VAMPIRE |Jasper Hale|

13

Ezt a részt nem így terveztem de ez a részt nagyon de nagyon eltérő lesz !!

Az autó dudálására ébredtem. Összeráncoltam a szemöldököm, felnyomtam a könyökömet.

Összezavarodva a környezetemmel. Megpróbáltam elhessegetni a rémálmot és az alvást. Ásítottam, mire egy vad Bella ült a lábamra.

– Ó BELLA! SZÁLLJ MÁR LE!- Megpróbáltam ellökni, és felnevetett, ahogy legurult rólam.

– Jó reggelt – mondta boldogan.

– Mi a jó ezen a reggelen? - motyogtam, és ledobtam magamról a takarót.

– Öhm – harapta be az ajkát –, Edward itt van, és ő visz el az iskolába. Megálltam a nyomomban.

– Komolyan arra kérsz, hogy vezessem az autót csak azért a furcsaság miatt? Bella összevonta a szemöldökét:

– Nem egy furcsaság.

- Mindegy, Bella – intettem neki, kimentem a fürdőszobába, és tiltakozása ellenére bezártam az ajtót. Szántam rá időt, és élveztem a hajammal való játékot.

– ASHLEY! – szólalt meg hirtelen apám hangja.
Bella mondta? Ez olyan hétéves dolog.

– GYERE KI A FÜRDŐSZOBÁBÓL, MIELŐTT TE ÉS BELLA ELKÉSTEK!

– Rendben – mondtam boldogan, természetesen leeresztve a hajam, kinyitottam az ajtót, kiugrottam a fürdőszobából, gyorsan felöltöztem, és vakon betoltam a táskámba a dolgokat. Mire kiugrottam a szobából, boldogan és indulásra készen, Bella éppen kilépett a fürdőszobából, és rohan (botladozva) felöltözni.

– Viszlát, Bell! - ujjongtam, boldogan ugrálva a konyhába.

- Jó reggelt, apa – mosolyogtam, és megpusziltam az arcát, majd kivettem a gabonapelyhes dobozt a szekrényből, műanyag pohárba töltöttem, majd egy keveset öntöttem egy tálba tejjel. Boldogan ettem, hangos zajokat hallottam az emeletről (Bella valószínűleg a halál szélén állt, az összes hangot ítélve), mielőtt felálltam és kimostam a tálat, elvettem a csészét és a táskámat (majdnem elfelejtettem a kulcsokat, amíg Charlie eszembe nem jutott). és ujjongva búcsúztam apától. Lelassítottam az ugrást, amikor észrevettem, hogy egy ezüstszínű Volvo parkol ki a házból.

Összehúzott szemekkel bámultam Edwardra, aki lazán az autónak támaszkodott, mintha nem fagyna.
Különc. Edward rám vigyorgott, és közelebb lépett.

- Helló Ashley – köszönt, én pedig bólintottam. Kedveltem Alice-t és Jaspert, és még azt is, azt is a  mi a neve embert, a Nagy Medve.

Soha nem beszéltem Rosalie-val, és Dr. Cullen kedvesnek tűnt. De egy személy a családból, akiről tudtam, hogy nem szeretem, és ott állt előttem.

- Jó reggelt, Edward – köszöntem hidegen, és a mellkasomra fontam a karjaimat, és próbáltam melegen tartani.

– Szívesen folytatnám ezt a csevegést, de nem szabad elkésnem. Viszlát.

–És anélkül, hogy megvártam volna, hogy megjegyzést tegyen, amit nyilvánvalóan tenni fog, az arckifejezéséből és abból a tényből ítélve, hogy szóra nyitotta a száját, sarkamra fordultam, és elindultam a teherautóhoz. Bella olyan kedvesen elhagyott engem.