VAMPIRE |Jasper Hale|

15

*****

Tyler hajnali egy körül indult el, miután elfogyasztott korai reggelit (vagy késő éjféli uzsonnát). Az éjszaka hátralevő részét a plafont bámulva töltöttem, míg Charlie az ajtót bámulta. Azt hiszem, azt várta, hogy Bella keringősen szólal meg és bocsánatot kér, de a valóság az volt, hogy elsétált. Bella mindig is sokkal inkább Renee-re hasonlított, azt hiszem, Forks is ugyanaz volt kettejük számára.

– Rossz szülő voltam? – kérdezte Charlie.

- Természetesen nem, apa – sóhajtottam.

– Ha te lennél, mostanra eltűnnék innen.

Félig rám mosolygott, mielőtt felállt.

– Felhívom anyukádat, aztán irány az ágy.

Menj innen, ha nem akarsz aludni. Menj Jacobhoz vagy valami ilyesmi, legyél a barátaiddal.

- Oké apa – pusziltam meg az arcát és felmentem a szobámba, gyorsan felvettem a cuki Cookie Monster pizsamámat, amivel kimehetek, ha nem tudnék aludni. A hajamat pónifarokba dobtam, az ágyamba görbültem, és a takaró mögé bújtam. Akkoriban három dologban voltam biztos:

1. Edward tett valamit.

2. Bella utált engem.

3. Egy részem, és nem tudnám megmondani, mekkora volt, soha nem tudna megbocsátani Bellának

Nem igazán, és jelenleg sem akarom látni őt. Lehunytam a szemem, és egy kicsit aludni kényszerítettem magam, mielőtt egy széllökés ismét kinyitotta volna.

– Ashley, igaz? Egy szőke férfi szólalt meg, én pedig felegyenesedtem az ágyamban, és tágra nyílt szemekkel bámultam rá. Csíptem magam, próbáltam felébredni, vagy legalábbis nem álmodni egy jóképű férfiról, akinek ragyogó vörös szeme van a hálószobám közepén.

– Igen – mondtam olyan magabiztosan, amennyire csak tudtam.

– Bella nővére – mosolygott fenyegetően.

– Igen.

– Nagy öröm – állapította meg oldalra hajtott fejjel.

– Meglep, hogy sikerült bejutnom a házba – nézett körül.

– Sokkal jobb őrzésre számítottam a háznál, amelyben a párja lakik. Aztán azt hiszem, ha egyszer bevált a kis trükkjük, azt hitték, biztonságos az ön számára.

– Hogy ne legyek durva, uram, de próbáltam aludni? - jelentettem ki, bár a pillantásától kissé megremegtem, és a szám úgy döntött, hogy felkiáltás helyett kérdezek.

– Uram? – kérdezte szórakozottan:

– Tetszik. Azt hiszem, igen– dúdolta.

– Szívességet tennék neki, és Belláért... igen, enyhén szólva is dühös lenne. De persze te velem jönnél.

– Uram – szólaltam meg még egyszer.

– Ha továbbra is magaddal akarsz beszélni, kérlek, hagyd ezt, és amint a következtetésre jutottál, térj vissza. Nagyon szeretnék aludni.

- Tetszik a hozzáállásod, de biztos vagyok benne, hogy jobban tetszene a véred. Szóval mondd el – lépett közelebb, és éreztem a szagát; furcsa illata volt, mégis jó. Valami a kosz, az erdő és a citrom között.

– Mit csináljak veled?

Tágra nyílt szemekkel néztem fel rá.

– Hagyj aludni?– kérdeztem, elvesztve az önbizalmamat attól, ahogy rám nézett.