A RABOD LETTEM |Dabi x Reader| ✔

|5|

-Hova megyünk?! - kérdeztem.

-Vissza. - mondta mosolyogva. Beletörődve a helyzetbe mentem utána. Szép lassan visszaértünk a "boltba". Kirishima kérdő pillantásokkal igyekezett felénk, ám szája szélén ott bujkált egy kis vigyor.

-Rég láttalak titeket. - mondta.

-Ruha kell [Név]-nek/nak. - vágta rá Toga habozás nélkül.

-Milyen?

-Hát bármilyen jó lesz, most is az enyém van rajta.

-Gyertek utánam. - sóhajtott a szőke. Felvezetett minket egy lépcsőn, gondolom az első emeletre. - Itt vagyunk! Nézegessetek amit csak szeretnétek. - mosolyodott el, és lement.

-Ez igazán... ötletes. - bólogattam, szavakat nem találva.

-Az... - motyogta Toga. Az egész tér szekerekkel volt megtömve amikben szürkés szőnyegekre voltak ruhák pakolva. Amint közelebb mentünk, kiderült, hogy ezek baromira új textilek, egy szakadás vagy akar kosz folt sincs rajtuk.

-Miket szeretnél?

-Nagyjából nadrágot, pulcsit, és pár pólót, na meg fehérneműt.

-Okés! Te keresgélj arra. - mutatott előre. -Én megyek arra. - indult hátra.

Elkezdtem keresgélni. Találtam egy világoskék bő szárú farmer nadrágot, és egy feketét. Pár perc múlva Toga ugrott mellém.

-Ezt nézd! - mutatott fel egy fekete és szürke melegítőt.

-Köszönöm! - mosolyodtam el.

-És még találtam ilyeneket is! Tudom, hogy nem kérted, de illene hozzád. - nyomott a kezembe egy hosszú ujjú kockás inget, ami a szürke-fehér-fekete kombinációt viselte, meg egy bézs színű haspólót, amire a forever szó volt írva.

-Imádom őket.

-Tudom.

Még egy ideig nézelődtünk, majd egy egyszerű fekete kabáttal pár pulcsival és pólóval befejeztük a "vásárlást"

- Ezeket ki kell fizetni? - kérdeztem a szőkét, miközben a kezemben tartott ruhákra néztem.

-Nem. - válaszolt egy hang mögülünk.

-Biztos? - húztam össze a szemöldököm.

-Tuti. - bólintott a vörös hajú.

-Egy zacskót azért tudnál adni?

-Persze. - nevetett fel, majd pár perc múlva már egy szatyrot tartott felém.

-Kösz. - vettem el, és beleszórtam a ruhákat.

-Sziasztok. - intett a fiú.

-Hello. - mondtam.

-Szia Kirii! - köszönt el Toga is.

Hazafelé menet szinte végig csendben voltunk, mikor megakadt a szemem egy virág bolton.

-Ide bemegyek. - mutattam rá az üzletre.

-Oksi. - válaszolt. Felvettem az újonnan beszerzett kabátom, majd kapucniját mélyen a fejembe húztam. Amint bementem egy húszas éveiben járó szőke férfi állt.

-Ch... mi kell? - vágta oda csöppet sem kedvesen.

-Virág. Szerinted mi kéne? - pásztáztam körbe a helyet.

-Milyen?

-Az. - mutattam az ablak előtt álló fehér virágcsokorra.

-Aha. Hozd ide.