VAMPIRE |Jasper Hale|

21

******

– Szedd le rólam a lábad, te tróger pávián. – Nem –kommentálta Jacob egyszerűen, lábai még mindig az arcomba lógtak.

Dühösen néztem rá, ő pedig csak vigyorgott, és közben megpróbált karkötőt készíteni.

– Jól néz ki?
– Jobb, mint az arcod.
– Pedig ez lehetetlen!
– Elegem van a nárcisztikus dübörgésedből.

Néhány pillanatig csendben maradtunk, mire felharsant a nevetésünk a Fekete házában. Egy pillanat múlva kinyílt Jake szobájának ajtaja, és Billy bedugta a fejét a szobába.
– Ashley! –hívott meglepetten.
– Billy –mosolyodtam el, és rájöttem, hogy nem emlékezett arra, hogy félálomban köszöntött volna.

– Hogy vagy, bajnok?
– Még mindig táncolok, édesem. Mikor jöttél ide?
– Majdnem három órája, apa – vigyorgott Jake szórakozottan.
– Miért van a bűzös lábad Ashley arcában? – kérdezte Billy, és begurult a szobába.

Nevetve löktem el Jake lábát.
– Mintha ti ketten ellenem lennének.
– Azok vagyunk –mondta Billy egyszerűen, és meleg mosollyal nézett ránk. Én rávigyorogtam mielőtt visszafordultam Jake-hez.

– Nos, megígértem neked az ebédet, szóval... - fordultam meg, hogy Billyre is pillantson.
– Mit szeretnél egy ilyen majdnem szép napon?
– Bármilyen hús –vigyorgott Jake szélesen.

– A sült burgonyasaláta mindig finom.
–És a sajttorta kifejezetten finom estére.
– Jake ! - felemelte hangját Billy

– Ohh! Van egy fantasztikus sajttorta receptem, amit Charlie-val akartam kipróbálni, de ha itt vagyok...
– Szóval én és Ash kimegyünk, hogy megveszünk mindent, amire szükségünk van, apa! – jelentette ki Jacob, felállt és megfogta a kezem.
– Viszlát, van egy kis lasagne a hűtőben!

******

– Hé, csak annyit mondok, hogy ha feleségül kellene mennem, megcsókolnom és megölnöm valakit téged ölnélek meg.
– Szóval megölnél.
– Csak ha muszáj!
– Ez szörnyű, Jake. - mondtam neki nevetve.

Megforgatta a szemét, és az összes táskát a kocsiba tette.

– Jake! –szólalt meg egy hang, és mi ketten megfordultunk, és három tinédzsert láttunk felénk sétálni.

– Embry! Jared! P-
– Hé Paul! Hogy vagy?– kérdeztem széles vigyorral, és üdvözölni akartam Jake barátját, figyelmen kívül hagyva Embert és Josephet.

– Ashley, mindig öröm téged látni – üdvözölte melegen mosolyogva az arcán, közelebb húzva az arcomhoz.
– Meg kell mondanom, hogy sokkal jobban érzem magam most, hogy látlak. – Lehetséges, hogy valóban magasabb vagy, mióta utoljára láttalak? – kérdeztem mosolyogva, és felnéztem rá.

Ravaszul elvigyorodtam, nem csak Paul nőtt magasabbra. De nem kellett tovább simogatnom az egóját.

– Csodálatos, Paul egy másodperccel ezelőtt majdnem lefejezett.– kommentálta Ember.
– Fogd be Embry –csattant fel Paul.

– Amúgy mit csinálsz itt Jacobbal?
– Jake-nek és Billynek készítek ebédet, úgyhogy élelmiszerért jöttünk ide.
– Mindig is szerettem azokat a lányokat, akik tudnak főzni! – mondta Paul mosolyogva.

– Hé, Jake, ők id jöhetnek? Rengeteg kaja marad majd meg!

Jacob felé fordultam, és reményteljes nagy szemekkel néztem rá. Paul a vállamra fektette a kezét, én pedig még szélesebben vigyorogtam. Miért nem lehet ilyen egyszerű és gyors a dolog Jasperrel is ?