A RABOD LETTEM |Dabi x Reader| ✔

|8|

-Úúúú! Ez a kedvenc zeném! - pattant fel Toga. - Gyere velem táncolni Twice! - rángatta a mellette ülő fiú kezét.

-Ahj már... - mondta, majd lefejelte az asztalt. - Fáj a fejem! Túl sokat ittam! - nyöszörgött magába, mire nekem is nevetnem kellett.

-Nem baj, gyere. - húzta maga után a lány. 

-Ott van Matsui! - kiáltott fel Kurogiri és a kezével kezdett mutogatni. - Menjünk oda. - állt fel. Dabi és Shigaraki is elindultak az említett fiú felé, én pedig csak ott ültem.

-Nem jössz? - kérdezte Dabi.

-Nem, inkább hozok innivalót. Kértek valami?

-Pezsgő jó lesz. - mondta a fekete hajú.

-Én nem kérek semmit. - mondta Shi.

-Én sem. - forgatta meg a fejét a barna hajú fiú, aki szerintem a legtöbbet ivott ma, bármennyire is nem vall rá.

Elindultam a pult felé, nem voltak ott sokan, a legtöbben táncoltak vagy az asztalaiknál beszélgettek.

-Hello. Egy pezsgőt és egy pohár vízet szeretnék. - mondtam a csaposnak.

-Rendben. - vigyorodott el. - Te [Teljes Név] vagy, nemde? - nézett rám, és éreztem ahogy szemével levetkőztet.

-De. Siess. - biccentettem az italok felé, róla pedig lehervadt az az undorító mosoly, és morogva az italokhoz fordult. 

Miután oda adta elindultam a fiúkhoz, ám egy kezet éreztem meg a derekamon ami egyre jobban csúszott lefelé.

-Nincs kedved... tudod? - szólalt meg az illető. Ösztönösen hátrafordultam és két lába közé rúgtam, mire szisszent egyet.

-Féreg. - mondtam halkan, ő pedig rám kapta tekintetét.

-Hogy mondod? - húzta össze a szemeit.

-Mondom féreg! - ismételtem meg hangosabban, mire a közelünkben lévő emberek érdeklődve fordultak felénk. Az előttem lévő férfi lendítette a karját azzal a szándékkal, hogy megüt, de gyorsabbnak bizonyultam. Eldobtam a kezemben tartott poharakat és elkaptam  végtagját, majd könnyűszerrel kicsavartam mire ordított egyet. Aki eddig nem figyelt ránk, az már garantáltan az összes figyelmét ránk szentelte.

-Oi, mi folyik itt?! - lépett oda Dabi.

-Ch, a nőd kishíján ki törte a kezem. - mondta a férfi.

-A másikkal is megcsinálhatom ugyanezt. Akarod? - vontam fel a szemöldököm.

-[Név], menjünk haza. - ragadta meg a kezem Dabi és kivonszolt az épületből. Amint a szabad levegőn voltunk maga elé fordított és a tekintetem kereste. - Mi volt ez?

-Mi lett volna?? - rivalltam rá, majd amint rájöttem milyen hangnemben is mondtam, halkabbra vettem és elmeséltem. - Nos, ennyi. - vontam meg a vállam amint végeztem.

-Hm. Fasza. - bólintott, majd elindult a rejtekhely felé.

-Az. Miért is jöttünk el? - kérdeztem rá, mivel ezt nem mondta el.

-Nem akartam hogy más szemetek is rád hajtsanak. - mondta ki egyszerűen, én pedig elvigyorodtam.

-Csak nem féltékeny vagy? - húzogattam a szemöldököm.

-Pfff, kéne? Nem tudnálak elviselni barátnőmként.

-Igazán? Én meg téged nem. Te házisárkány. - fordultam el.

-HAA!? - állt meg. - MI AZ, HOGY NEM TUDNÁL ELVISELNI?? - tárta szét a karját.

-IGAZAM VAN! DE KÜLÖNBEN IS, MIÉRT IS NEM TUDNÁL ENGEM ELVISELNI???

-MERT! - vágta rá, és elindult.

-Ó, csak hogy tudd minden napod maga a paradicsom lenne velem. - kezdtem el húzni az agyát.

-Fogadjunk. Egy hétig nem bírnám veled.

-Oké. - nyújtottam neki a kezem.

-Akkor mától a barátnőm vagy. - fogott velem kezet, majd ajkaimra hajolt. Szemeim a kétszeresükre nőttek, de hamar becsuktam őket és felvettem a tempót Dabival. Karjaimat nyaka köré fontam és közelebb húztam magamhoz, míg ő a derekamnál fogva tette ugyanezt. Jobb kezemmel hajába túrtam, mire csak morgott egyet és elvált tőlem.

-Nem is volt rossz. - döntötte homlokát az enyémnek, majd kezével végigsimított az arcomon.

-Tudom. - vontam meg a vállam, majd fejemet a mellkasára hajtottam. Ha már együtt vagyunk megtehetem, nem?

-Menjetek szobára! - kiáltott oda nekünk egy ittas pali, majd elnevette magát.

-Ketté baszom. - roppantottam ki a csontjaim, de Dabi csak megfogta a ruhám ujját és maga után húzott. - Most miért? - néztem rá idegesen.

-Nem kell mindenkit megverni aki szembejön veled. - nevette el magát.

-Nem vicces! - rángattam ki a kezem szorításából, majd összefontam magam előtt.

-Jól van már, gyere. - karolta át a vállam.

Amint hazaértünk én elmentem megfürödni, majd miután végeztem kényelmesebb ruhába öltöztem. Elterültem az ágyamon, és gondolkozni kezdtem, majd kopogást hallottam.

-Gyere. - mondtam.

-Én vagyok. - lépett be a "barátom"  - Ma itt alszok. - vágta le magát mellém az ágyneműjével együtt.

-Mivan?! - ültem fel.

-Hallottad. Jó éjt. - mondta, majd lecsukta pilláit és felém fordult.

-Jó éjt... Asszem. - motyogtam, majd lefeküdtem mellé. Kis idő múlva a derekamra csúsztak a kezei és közelebb vont magához. Fejem egyből paradicsom vörössé változott, megfordultam és mellkasába fúrtam a fejem.

-Jó reggelt. - keltegetett Dabi, majd félre tűrt egy kósza tincset és megpuszilta a homlokom. 

-Neked is. - ültem fel, majd nyújtózkodtam.

-Hogy aludtál? - kezdte el simogatni egyik ujjával pólóm alatt a hasamat. Keze egyre feljebb csúszott, mire nekem pillangók szöktek a hasamba. Az ilyen érintéseivel bemocskol.

Felém tornyosult, majd ajkaimra hajolt, én pedig kezeim a hajába vezettem.

-GYERTEK REGGELIZNI! - nyitott be Toga. - Ti... ÚRISTEN!!!! - kezdett el sikoltozni, majd szó szerint bebaszta maga után az ajtót.

-Na, ezt jól elintézted. - suttogtam ajkára amint elváltam tőle.

-Menjünk le. - nevette el magát, majd egy apró puszit adott a számra.

-Jól van... - tápászkodtam fel. - Ki mész amíg felöltözök? - néztem rá.

-Nem. - vigyorodott el, majd leült az ágyamra, és végigmért.

-Akkor legalább fordulj el... - forgattam meg a szemeim.

-Neem.

-Istenem! - nevettem el magam, majd a homlokomra csaptam.

-Ki választom hogy mit vegyél fel. - lépett mellém, majd a szekrényben kezdett turkálni. Ahogy a fiút néztem egyre jobban telt meg az agyam egy bizonyos rózsaszín köddel, a pillangóim feléledtek, és egy olyan oldalát ismertem meg, amilyet nem hittem, hogy valaha is fogok. - Most mit nézel?? - húzta el a száját, és a kezembe adott egy adag ruhát. - Na, mostmár öltözhetsz. - csücsült vissza a helyére.