VAMPIRE |Jasper Hale|

6

* 2 nappal később *

Ugyan úgy kezdődött ez a napi is mint a többi, suliba menés, órák, unalom stb. viszont miközben én és Mike sétálva beszélgettünk hirtelen arra lettem figyelmes hogy Ty el veszíti az irányítást a kocsin és pontosan Bella fele vezet. Én persze amilyen gyorsan csak tudtam oda futottam vagyis próbáltam mivel amire oda értem a kocsi megállt, nagy repedés, mindenki oda fut kiabálva. De észre vettem Edwardot, nagyon furcsán nézett rám, az a bizonyos " Tudsz valamit ? " nézése volt. Ilyesztő de egyben nyugtató volt.

- Jézusom Ashley!!  - szólalt meg egy hang a fejemben

Mikor mondhatni el tűntek a cikázó gondolatok észrevettem hogy Bellát egy kicsit shockosabb állapotban látom, őszintén nagyon meg ilyedtem. Át ugrottam a két autó között rést es le gugoltam Bellához. Mikor megfogtam vállalt olyan érzésem volt mintha jéghűtőbe raktak volna, de ezzel most inkább nem foglalkoztam, viszont azzal inkább hogy Edward megint azt a " tudsz valami ? " tekintetet adta nekem majd felpattant és mondhatni eltűnt. Mikor újra tudtam gondolkozni Bellát még mindig ugyan abban az állapotban találtam, és az is fel idegesített hogy Tyler már vagy 15 perce itt könyörög Bella bocsánatáért.

- Fogd már be ! - szóltam hozzá hangosabban 

Majd eszembe jutott hogy fel kéne hívnom Charliet.

****

Csukva tartom a szemem. Charlie úton volt, mondtam magamnak újra és újra, azt mondták nekem, ' Bellának nincs semmi baja ' ' Higadj le'.

- Ashley – zökkentett ki hirtelen egy hang a gondolataimból.

- Apu ! - kiáltottam Charlie-nak aki szinte azonnal ki pattant az autóból

– Jól van?
Bellának az a tehetséges léleknek kellett lennie, hogy ártatlanul az autója mellett álljon, miközben valaki – konkrétan Tyler – elveszíti uralmát az autója felett, és majdnem elüti őt.

– Nem tudom.
– Bella – mondta Charlie, miközben kinyitotta az ajtót. Odalépett, de nem mielőtt Tylerre nézett, és figyelmeztette.

– Jól vagy, Ty? – kérdeztem tőle, mire bólintott.

******

– Jól vagy, Bells? – kérdezte Charlie az ágya mellett állva. Lerogytam mellé, és kényelmetlenül mozogtam. A kórházi ágyak voltak a világ legkevésbé kényelmes ágyai.

– Jól vagyok, apa, nyugodj meg – biztosította Bella.

– Sajnálom, Bella – szólalt meg Tyler, és mindhárman ránéztünk.

– Megpróbáltam abbahagyni.

– Tudom, semmi baj.

– Nem – mondta Charlie.
– Az biztos, hogy nincs rendben.
– Apa, ez nem az ő hibája.
– Megölhetett volna, érted?
– Tyler nem akarta – szólaltam meg. 
Kedveli Bellát, és bárki elveszítheti uralmát az autója felett egy ilyen napon.
– Igen, és nem ölt meg – mondta Bella szigorúan –, szóval...
– Búcsút csókolhatsz a jogosítványodnak – mondta Charlie, és Tylerre meredt.

Megforgattam a szemeimet. A dühös Charlie idegesítő volt.

– Apa, baleset volt – ismételte Bella.

– Jobban reagáltál, amikor Ash majdnem meghalt, és ez szándékos volt.

Jaj!– üvöltötte Tyler, és elugrott a nővértől.

Szerencsére nyilván nem hallgatott ránk, különben Bellának oka lett volna egy éjszakára a kórházban maradni. Hirtelen kinyílt az ajtó, és egy öltönyös, orvoskabátos szőke férfi lépett be a szobába, a bizalom minden lépésnél hullámokban szivárgott ki belőle,