A RABOD LETTEM |Dabi x Reader| ✔

|2|

  

Péntek, 22:47. Egy héttel azután, hogy megkaptam az átgondolás lehetőségét. Shigaraki még mindig nincs itt, pedig ő ajánlotta fel ezt az egész csatlakozós dolgot.
Épp sarkon fordultam volna, mikor hirtelen valaki elkapta a kezem és magával húzott.

-Te meg ki a f-

-Sh. - tette mutató ujját a szám elé. Lassan felé fordultam, ám meglepődve láttam, hogy nem Shigaraki az.

Pár perc múlva ujját elvette érzékszervem elől, és felém nézett.

-Bizonyára nem érted ki vagyok. - kezdte mondandóját. Hangja mély, de egyben kellemes volt. - Dabi vagyok, Shigaraki küldött, mivel neki valami fontos megbeszélése támadt. Kellemetlen. - vakarta meg tarkóját.

-Aha. - húztam fel a szemöldököm. - És miért kellett percekig csendben állnunk egy fa mögött?

-Ch... Komolyan, idegesítő vagy. - mormohta az orra alatt. - Rendőrök. Rendőrök voltak itt. - lengette a kezét szemem előtt.

-Aztán még én vagyok az idegesítő, ugye? - néztem fel rá. - Szóval Dabi, huh? [Teljes Név], de nyugodtan szólíts [Név]-nek/nak. - nyújtottam felé a kezem.

-Dabi. Csak Dabi. - rázott velem kezet.

-Elsőre is értettem. És most hova megyünk?

-Kisasszony, a Mounth Everestre vagy a Lakatlan Szigetekre szeretne menni? - döntötte oldalra a fejét.

-Ha választani kéne akkor Franciaországba. - gondolkoztam el, még akkor is, ha tudom, hogy cinizmusnak szánta. 

-Mit akarsz te ott? - indult el előre.

-Az Eiffel toronyhoz mindig is el szerettem volna jutni. - mentem utána.

-Nyálas.

-Pf... Ünneprontó. - fintorodtam el.

-Fogd be és gyere.

-Igazán kedves vagy. - forgattam meg a szemeim.

-Mondom fogd be.

-Jól van, jól van...

-Kösz.

-Hallod, lesz a búvóhelyeteken kaja?

-Istenem de idegesítő nőszemély... - motyogta szerintem inkább magának mint nekem.

-Szeretem a társaságot annak ellenére, hogy a legismertebb sorozatgyilkos vagyok egész Japánban. Komoly helyzetekben komoly vagyok, de most, hogy semmi fontos dolog nincs elengedhetem magam.

-Figyelj, beragasszam a szád? - állt meg.

-Ne, kösz. - mondtam, és inkább csendben maradtam az út végéig.

Nagyjából tizenöt percet sétálhattunk, mikor egy régi bolthoz érkeztünk. Dabi körbenézett, majd laza mozdulattal besurrant az ajtón. Követtem őt. Zsebéből elővette a telefonját, és azzal kezdett világítani. A fal mellett a padlón volt egy kis ajtó, amit felnyitott. Egy lefelé vezető lépcsősor tárult elém. Őszintén, tényleg valami amatőr kis játék szervezetnek néztem őket, de hogy egy elhagyott bolt pincéjében találjanak maguknak rejtekhelyet, még nekem sem jutna eszembe.

-Mire vársz? - suttogta, ezzel kizökkentve gondolatmenetemből. Bólintottam egyet, majd lassan lementem a lépcsőn. Dabi utánam jött le, és maga után becsukta a kis ajtószerűséget.

-Mióta vagy a szervezet tagja? - kérdeztem puszta kíváncsiságból.

-Én vagyok a legelső tag. Shigaraki jött el hozzám megkérdezni, hogy csatlakozok-e. Egyből rábólintottam, szóval ketten kerestünk tagokat. Mára már több százan vagyunk összesen más-más helyeken. Ahova most hoztalak, ott csak a legerősebbek vannak. Ennek a városnak van a legerősebb rendőri védelme úgymond, szóval egyértelmű. Twice, Toga, Kurogiri, Shigaraki, én, és végül te. Összesen ennyien vagyunk itt, míg máshol nagyjából húszan.

-Aha, értem.

-Itt vagyunk. - állt meg egy fa ajtó előtt, majd lassan benyitott. -Hé, szemetek, megjöttünk. - kiáltotta el magát.

-Sziasztok. - ültem le az ajtó elé. Tekintetem a mellettem álló Dabira vezettem. Szemem tányér méretűre nőtt amint megláttam az arcát. Égési sérülés a szájától lefelé, a nyakán át ki tudja meddig kis piercingekkel odatűzve. - Ez micsoda?

-Ch... - fordította el a fejét.

-Értem. - egyből levágtam, hogy nem szeretne erről beszélni.

-Úúúúú, ő [Név], ugye Dabi, ugye?? - ugrált mosolyogva egy szőke hajú lány. Nagyjából tizenhárom-tizennégy éves lehetett. Mégis hogy kerül ide?

-Én vagyok. - szólaltam meg.

-Toga vagyok. Toga Himiko. Örülök a találkozásnak. - ugrott a nyakamba.

-Én is. - ütögettem meg a hátát.

-Twice vagyok. - nyújtotta felém a kezét egy szőke hajú fiú.

-Hello.

-Én Kurogiri. - köszönt egy barna hajú öltönyös fiú, miközben poharakat törölt (?)

-Szia...

-Honnan származol?? - vigyorgott még mindig Toga. Asszem'.

-A pokolból. - vágta rá Dabi, aki a falnak támaszkodva állt. Türkizkék szempárjába fúrtam saját [Szemed színe] színű íriszeim, majd kis idő múlva a szemkontaktust megszakítva Togára néztem.

-A pokolból. - mondtam neki, mire csak nagyokat pislogott.

   Az egész helyre csend telepedett és minden szempár kérdőn nézett engem. Megértem.

-Kér valaki valamit inni? - próbálta megtörni a feszült hangulatot Kurogiri.

-Vízet. - vágtam rá rögtön.

-Ne már, most vagy itt először, miért nem iszol valami szeszes italt? - kérdezte Twice.

-Mert tizenhat vagyok? - ráncoltam össze a szemöldököm. Itt kaptam meg másodszor a kérdő tekinteteket.

-Tizen.... - kezdte a szőke.

-....Hat? - fejezte be Dabi.

-Igen, miért mennyinek hittetek? - nevettem el magam.

-Baszki, én vagyok tizennyolc. - mondta halkan Toga.

-Tessék? - lepődtem meg most én.

-Tizennyolc. - bólintott.

-Kinézel minimum huszonkettőnek. - vigyorodott el gúnyosan Dabi.

-Komolyan, lefárasztotok... - álltam fel, majd Dabi elé léptem. -Kitalálom... - hajoltam közel a füléhez. - Tizenkilenc vagy. - súgtam neki. - Toga, megmutatod hol a szobám? - mosolyodtam el Dabitől ellépve.

-Pe-Persze. Gyere velem. - szögdécselt el a lépcsőig.

-Szóval így játszunk, [Név]? - mosolygott rám kajánul Dabi.

-Úgy látszik. - kacsintottam, majd Toga után mentem.

   Egy egyszerű fából készült lépcsőn sétáltunk fel. A tetején egy kisfolyosó volt található ajtókkal tele.

-Ezek a szobák? - kérdeztem.

-Igen. A folyosó végén Shigaraki szobája van, a többi a miénk. Jelenleg egy üres van, Dabié mellett.

-Nem mehetnék máshova? - fintorogtam. - Tényleg nem bírom őt.

-Nem lehet. Bocsiii.

-Mindegy. - sóhajtottam. - Akkor megyek és alszok. Vagy mittom' én.

-Oki. Majd szólok ha megjött Shi.

-Jó. - rántottam vállat, majd benyitottam a szobámba. Fehér falak, egy hatalmas ablak mellette egy francia ággyal. Barna szekrény az ágy előtt mellette egy íróasztal.

-Szóval mától itt lakok, huh? - borultam le az ágyamba, majd szinte egyből álomba is zuhantam.