a tévét, és hogy nem a számítógépben kell néznünk. Egy darabig csendben néztük, de gyorsan elkezdődött az első dal, és én és Tyler sem tudtuk visszatartani. magunkat (én, énekelek és Tyler, nevet- rajtam).

– TUDOM, HOGY VALAMI VÁLTOZOTT, SOSEM ÉREZTE ÍGY, ÉS ITT MA ESTE

– EZ LEHET VALAMI ÚJ KEZDETE! ANNYIRA JOBB ÉRZÉS, HOGY ITT LEGYEK VELED !

Borzasztó volt, együtt énekeltem Troyal és Gabriellával:

Óóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóan, MOST A SZEMEDBE NÉZEM, A SZÍVEMBEN ÉREZEM

– Ashley, ne kiabálj!

Hangot hallottam az ajtó felől, és megfordultam, és megláttam, ahogy Bella belép a házba, Edward a nyomában.

– Ó. Szia Tyler.

– Hé, Bella, Edward.- köszönt, elfojtva az előző nevetést.

– Nem kiabálok, hanem énekelek.

– Hát akkor borzalmasan énekelsz.

– Én legalább nem sétálok befogom a húgom száját kegyetlen sértésekkel, amitől minden este álomba sír.

– Éjszakánként nem sírsz, túlságosan el van foglalva azzal, hogy szörnyű dalokat hallgatsz a szobámban.

– Látod? Újabb kegyetlen megjegyzést teszel.

– Fogd már be, Ashley.

– Most már egyenesen befogod a számat?  - sóhajtottam.

– Hagyjatok békén, Bella.

Hadd nézzem csendben Troyt, és hagyom, hogy ti ketten bármit is tegyenek.

- Megtennéd... - kezdte Bella, de elhallgatott, amikor Edward halkan a fülébe súgott valamit. A szája vékony vonallá változott, és felsóhajtott."

– Tartsd a lányodat pórázban.

Tanácskoztam, és a tévé felé fordulva. Utálom Edward Cullent, és nem érdekel, hogy ki mit mond.

– Lányok?– szólalt meg egy hang, és megfordulok, és meglátom, hogy apa besétál a nappaliba.

– Ó, van társaságunk – jegyezte meg esetlenül négyünk közé nézve.

- Ó, az a fickó, aki majdnem megölte a lányomat – nézett udvariasan Tylerre, egy pillantást vetve.

Amikor udvariasan mondom, úgy értem, hogy feszes mosollyal sziszegte a szavakat, és a keze a fegyvere felé kúszott. Udvariasan.

– Véletlenül –.tette hozzá nagylelkűen mosolyogva, megveregetve Tyler vállát, miközben a High School Musical még mindig a háttérben szólt.

– Még mindig nem jobb a kedvem- kommentálta apa.

Bellához és Edwardhoz fordult:

– Te vagy Carlisle fia, igaz?