5

301 10 0
                                    

*****

Forks tetszett. Tényleg megtettem, könnyű volt. Felébrednék és esik az eső. Lezuhanyoztam, megszárítottam a hajam, elkészültem, megreggeliztem, majd elindultam az iskolába, ahol Ty-vel, Jessicával, Angelával, Kelly-vel, Mike-kal és Eric-kel lógtam egészen ebédig, amikor újra láthattam Bellát. Folyamatosan próbáltuk rávenni Bellát, hogy ténylegesen beszéljen velünk, de legjobb esetben is csak félig érdekelte. Az egyetlen különbség ma az volt, hogy az út lefagyott. Még hidegebb lett, pedig Bella előző nap nyafogott, hogy nem tud hidegebb lenni és életben tartani minket. Kimentem a házból, nem tudtam, hol van a piros teherautó. Egy pillanattal később Bella kilépett az ajtón, és becsukta, amikor megjelent az úton Charlie által vezetett autó. Bella elindult a teherautó felé, de tehetségének minden cseppével úrrá lett a feladaton, megcsúszott, és egyenesen a fenékre esett. Charlie sietett segíteni.

- Jól vagy?
– Igen – nevetett halkan.
– Csak ez a jég nem igazán segít a koordinálatlanokon.
– Te tudnád a legjobban – horkantottam a nővéremre.
– Igen, ezért szereltem fel néhány új vezetéket a teherautóba – tájékoztatta Charlie Bellát, és egy kicsit távol tartotta a kezét a hátától, hátha még egyszer elesik.
— A régiek nagyon kopaszok voltak. Uh, valószínűleg el fogok késni a vacsoráról - tájékoztatott minket.

– Valami biztonsági embert megölt egy állat Grisham Millsben, Mason megyében.
- Egy állat? – kérdezte Bella zavartan.
– Igen, Bella, hallottál már állatokról?

Charlie megpróbált enyhén meglökni, de én oldalra léptem.

– Nem, nem fog megtörténni. – Már nem vagy Phoenixben – tájékoztatott Charlie
— Mindenesetre gondoltam, segítek.
– Légy óvatos.
– Mindig az vagyok.
– Köszönöm az autó gumikat. – mondta Bella, és kinyitotta a vezetőülés ajtaját. Charlie csak bólintott, és belépett a rendőrségi cirkálóba. Megkerültem a kocsit, beszállva az utasülésbe.

- Húúúúúú - vigyorogtam Bellára -, ez a bál dolog. Kérsz ​​valakit?
– Nem – lőtt le, amitől duzzogtam.
- Ön?– Nem tudom – vontam meg a vállam.
– Szerinted rá tudom venni Jaredet?
– Kérdezd meg tőle – ajánlotta fel, amitől elhalványultam tőle.

— Úgy értem, a szülei szuper gazdagok, igaz? És ő rajongott érted. Miért bánná, hogy eljönne?
— Élete van.
– Mindegy – vont vállat Bella.
– Ő a barátod.
– Volt barátom – emlékeztettem a rádióval játszva.
- Abbahagynád? Eltereled a figyelmemet – sóhajtott.
– Nem az én hibám, hogy szörnyű sofőr vagy.
– Fogd be !

*******

— MI ÚJ, ARIZONA? – kiáltott Mike, és megrázta a kalapját – ami tele volt esővízzel Bella fején, és néhány csepp rám ütött. Könnyedén meglöktem, nevetve.

— Hagyd abba, meg fogod olvadni.
Bella a szemeit forgatta.

– Ti ketten olyan éretlenek vagytok. –tájékoztatott engem és Mike-ot, és éppen abbahagyta a csevegést Eric-kel.
— Vagy talán túl érett vagy. — sóhajtottam, és Mike átkarolt, közelebb húzva a fülembe, hogy a fülembe súghasson.

– Akarsz magasabb szintre emelni? Tölts meg egy vödröt, és öntsd rá !

" Tervnek hangzik. "

Mike vigyorgott. ketten kimentünk az óráról, figyelmen kívül hagyva Molina úr hívásait, és a portás szekrényéből vettünk egy vödröt, hogy megtöltsük vízzel. Visszafutottunk az osztályba, és Molina úr úgy nézett ránk, mint akik őrültek vagyunk.

- A kocsimnál felejtettem a kulcsaimatat -magyarázta Mike.

— És önnek szüksége volt Ms. Swanra?
— Megfogtam a kezét, nehogy elüsse egy autó.
— Mekkora az esélye annak, hogy elüti egy
autó ?– kérdezte Mr. Molina, belefáradva a vitába.
— Üljön le !

Megvontam a vállam, és Kelly mellé sétáltam.

******

– Hagymagyökér-végsejtek – mondta Mr. Molina.

– Ez most a tárgylemezeken van. – néztem a mikroszkópba.

— Rendben, akkor különítse el őket, és jelölje be őket a mitózis fázisaira, és az első partnerek, akiknek sikerül rendbe jönniük... megnyerik az aranyhagymát!

Mr. Molina mutatott nekünk egy hagymát, ami tényleg olyan, mint bármelyik hagyma.

— Rendben, jó. Kezdje.

Eltévedten néztem Kellyre. Alig tudtam, hogyan kell nézni a mikroszkópot. Megköszörültem a torkom, és felhívtam Bellát és társát, Edward Cullent. Hozzánk fordultak.

– Szia, segítenél nekünk? – vigyorogtam.
– Nem – utasított vissza Bella –, ezt már csináltuk Phoenixben.
– Megtetted – ráncoltam a szemöldököm –, még soha életemben nem nyúltam mikroszkóphoz.

Bella rám forgatta a szemeit, és elfordult. Reménykedve néztem Edwardra, de ő csak mosolyogva vállat vont.

– No, most mi van? – kérdezte Kelly.

– Írj bármit, és remélje, hogy igaz?

Válaszoltam egy kérdésre, és megkértem, hogy ellenőrizze az öt fázis nevét, és megengedtem, hogy olyan sorrendben írjam le, ahogyan szeretném. Mr. Molinára pillantottam, és megbizonyosodtam róla, hogy a tesztek ellenőrzésével van elfoglalva, hogy észrevegyen minket, majd letettem a tollat, és a fejemet az asztalra hajtottam.

– Nagyon fáradt vagyok – nyöszörögtem.

– Azt hiszem, Forks egész hideg hangulata rossz nekem – tájékoztattam Kellyt.

– Akkor miért költöztél? – kérdezte érdeklődve.

Vállat vontam, nem volt kedvem hazudni, és nem volt kedvem elmondani neki az igazat. A lecke hátralévő részében az asztalon hajtottam a fejem, próbáltam nem arra gondolni, hogy miért hagytam el Phoenixet, de igyekeztem megbizonyosodni arról is, hogy a gondolataim nem vezetnek furcsára, például amikor egy kutatást végeztem, zombikon és unikornisokon. Bár ez a kutatás elég gyorsan véget ért.

Edward egy ponton zavartan pillantott rám. Unottan néztem rá, mire eszembe jutott, hogy nem volt hajlandó segíteni, ezért elfordultam. Ez gonosz dolog volt, és a nővérem meg fogja bánni. Amikor véget ért az óra, Mike és én kiszaladtunk, hogy megszerezzük a vödröt, ami addigra már félig tele volt, és még egyszer rohantunk, hogy megkeressük Bellát.

– Hé, Mike, Ashley – mondta Jessica –, mit csinálsz?

Az ajkamra tettem az ujjam, jelezve, hogy maradjon csendben, mielőtt nekifutottunk, és Bellára öntöttük a vödröt. Edward, aki vele sétált, megragadta a karját, és elrántotta az útból, így a víz alig érintette. Egy pillanat alatt elengedte a karját.

Mit csinálsz?– kérdezte Bella, mire kettesben idegesen néztünk egymásra, éreztem, hogy elpirulok.

Elfutottam, és Mike-ot hagytam, hogy foglalkozzon a problémával. Jessica kuncogva rohant utánam.

– Egy vödröt akartál Bellára önteni! Angela meghallotta minket, és azonnal megkérdezte, hogy pontosan mi történik ott. Kitöltöttük, és mire Mike ránk talált, vörös arccal, mindannyian őrülten nevettünk.

– Bella azt mondta, hogy nem fog rád várni – tájékoztatott –, és ha nem érsz előbb a kocsihoz, mint ő, akkor itt hagy. Felsóhajtottam. Alice és Jasper egymásnak suttogva sétált el mellettünk.

– Esküszöm, minden alkalommal egyre furcsábbak lesznek – motyogta Jessica, és mi hárman ránéztünk.

– Úgy értem, Cullenék.
– Igen – értett egyet Mike.
– Edward pedig tönkretette a tervünket.

- Igen, mi van azzal, hogy elrángatta Bellát az útból? Nagyon szerettem volna ráönteni ezt a vödröt - nyöszörögtem.

– Te vagy a világ legrosszabb nővére – sóhajtott Angela
–Sajnálom Bellát. -mondta Angela
- Tényleg kellene.. ?  – mosolyodtam el

_______________________________
Ma szerintem több mint 3 részt fogok ki rakni mivel végre hétvége !! De szintén nem ígérek semmit :)

Words: 1002

VAMPIRE |Jasper Hale|Tahanan ng mga kuwento. Tumuklas ngayon