-Ne, kérlek! - hátrált a fiú, de rá nem hallgatva mellkasába szúrtam a kést. Kezei lassan leereszkedtek, térdei összecsuklottak. Nem beszélt, nem lélegzett tovább. A vértócsa alatta egyre csak nagyobb lett, min a Hold fénye csillant meg. A pillanatot szirénák zaja zavarta meg, mely jelezte, hogy ideje indulnom.
Kapucnim mélyen a fejembe húzva zsebre tett kézzel indultam ki a sikátorból.
-Hova-hova ilyen későn? - szólalt meg valaki a hátam mögött, mire riadtan hátrafordultam.
-Baszki Shigaraki, ne ijesztgess. - néztem rá szúrósan, bár a késő éjszakai sötétség miatt nem hiszem, hogy látszott. - Mit szeretnél?
-Nem gondolnád át mégegyszer a csatlakozás dolgot? - lökte el magát a faltól, és elém lépett.
-Megmondtam már ezerszer, hogy nem. Egyedül szeretek dolgozni, mintsem inkább olyan társakkal akik hátráltatnak.
-Eltekintek most az egyszer attól, hogy degradáltad a szervezetem, és kapsz egy hetet arra, hogy mit is szeretnél pontosan.
-Addig nem hagysz békén ameddig nem csatlakozom, igaz? - sóhajtottam lemondóan.
-Pontosan. Egy hét múlva ugyanitt, ugyanekkor. - mondta, majd elsietett.
-Erre! Biztos itt van. - hallottam meg (feltételezhetően) egy rendőr hangját.
-Faszom, mindig én vagyok szarban miután vele beszélek. - mormogtam magamban, majd inkább futásnak eredtem.
Az eső lassan megeredt, én pedig csak futottam, és futottam. Gondolataim a szervezet és a csatlakozás lehetősége közt cikáztak, míg nem arra jutottam, hogy egyszer élünk, miért is ne? Legalább ha elkapnak nem csak engem nyírnak ki. Hívogató, nemde "apu"?
BẠN ĐANG ĐỌC
A RABOD LETTEM |Dabi x Reader| ✔
Fanfiction[Név]-t, Japán hírhedt sorozatgyilkosát Shigaraki Tomura, a Gonoszok Ligájának vezetője meginvitálja az általa vezetett gyilkos szervezetbe. A lány pár nap után belemegy, és csatlakozik hozzájuk, ám egy nem várt személy felforgatja életét, a kettejü...
