VAMPIRE |Jasper Hale|

24

******

☀️

Az első nap nagy dolog.
Meg kell győződnöd arról, hogy a legjobban nézel ki, és a lehető legfelkészültebbnek kell lenned.
Főleg, amikor a gimnázium utolsó első napja volt.

– APA! HOL VAN A FEHÉR INGEM ?
– MELYIK? –kiáltott vissza, valószínűleg a konyhában ült, és a kávéját szürcsölgette, és úgy rohangált a házban, mint egy rohadt Godzilla, és igyekezett a lehető legcsodálatosabbnak tűnni.

Angela azt mondta, hogy ma időseket fog fényképezni, hogy mindig visszanézhessünk és emlékezhessünk.
És szerettem volna magamra édesként emlékezni.
Majdnem belebotlottam egy véletlenszerű cipőbe a szobámban, amikor hirtelen megláttam a ruhát.
Azt a ruhát, amelyet Ariana, Iggy, Jessie és én vettünk a másodéves osztály első napján.
Mindannyian vettünk egy ruhát az utolsó első napon.
Vettem magamnak egy egyszerű virágos korcsolyaruhát, ami mindig imádnivalóan néz ki.
A szokásos bőrkabátommal és egy fekete sarkú csizmával párosítva nyertes külsőm volt.

– APA MEG TALÁLTAM !

Kiáltottam vissza.
Felálltam, gyorsan.
Korábban túlnyúlt a térdemen és a karom közepén, de most éppen a térdem fölött és a könyököm alatt volt, ahogy terveztem. Beléjük nőttem, és most tökéletes vagyok.

– Nos, megvan.

Elmosolyodtam a tükörképemen, és elképzeltem, milyen tökéletes nap lett volna, ha egy kicsit másképp mennek a dolgok.
Csak csendben kellett maradnunk azon a napon, és minden másképp lesz.
Hálás voltam, hogy még nem sminkeltem magam, mert abban a pillanatban sírni kezdtem.
Kis mosollyal az arcomon töröltem le a könnyeket.

– Ez a nap neked szól. –suttogtam szinte némán, miközben a tükörben lógó négyünk fényképére néztem.

– Szeretlek titeket srácok.

*****

Tyler és Mike engem vettek fel, mielőtt Jessicát is.
Eric, Ben és Angela összejöttek, és Laurennek korábban kellett valamiről gondoskodnia az iskolában.
Mindannyian némán ültünk, főleg azért, mert Jessica és Mike nemrégiben szakítottak, és én és Tyler kínosan éreztük magunkat emiatt.
Hirtelen ideges lettem, hiszen utoljára akkor láttam Jaspert, amikor csókolóztunk, azon a reggelen, miután megtudtam Paulról.
Paul... csak egyszer hívott fel az egész után, hogy bocsánatot kérjen azért, ami történhetett, és bár még mindig napi szinten beszéltem Jacobbal, nem tudtam rászánni magam, hogy eljöjjek.
Emily egyszer felhívott, és elmagyarázott néhány dolgot a farkasokról. Elmagyarázta nekem, hogy Sam rányomta a bélyegét, és ez egyfajta lelki társ, de nem volt hajlandó randizni vele, mivel szakított az unokatestvérével, Leah-val, hogy vele lehessen.
Igazi Telenovela zajlott a ott.
Nem mintha Jasper nem hívott volna. Napokkal később felhívta a TWP-t, én pedig egyszerűen nem vettem fel, és írtam neki: ' Elfoglalt vagyok. Visszahívlak'. Amit nem tettem meg.

– Szóval holnap vásárolni készülsz?

Végül megkértem, hogy meneküljek a telenovella elől, ami a fejemben járt.

– Port Angeles meg ilyesmi.
– Óóó! Valamelyik hétvégén Seattle-be kellene mennünk, tudod, mindannyiunknak! –mondta Jessica izgatottan.
– Igen, bérelhetnénk egy motelszobát, és éjszakázhatnánk is!
– Istenem, ez jól hangzik!

Jessica sugárzott rám, és mindketten az első üléseken ülő két fiúra néztünk.

– Valójában jól hangzik –mondta Tyler egyszerűen, Mike pedig bólintott.

– Igen, kész vagyok rá. Megkérdezzük Bent, Angelát, Connert és Laurent ebédnél.

– Igen, nagyszerű!

Szélesen sugároztam, boldogan csaptam össze a kezeimet.

– Ó, már hiányzott a vásárlás, mint egy igazi ember.

– És vehetnénk egy igazi születésnapi ajándékot –mondta Tyler.

– Húsz napon belül, igaz?

Addigra mindannyian izgatottan kezdtünk beszélgetni a seattle-i utazásról, és mindannyian kérdezősködni kezdtek, mit szeretnék ajándékba, én pedig homályos nyomokat adtam nekik, valahogy nem tudtam, mit akarok.
Tyler könnyedén leparkolt, én pedig enyhe küszködéssel kiszálltam.
Úgy értem, ez volt az egyik legkevésbé hideg nap azon a nyáron, de még mindig hideg volt, és bizonyos szempontból megbántam a ruhaválasztásomat.

– Ashley!

Angela izgatottan hívott, én pedig felsikoltottam, hogy kimutatjam az izgatottságomat, és megöleltem.

– Angie! Hiányoztál. – mondtam őszintén, miközben szorosan megöleltem.

Miután elengedtem, megöleltem Bent és Eric-et is, mindhárman izgatottak voltunk, hogy újra találkozunk.
Gyorsan beszéltünk a seattle-i dologról, és szinte azonnal úgy döntöttünk, hogy a Labor Day másnapján megyünk, közvetlenül azelőtt, hogy láttam volna Kellyt.
Felordítottam izgatottan, miközben felém integetett

– Úristen, ASHLEY! HIÁNYZOTTÁL!

És felé rohantam, ölelve megölelve, és majdnem felborultunk, és csak a férfi mentett meg, öccse Marx, Dale, azt hiszem.
Jóindulatúan nevetett rajtunk, és segített egyenesen fel állni.

– Köszi –nevettünk.
– Bármikor –nevetett viszonzásképpen.

Kelly és én gyorsan tájékoztattuk az órarendünket, örülünk, hogy megtudtuk, hogy idén együtt volt a kémia.
Angela odaintett, és pillanatokon belül már több mint elegendő fotót készítettünk.
És ahogy mosolyogtunk a kamerába, kényszerítve egy véletlenszerű junior diákot, hogy mindannyiunkat lefényképezzen, hirtelen rájöttem valamire.
Egy napon a jövőt tervezed, egy napra, majd mielőtt észrevennéd, az a nap ma van, az egy nap pedig a tegnap, és a jövő itt van.
És ez volt a jövő.

*****

Mindannyian Tyler furgonja körül ültünk, és bármit megbeszéltünk azzal, aki a közelünkben ült.
Lauren Tylert rajzolta, miközben Angela és én a furgon tetején ülve a Bennel való kapcsolatáról beszélgettünk.
Mike és Jessica figyelmen kívül hagyják egymást, és Connerrel, Eric-kel és Bennel beszélnek.

Bella elment Cullenéktől – Jaspert is beleértve –, és mi sem törődtünk vele. Amíg Jasper oda nem lépett hozzánk. Arcán szégyenlős mosoly ült, ahogy közelebb sétált hozzánk, és éreztem mindenki tekintetét magamon.
Szó szerint én voltam az egyetlen személy ebben az iskolában Edwardon és Alice-en kívül, aki beszélt vele.

– Szia Jas. –köszöntem, ő pedig egy pillanatig habozott.

– Mi a helyzet?

Közelebb lépett, nem tűnt olyan magabiztosnak, mint amilyennek mindig látszott, én pedig ösztönből megragadtam a kezét.

– Jas, történt valami? –kérdeztem halkan, ő pedig az arcomra tette a kezét. Enyhén megriadtam a hideg érintésétől, de ő jobban tudta, mint hogy személyesen vegye, és ez már nem szegte kedvét.

– Már hiányoztál.
– Te is hiányoztál –mondtam neki összeráncolt szemöldökkel.

Aztán még egyszer csak megcsókolt. Hallottam, hogy Jessica és Lauren hangosan zihálnak, és Tyler és Mike dühös káromkodását hallottam, de leginkább a szívverésemet hallottam, sokkal gyorsabban, mint az első csókunknál, legutóbb csak az ajkát nyomta az enyémre, de ezúttal , ez egy igazi csók volt, olyan, amitől pillangók röpködtek a gyomrod körül, az elmém elfeketedett, a szemeid pedig elzárkóztak az ösztönöktől, és egy kis mosoly terült szét ajkamon.
Minden csók üzenetet küld, ez pedig egyértelműt:

Jasper Hale szeretett engem

✨ END ✨
___________________________

Bocsi a helyesírási hibákért.

WORDS
^
969