VAMPIRE |Jasper Hale|

22

******

Egész életemben először irigyeltem Isabella Swant.
Néztem őt és Edwardot egymásnak dőlve, miközben félig-meddig a Super Fun Night-ot néztem a tévében. Miért vannak folyton együtt? Mi volt a különbség köztem és Bella között? És Jasper és Edward között? Én voltam az, ami nem volt elég jó?

– Bella! –Charlie hívta.
– Gyerünk, el kell vinnem, hogy ellenőrzésre a lábad ! – sóhajtott a nő, és könyörgő pillantást vetett Edwardra, aki pedig csak vállat vont.
– Menj csak, Bella, itt leszek, ha visszajössz.
– Legalább velem jössz?

– Ó, az isten szerelmére.- mondtam magamban, miközben letettem a távirányítót és elindultam.
Becsaptam a szobám ajtaját, lerogytam az ágyamra, és válaszoltam néhány üzenetre, amit Jacob, Mike, Paul és Angela küldött nekem. Úgy döntöttem, megkérdezem Tylert, mi újság, mivel több mint tizenhárom órája telt el legutóbbi beszélgetésünk. Leraktam a telefonom, a plafont néztem, hallottam a bejárati ajtó becsukódását, és rájöttem, hogy egyedül maradtam Edwarddal a házban. Egy kopogás az ajtón felsóhajtott.
– Igen, Edward? –kérdeztem élénken, színlelve a vidámságot a hangomban. Kinyitotta az ajtót.
– Megengedted hogy bejöjjek ?
– Haver, mit akarsz?

– Nos, beszélni akarok veled.

– Miről? –kérdeztem, mire Paul vissza írt nekem.
' Szóval át akarsz jönni holnap?  '
' Persze csak akkor, ha szívélyesen fogadsz. '

– Tehát először is tudom, hogy mondhatni nemszeretsz. És nem vagyok benne biztos, hogy miért, de csak szeretném tudatni veled, hogy mindent megteszek annak érdekében, hogy Bella élete a lehető legjobb legyen.

– Nem érdekel, én utálom Bellát. – mondtam

Rám mosolygott szórakozottan, de én ignoráltamy

– És Jasper jobban szeret téged, mint te őt, erről biztosíthatlak.

Ingerülten sóhajtottam, és a telefonomat néztem. Elég jó egy Tricolad torta? Aztán majdnem eltörtem a hüvelykujjam, és szíveket küldtem neki.

– Nos, remek beszéd volt.

– Ashley, azért mondom, mert Jasper kínozza magát minden alkalommal, amikor a közeledben van, és a ház körül mocorog, ha nincs a közeledben. Csak nem akar bántani, tudja, hogy eleget bántottak. mostanra, és amíg nem biztos abban, hogy tökéletes életet tud adni neked, nem akarja, hogy vele legyél.

– Mondd meg neki; nem akarok tökéletes életet, én őt akarom.

******

De még nem kaphattam meg, így másnap elmentem Paul házába enni egy Tricolad-ot, reggel először (a reggelem délután egy órakor kezdődött). Miután ketten együtt ettük a torta felét, úgy döntöttünk, hogy körbesétálunk a parton. Paul tartott egy kis távolságot, ami az előző héten nem volt jelen, amikor Jacob házában voltunk, és mind ketten tréfálkoztunk, ahogy közeledtünk az erdőhöz és a sziklákhoz.

– Hé, tudod mi az a sziklán merülni?

– Nem, de hadd találjam ki; egy szikláról és búvárkodásról van szó?
– Biztosan zseni vagy.

Mind ketten nevettünk, ő pedig megragadta a kezemet, én pedig megálltam.
– Paul, a kezed olyan... szuper duper forró.
– Hmm? csodálkozott:

– Igen, azt hiszem, kicsit rosszul érzem magam mostanában. De minden rendben van, gyerünk! A sziklán merülni nagyon szórakoztató!

Elmosolyodtam Paul boldogságán és izgatottságán, és vigyorogva követtem őt. Még egyszer megálltunk, amikor üvöltést és állati léptek zaját hallottuk közeledni, ami arra késztette Pault, hogy egy kicsit túl durván a háta mögé lökdöntött.

– Paul, sok farkas van errefelé?
– Még csak egy sem.
– Szóval mi volt ez?

– Kibaszottul fogalmam sincs – mondta, amikor a léptek még közelebb jöttek, én pedig megdermedtem a háta mögött, ahogy egy barna gigantikus farkas lépett be a helyszínre, és ránk vicsorgott.

Automatikusan hátráltam egy lépést, és éreztem, hogy elkerekednek a szemeim, ahogy Paul állati vicsorgást hallatott.

Egy fekete farkas, magasabb, mint az előbb besétált, közelebb hajolt, könnyeden és nyugodtan lépked.
Egyetlen vicsorgást hallatott, és a barna farkas felüvöltött, amikor mellső mancsai cserbenhagyták. Még egy lépést hátráltam, és úgy tűnik, éppen időben, mivel Paul ruhája elszakadt, miközben ő is óriási ezüstfarkassá vált. És addigra a lábaim is cserbenhagytak, és minden elsötétült.

*****

Amikor újra kinyílt a szemem, egy gyönyörű nőt láttam, fényes fekete hajjal és selymes vörösréz bőrrel, és egy pillanatra tényleg azt hiszem, hogy meghaltam, és ez egy angyal.

– A pokolba is, még soha nem jutottam el Európába utazni! –ez volt az első dolog, ami eszembe jutott, és véletlenül fel kiáltottam.

A nő szórakozottan mosolygott rám, miközben letette a törölközőt.

– Nos, bőven van időd arra, hogy megcsináld.

Zavartan ültem fel, a fejem lüktetett a fájdalomtól. Egy ismerős arc állt előttem, és azon futottam a fejemben, hogy emlékezzek a nevére.

– Sam, igaz?

Eltűnődtem, mire a nő megfordult, hogy ránézzen.
– Igen –mondta egyszerűen –, ő Emily, az én... – elhallgatott.

– Van itt néhány magyarázatom.

– Ó, persze, de... hol vannak a farkasok?
–Mi történt velük?
– Nos, én vagyok a fekete farkas, és Jared arra próbálja rávenni Pault, hogy visszaforduljon.

– Mi van ?
– Sam –szólalt meg Emily vékony vonallal.
– Elmagyarázom neki, te menj, legyél Jareddel és Paullal, és vigyázz, hogy ne történjen semmi.
Sam habozott, majd némán bólintott, és elhagyta a szobát.
Emily mellett maradtam, őt néztem, és baromi jó magyarázatot vártam.

– Nos, talán furcsán hangzik... de hallottál már valaha a törzs legendáiról?
A sápadt arcúakról és a farkasokról?

Bólintottam, meglepve őt. Egyszer Jasper mesélt nekem a farkasemberek legendájáról, amelyek találkoztak  Carlisle-lal, mielőtt ő és Alice csatlakozott hozzájuk, de nem láttam a történet jelentőségét.

– Oké, ez nem legenda, és tudom, hogy furcsán hangzik, de...
– A pokolba –motyogtam.
– Kurvára tudnom kellett volna.

– Ó, elnézést?

– Én... csak...–pislogtam a szemem.
– Ismerem a sápadt arcúakat... . Csak... soha nem jöttem rá, hogy a farkasok története igaz e vagy nem.

– Hát igazak.
– És Sam az egyik.
– És Jared, és most...
– Paul.

___________________________
Tudom ez elég rövid rész lett de azért remélem tetszik :)

WORDS
^
871