A RABOD LETTEM |Dabi x Reader| ✔

|10|

-[Név] ébredj! - simogatta az általam szeretett fiú a hajamat.

-Mi az? - kérdeztem álmosan.

-Túl sokat aludtunk, mennünk kell vacsorázni.

-Nem vagyok éhes. - mondtam, majd lezártnak tekintettem a témát, de Dabi csak nem hagyta annyiban.

-Enned kell, gyere. Még az ágyneműt is ki kell mosni, minden ragad.

-Ahjj... - keltem ki az ágyból.

-Vacsi után megnézünk valami filmet a szobámba ha szeretnél. - adott apró puszikat az orrom hegyére, homlokomra és a számra is.

-Okés. - bólintottam, majd felvettem a ruháim és átvittem a szomszédos helyiségbe kimosni az ágyneműket. Amint végeztem ezekkel lefutottam a többiekhez. Már a lépcsőn éreztem a finom illatokat.

-Szia... [Név]... - köszöntött Twice, majd elnevette magát.

-Mi van? - kérdeztem felvont szemöldökkel.

-Kissé, hogy mondjam... Hangosak voltatok. - mutogatott a kezével mire mindenki elnevette magát, nekem meg amint leesett lángba borult az arcom és tarkón csaptam. - Áucss...

-Bunkó! - vágtam le magam a szokásos helyemre, Kurogiri pedig elém rakott egy tányérnyi csokis kiflit. - WoW! - csillantak meg a szemeim.

-Jóétvágyat! - ütögette meg a fejem kedvesen.

-Kösz. - mondtam, majd beleharaptam.

-Csá buzik. - futott le Dabi, aki ma is szemtelenül jól nézett ki. Twicehoz ment, kezet fogtak, majd leült mellém.

-Ez mi? - nézett a tányéromra.

-Csokis kifli. Kuro sütötte. - mondtam.

-Csak tudnám, hogy honnan van neki ennyi energiája. - suttogta, majd ellopott egyet tőlem.

-Hééé! - kiáltottam fel. - Az az enyém volt!

-Csak volt. - harapott is bele.

-Fuu, tolvaj. - duzzogtam.

-Igen. Az. - nevette el magát.

Miután megvacsoráztunk felmentünk Dabi szobájába, és elindított egy filmet, amit életemben nem láttam még.

-Ennek mi a címe? - kérdeztem.

-Nem ismereeed? - kérdezte gúnyosan elmosolyodva.

-Nem. - ingattam meg a fejem.

-Senki nem szabadul élve.

-Már láttad?

-Igen. Na, nézd. Kezdődik. - fordult a laptop felé.

Röviden a film tartalma annyi, hogy egy bevándorló az amerikai álom nyomába ered, majd kivesz egy szobát egy nagy házban. Rövid időn belül szörnyű dolgok fognak vele, illetve körülötte történni, és nem tud kiszabadulni ezen jelenségek szorításából.

-Nemsokára vége. - szorított magához Dabi, én pedig vállára hajtottam a fejem.

-Hamar vége lett, ahhoz képest, hogy másfél órás.

-Igen. - puszilt bele a hajamba. - Tetszett?

-Naná. - néztem rá. Két ujját államhoz tette, majd felemelte fejem. Lassan haladt az ajkaim felé, én pedig csak átadtam magam az érzésnek, és lehunytam pilláimat. Puha ajkait mozgatta az enyémen, úgy éreztem, mintha csak a fellegekben járnék. Megnyalta alsó ajkamat, mire kipattantak szemeim, de habozás nélkül bejutást adtam neki. Nyelvével táncba hívta az én érzékszervemet, én pedig követtem a tempóját. Fokozatosan gyorsult, míg nem elvesztettem a fonalat, és hagytam, hogy ő domináljon. Miután elvált ajkaimtól, szemembe nézett, és elmosolyodott.

-Hosszú napunk volt, ha vége aludjunk... oszt' csá. - makogta zavartan, én pedig elnevettem magam.

-Oké. - bólintottam.

Lassan vége lett a filmnek, elmentünk fürdeni, majd lefeküdtünk aludni.

-Jó éjt. - suttogtam neki, majd fejem mellkasára hajtottam.

-Jövő hét ilyenkor. Addig tisztázom magamban a dolgokat. Jó éjt. - simított végig a karomon. Érintésébe beleremegtem, ő pedig összekulcsolta a kezünket. Egyenletlen szívverését hallgattam, majd lassan álom szállt a szememre.

Mivel reggel korábban keltem mint Dabi, felöltöztem és lementem a többiekhez, akiknek hangos nevetését fel lehetett hallani.

-Jó reggelt! - köszöntem nekik, majd török ülésben lehuppantam a lépcső mellé.

-Szia [Név]! - ugrott a nyakamba Toga. Nem volt fura, hisz korához képest gyermekded lelke van. - Dabi?

-Alszik.

-Furaa, ő szokott fent lenni előbb.

-Fáradt, hadd aludjon.

-Uhum. - bólogatott hevesen, majd leszállt rólam, és mellém ült.

-Majd azért nemsokára szóljatok neki, valamit meg kéne beszélnünk. - nézett felénk Shi.

-Be akarod festeni a hajad újra? - kérdezte gúnyosan Twice.

-Igen. - mondta rezzenéstelen arccal, a többiek pedig nagyokat pislogva néztek rá.

-Viccel hahó! Vicc. - szólaltam meg, mire Shi amolyan "kösz, végre egy normális" tekintettel ajándékozott meg.

-Mi a faszért vagytok ilyen hangosak? - jött le a lépcsőn Dabi, miközben ásítozva a szemét törölgette. Tekintete megállt rajtunk, majd megállt. - Mi a faszért ültök a lepcső mellett?

-Ez a tartalmas szókincs! - mondtam gúnyosan.

-Ch, neked sem volt nagyobb, mikor alattam voltál. - suttogta nekem egy mosoly kíséretében.

-Perverz. - forgattam meg a szemem, majd végignéztem, ahogy leül mellém.

-Na, most, hogy felkelt az álomszuszék is, térjünk a lényegre - mondta Shigaraki. - Mint tudjátok minden egyes nappal közelebb van a UA megtámadása. Viszont nem mehetünk oda mindenféle és fajta tapasztalat hiányában, úgyhogy felbéreltem pár ismerősöm, hogy segítsenek nekünk felkészülni.

-Csodás. - mondtam kedvetlenül.

-Ne legyél ennyire utálatos.

-Aha. - bólintottam, majd hátradőltem.

-A közelben nincs olyan hely ahol tudnánk készülni, ezért elvisznek minket a saját lakásukba. Holnap.

-Na, most meg már holnap.

-[Név], megtennéd, hogy kussba maradsz?! - emelte fel a hangját. - Ha valami nem tetszik arra van az ajtó! Ez azért van, hogy ne dögölj meg harc közben idióta!

-Mintha annyira akarnák harcolni apámmal meg az ő kutyáival! - ordítottam el magam, mire fojtogató csend keletkezett, Shigarakinak pedig összeállt a kép. Felálltam, és amilyen gyorsan csak tudtam felmentem. Egy percig sem tudtam volna lent maradni.

-Na, ezt kurva jól elintézted! - hallottam meg utoljára Dabit.

Nem vagyok érzékeny, sőt, ezen az egy dolgon kívül semmi nem hat meg. Ez az a téma, amely a legmélyebben érint.

Felvettem egy egyszerű fekete pulóvert, kapucniját pedig a fejembe húztam, és elindultam a régi, jól ismert játszótér felé.