A RABOD LETTEM |Dabi x Reader| ✔

|15|

Nagyjából egy hónap telt el azóta az eset óta. A sebem egész szépen begyógyúlt, és az életünk is szép lassan visszatért a normál kerékvágásba.

A rendőrök gőzerővel keresnek minket, az emberek félnek, én pedig felkapott lettem. És hogy ez mit jelent?

Mikor kijelentettem, hogy apám megölte édesanyám mindenki lesokkolt. Nem akarták elhinni a legtöbben, egy ember buzdítása miatt kezdték boncolgatni a témát. Az már csak hab a tortán, hogy Dabi megcsókolt, majd leszúrta apámat a civilek szeme láttára. Az egész média erről szól, Togáék pedig örömmel piszkálnak ezzel.

De térjünk vissza a jelenbe...

-[Név]! - hallottam meg Dabi hangját, mire hátrafordultam. A fiú mögöttem állt, én pedig csak elé léptem és hosszasan megöleltem.

-Nani? - kérdeztem mosolyogva.

-Figyelj csak... Nem szeretem az ilyeneket ünnepelni, és nem igazán tudom, hogy ez mennyire fontos neked, de ma vagyunk együtt két hónapja. - kezdett bele, majd átkarolta a derekam. - Szóval elmehetnénk valahova.

-Benne vagyok. - bólintottam, majd hosszasan megcsókoltam.

-Jó reggelt nektek is... - jött ki Shigaraki. - Keltsétek fel a többieket, valamit meg kéne beszélni, de nincs idő ameddig felkelnek mind. - nézett az órájára, majd ránk.

-Persze. - mondtam, majd felfutottam.

-Eléggé hiperaktív lett mostanában... - sóhajtott Shi. A beszélgetés többi részét nem nagyon hallottam, de tagadhatatlan, hogy igaza van.

-Togaaa! - nyitottam be a lányhoz és ráugrottam.

-ÁÁÁ!! - ordított kapálózva, mire elnevettem magam.

-Mi ez a lárma? - jött az ajtóhoz Twice.

-[Név] rám ugrott és nem akar leszállni! - fújta fel az arcát.

-Twice, menj le Dabihez és Shigarakihoz, valami megbeszélés lesz. - mondtam. - Várj! Kurogiri?

-Nem tudom, nem láttam este óta. Vannak ilyen napjai, hetei, mikor egy huzamosabb ideig nem látjuk. - mondta,  és eltűnt. Na persze nem szívódott fel, hanem lement a "konyhába".

Pár perc múlva Togával is lementünk. Leültünk a pulthoz, és vártuk, hogy Shigaraki ezúttal milyen "fontos dolgot" akar velünk közölni.

-Szóval. - kevergette a kávéját. - Mind ismeritek Kirishimát. Mától itt fog élni. - nézett rajtunk végig.

-Oké, de hol lesz a szobája. - kérdezte Twice az egyébként logikus kérdést, mivel nincs szabad szoba.

-Mivel van egy gerlepárunk khm khm... -  nézett felénk lopva - Ők egy szobába kerülnek, Kirishima pedig a felszabadultba.

-Hee? - kérdezte Dabi.

-Ha nem tetszik küldhetjük [Név]-val/vel is egy szobába. - rántott vállat.

-Biztos nem. - húzott magához. Ezzel a cselekedetével mindenki tudtára adta, hogy az övé vagyok. Bár mindenki tudta...

-Akkor ne nyávogj. - "parancsolt" rá.

-És mikor jön Ki—

-Gomen, gomen, hogy ennyit késtem! - szakított félbe az említett fiú, aki abban a pillanatban esett be az ajtón a csomagjaival. Szó szerint.

-Fél órája itt kéne lenned. - mondta Shi.

-GOMEEEEN! - ismételte meg nevetve, én pedig csak a fejem fogtam. - Szia [Név]! - jött hozzám, majd Dabira ügyet sem vetve ölelt át.

-Hello? - ütögettem meg a vállá. Amilyen gyorsan csak tudtam kibújtam az öleléséből és Dabi ölébe ültem. A fiú végig ölelgetett mindenkit, bár mikor Shigarakihoz ért egyszerűen le lett ütve.

-És miért költözött ide Kirishima? - kérdezte Toga állra tett ujjakkal.

-A rendőrök megtalálták a boltot. - mondta miközben a hűtő belsejében keresgélt.

-Ember, most értél ide... - suttogtam.

-Melyik lesz az én szobám? - kérdezte.

-Az enyém. - válaszoltam.

-Veled leszek egy szobábaaaan?! - esett le az álla.

-Nem. Én Dabihez költözök, az én szobám pedig a tiéd lesz.

-Ne már. - biggyesztette le alsó ajkát.

-Miért vagy ilyen gyerekes? - kérdeztem, bár akaratlanul elmosolyodtam.

-Mindegy, [Név] pakold át a cuccaid, Dabi te segíts neki. - mondta Shigaraki, mire hangos fujjolást kapott válaszul. - MOST! - kiáltotta el magát, mire felpattantunk és felmentünk a szobámba.

Úgy álapítottuk meg, hogy a szekrényem nem visszük át, mivel Dabiéban még van hely. A folyamat a következőképpen nézett ki: Én hajtogattam és Dabi kezébe adtam a ruhákat, aki a szomszédos szobába cipelte.

Miután kész voltunk a hátam irtózatosan fájt, ezért szünetet tartottunk. Dabi hozott fel inni, és beszélgetés közben megittuk.

Egy bő fél óra múlva Dabi átvitte a takaróm és a párnám a szobájába, én meg elkezdtem kipakolni az éjjeliszekrényt. Tele volt kacatokkal. Vékony hajgumikkal amiket Togától kaptam, egy fésűvel amit a néhai boltban szereztem, fénykép anyáról, fénykép Dabiról és rólam gyerekként, fénykép Dabiról ahogy alszik.

-Héé!! - kiáltott fel amint meglátta.

-Hihi. Aranyos voltál. - mondtam.

Előkerült még egy kinder tojásból származó játék, és végül egy bontatlan óvszeres doboz.

-Upsz... - mondtam, mire a fiú elnevette magát.

Még pár holmimat összeszedtük és átvittük, ám ekkor szembesültem a ténnyel, hogy a barátomnak nevezett állat mindent az ágyára dobált. A ruháktól kezdve a fényképekig.

-Várom ennek a miértjét, (SPOILER!) Todoroki Touya!

-Hehe... - vakargatta a tarkóját, és hogy terelje a témát elkezdte pakolni a ruhákat.

Az éjjeliszekrényébe beletettem a dolgaim, pár kisebbet pedig annak a tetejére. Dabi párnáját félretoltam és a sajátomat mellé tettem, ugyanezt megtettem a takarójával, és már kész is volt minden. Illetve...

-MI A FÉSZKES FRANCOT CSINÁLSZ? - kiáltottam és nevettem el magam egyszerre, amint megláttam, hog, Dabi a fekete bikinimben nézegeti magát a tükörben.