VAMPIRE |Jasper Hale|

16

Rossz ötlet:
hívd Bruno Marsot tehetségtelen seggfejnek előttem.

Jó ötlet:
menj el a legjobb buliba péntek este.

Rossz ötlet: nézd meg a Beach Movie-t.

Jó ötlet:
nézd meg a High School Musicalt.

Rossz ötlet: randizni egy vámpírral.

Jó ötlet: menekülj egy vámpírokkal teli szobából.

Szóval ezt tettem.

☀️

– Ashley?– kérdezte tőlem az ismerős déli vonzerő, miközben teletömtem a számat.

– Mit csinálsz?

– Hogy néz ki, mit csinálok, Jasper?
– kérdeztem, amikor lenyeltem.

– Eszel.

- Jó tudni hogy még látsz.

– Ashley – mondta, és leült mellém. Egyedül voltunk a kórház büféjében (ami rendkívül ritka volt), és tétova kezét a karomra tette.

– Tudod, hogy soha nem bántanálak, igaz?

Egy pillanatig néztem a kezét. El akartam neki mondani, hogy tudom, de egy őrült vámpír volt. Egy mitikus lény, amely embereket öl meg és issza a vérüket. Rendkívül ijesztő.

– De... te vámpír vagy.

– Én jó fajta vagyok – biztosította.

– Nem bántok embereket, állatok véréből élek.

Kikerekedett a szemem:

– Mi! Ez szörnyű! Ártatlan állatokat bántottál szórakozásból?

– Nem szórakozásból – ráncolta a homlokát.

– Hogy éljek.

– Ártatlan állatokat ölsz meg.

– Te is tudod – jelentette ki szégyenlős mosollyal.

– Én nem – mondtam makacsul.

– Igen, igen – mondta apró vigyorral

–Szereted a hamburgert.

Tanácstalan voltam.

– Nem magam ölöm meg őket– sikerül kifröccsentenem végül a béna válaszomat.

– Jobban tennéd, ha – suttogta veszélyesen Jasper, és a kezem a nyakamba csúszott

– Inkább embereket öljek?

A lélegzetem elakadt a torkomban. Megfordultam, hogy ránézzek, és az arca a súlyos, veszélyes maszktól hanyag mosolyra változott.

– Nem gondoltam komolyan, ugye tudod?

– Hát persze – alig bírtam, a kezeimet néztem. Még mindig mosolygott, amikor még egyszer ránéztem, és engem bámult.

– Mi az ? Van valami az arcomon?– kérdeztem kínosan.

Jasper megrázta a fejét.

– Csak most jöttem rá, hogy hiányoztál.

És elpirultam. Jasper arca kissé megváltozott, és éles lélegzetet vett, és kissé elfordult. Kissé elmozdultam, kínosan éreztem magam.

– Boccs – jelentette ki –, a vérednek jó illata van, és elpirulva szaghullámot küldtél.

– Ó – motyogtam kínosan.