VAMPIRE |Jasper Hale|

18

*****

Soha nem tudtam rávenni magam, hogy megértsem az olvasás fogalmát, egyszerűen nem tudtam.
Leraktam a könyvet, egy pillanatra lehunyom a szemem, mielőtt újra kinyitottam, és felsikoltottam.

– Mi a fasz, Jasper! – kiáltottam, örültem, hogy Charlie nincs otthon.

– Egyáltalán hogyan jöttél be ?

A szőke vámpír boldogan mosolygott, nem törődött a világgal, csak szórakozottnak tűnt a reakciómon.

– Több mint egy órája vagyok itt. A csendet bámultam, és az arcát néztem, nincs-e jele annak, hogy hazudik.

– Komolyan?

– Komolyan.

– Ó – ráncoltam a homlokomat.

Nagyszerű megfigyelőképességemet ismét próbára tette, és még egyszer nagyon szép, tökéletes Sikertelen osztályzatot kaptam. Hurrá!

– Még mindig nem ad választ a kérdésemre, hogyan jöttél be?

- A hátsó ajtó nyitva volt. Ne aggódj, miután beléptem, bezártam – néztem rá gyanakodva.

Nos, aznap korábban kimentem a hátsó ajtón, de nem volt olyan, hogy nyitva hagytam. Ó, várj, teljesen az volt.

– Jó mindegy.

Elkezdtem/próbáltam választ találni.

– Miért ültél itt egy órát? Ez borzasztó.

– Vicces vagy, ha ideges vagy.

- Lássuk, milyen vicces vagyok, amikor a lábam a seggedben van – motyogtam, és azt akartam, hogy ne hallja, elfelejtve, hogy vámpír.

– Tudod, hogy hallom?

– Ó, fogd be, Jas!

Felkiáltottam, felkaptam egy párnát és hátradőltem az ágyamban. És még egyszer csalódott voltam.

– Ez a házi feladatod? – kérdezte Jasper egy pillanat múlva kíváncsian.

– Igen, történelem.

– Polgárháborúk."

– Nos, akkor el kell mondanom néhány érdekes tényt – vigyorgott Jasper.

Zavartan és szórakozottan felvontam a szemöldököm. Olyan átkozottul büszkének tűnt magára, és ez imádnivalónak tűnt. Bár ezt soha nem mondanám meg neki.

*****

Hú, nagyon öreg vagy, Jasper- fakadtam ki, miután Jasper befejezte a mesét, hogy öreg.

Nos, ő mesélt emberi életéről. Ami több mint 100 éve volt. Olyan öreg.

– És Texasból... Ez olyan furcsa.

– Mi olyan furcsa Texasban?

– Ez Texas. És szó szerint az egyetlen ember, akit Texasból ismerek, az igazán furcsa lány, aki cowboynak öltözik, és folyamatosan arról beszél, hogy Texasban jobb. Nem szeretem, és mindig azt hitte, hogy jobb mint én.

– Nem vagyok olyan, mint ő.

– Hát, te biztosan nem vagy lány.

Jasper egy pillanatig némán nézett rám.

– Elég furcsa vagy a legtöbb emberhez képest, akivel találkoztam.

– És rengeteg emberrel találkoztál, mert nagyon idős vagy.

– Határozottan furcsa.

- Fogd be Jas – nyöszörögtem még egyszer, és halkan nevettem.

Még egy pillanatig csendben ültünk, Jasper kíváncsian nézett rám.

– Szóval – kezdte végül.

– Hogy vagy? Van valami újdonság Grahamről?

– A tekintetem zavartan csattant rá.

– Honnan tudod?

– Hogy megszökött?

Összeráncolta a szemöldökét:

– Nos, mondtad Tylernek.

– Tyler. – ismételtem.

– Szoval meg hallottam – magyarázta.

– Mindannyian hallottuk, hogy elmondtad neki.

– És mi ad jogot? – kérdeztem tőle bosszúsan.

Jasper meglepettnek tűnt a reakciómon, és némán nézett rám. Még mindig bosszúsan sóhajtottam, és még egyszer elővettem a könyvet.

– Na mindegy, ezt mindenképpen el kell olvasnom – magyaráztam bosszúsan, és meredten néztem a szavakat.

– El tudnál menni? Nehéz koncentrálni, ha egy férfi jelenlétében vagyok, akit többször is a szembe akarok szúrni.

Jasper ezen kuncogott, amitől a dühöm felemelkedett, és új rekordokat döntött.

******

– Túl sokáig tartott, amíg leállították a repülőteret, és csak kettő Seattle-be és egy Kubába tartó járat sikerült, de a kubai jegyek mindegyikét előrendelték, szóval...

– Ó – mondta Jasper.

– Szóval a közelben van.

– Igen.

– És a rendőrségnek van fogalma arról, hogy pontosan hol van?

– Nem, és apa azt mondja, hogy valószínűleg nem fognak vele foglalkozni, ha a következő két napban nem találják meg.

Jasper megmozdult, gyorsan felállt.

– Hova mész?– kérdeztem meglepődve.

– Megyek Emmettért, és mindketten elmegyünk megkeresni – magyarázta, mintha ez nyilvánvaló lenne.

– Nem – mondtam a fejemet csóválva.

– Én... maradj itt, kérlek. – Nem baj, ha nem kapják el, amíg biztonságban érzem magam. És biztonságban vagyok veled, igaz?

Egy pillanatnyi tétovázás éreztem, ahogy Jasper rám nézett, lassan elmúlt, és a kétség örökre elmúlott, mielőtt egy apró mosolyt öltött.

F– Természetesen biztonságban vagy.

_______________________________
Sajnálom ha ebben a részben is sok a helyesírási hiba de ezt a részt csak most úgy össze dobtam, ma már nem fogok ki rakni új részeket viszont vázlatként fogok el mentenek kb 1-2 -t szóval holnap valószínűleg több részt fogok majdnem egyszerre fel rakni, és sajnálom hogy rövid lett ez a rész de ehhez most nem volt ötletem. :)

Words: 658