VAMPIRE |Jasper Hale|

4

– Mr. Molina – köszönt Mike.
– Mike – válaszolta a biológiatanár.
– Gondolom, a Swan ikrek ?

- Igen – vigyorogtam, elsétálva a ventilátor mellett, és elhaladt rajtam a hideg, ahogy felém fújt egy szellő.

Mindnyájan őrültek vagytok, vagy ilyesmi? Forksban élsz és vannak rajongóid?

– Nos, tulajdonképpen a rajongók fújják a levegőt, ami körülöttük van, szóval... – néztem Mr. Molinára, és ő felsóhajtott.

– Gondolom, te vagy Ashley – jegyezte meg –, Charlie figyelmeztetett tőled. Összeráncoltam a homlokomat, de bólintottam.

– Kérem, foglaljon helyet Ms. Harrison mellett. - Persze Mr. Molina – mosolyodtam el, remélve, hogy Ms. Harrison jó a biológiából, mert Bella már azelőtt nyilvánvalóvá tette, hogy végzett a házi feladatom elkészítésében. Az egész lecke csak egy hatalmas homály volt, semmit sem értettem, és legtöbbször én és Kelly.

– Ms. Harrison – kuncogtunk a sikertelen próbálkozásainkon. Közvetlenül Bella mögött ültünk, és tudtam, hogy ez valószínűleg pokolian feldühíti őt, és volt egy olyan érzésem, hogy fülig fogok kapni az óra után. Egy bizonyos ponton Bella megfordult, és rám nézett majd jelenete hogy figyelnünk kéne.
Mr. Molina hirtelen felém és Kelly felé fordult.

— Ms. Swan, Ms. Harrison. Tudna válaszolni erre a kérdésre? - Idegesen Kellyre néztem, de ő feszülten meredt a táblára, és próbálta kitalálni, milyen kérdésről beszél, vagy milyen választ akar adni.

– Nos, a négyzet... – próbálkozott végül Kelly. – Rossz osztály, Mr. Harrison.
– Nos, látja – kezdtem, és újra bekapcsoltam a „baromságom" módot.
– Szimmetrikusak – állapítottam meg, és meglepődtem – bólintott Mr. Molina.

Nos, minden jó szimmetrikus, ez igaz. – Helyes, és mi más? Összeráncoltam a szemöldököm, meglepődtem, hogy ilyen jól működik.

A táblára néztem, és csak néhány szót pillantottam meg, mielőtt visszafordultam Mr. Molina felé.
– Nos, nyilván... a sejtrétegeket is. "Igaz, a laposférgek három sejtréteggel rendelkeznek, míg a legtöbb szimmetrikus cnidáriumnak és ctenofornak két sejtrétege van."

– Igen, nyilván – értettem egyet. A laposférgekről tanultunk? Kelly felém fordult, amitől vállat vontam, majd kitört a nevetés, amitől Mr. Molina ismét ránk nézett.

– Valami vicces, lányok?

– Csak, Bella mesélt nekünk egy viccet – mosolygott Kelly, amitől a nővérem lejjebb süllyedt a székében.

– Miért nem osztod meg mindannyiunkkal? – kérdezte Molina úr.
– Nem, tényleg... ez nem vicces – próbálkozott Bella –, elnézést a félbeszakításért. Bella egyszerűen félénk legyintettem, mivel elég előzményem volt az óra megszakításával ahhoz, hogy tudjam, ha egyszer a tanár valami ilyesmit kér, az nem ér véget, amíg plussz órákra kell járni, vagy meg nem hall egy viccet.

– Megmondom.
– Ó, istenem – sóhajtott Bella.
– Mi a különbség a koszos buszmegálló és a mellimplantátummal ellátott homár között?
– Nem tudom – mondta Molina úr egy pillanat múlva –, mi az?
– Nos, az egyik egy ropogós buszpályaudvar, a másik pedig egy dögös rákféle. Mr. Molina egy pillanatra elgondolkodott, mielőtt felnevetett.

– Hasonlóan hangzik, ezért is vicces – bólintott –, szép vicc, Bella.

– Köszönöm Mr. Molina – motyogta.

Megnéztem a körmeimet, és megpillantottam az órát. Már csak percek voltak hátra az órából, így ez volt a legjobb alkalom arra, hogy leállítsa a tanítást. Felemeltem a kezem, és reménykedve néztem rá.