A RABOD LETTEM |Dabi x Reader| ✔

|13|

Miután felébredtem rettentő rosszul éreztem magam, a fejem iszonyatosan fájt és hányingerem volt. Próbáltam visszaaludni, mivel még csak fél hét sem volt, de folyton csak forgolódtam.

Felpattantam és elszaladtam a mosdóig ahol szó szerint minden ki jött belőlem. Dabi álmosan ballagott utánam, aztán mikor meglátott aggódva szaladt felém.

-Minden oké? - hajolt le hozzám, majd a hajamat összefogta kezével, és a hátamat kezdte el simogatni.

-Persze. - álltam fel, majd visszamentem a szobába.

-Figyi... Nem vagy terhes? - kérdezte, mire elnevettem magam.

-De, hozz nekem egy terhességi tesztet. - mondtam ironikusan, ám ő nem tartotta viccesnek, és gyilkos tekintetekkel méregetett. - Persze, hogy nem vagyok az, barom!

-Jó, legalább mérd meg a lázad. - forgatta meg a szemét.

-És hol találok lázmerőt? 

-Maradj, hozok. - intett le, majd kiment a szobából. Pár perc múlva már mellettem térdelt, és a számba tette a lázmérőt, mintha csak kisgyermek lennék.

Kis idő múlva csipogott a kütyü, és nem hittem a szememnek mikor megláttam. 38.2°C

-Jól van, szólok Shigarakiéknak, hogy te ma itthon maradsz. - ment ki a szobából, én meg egyedül maradtam. Kopogás hallatszódott az ajtótól, én pedig odanéztem.

-Úúúú. Izé. Mondta Dabi, hogy beteg vagy, úgyhogy hoztam csokit, mert tudom, hogy szereted. - lépett be Toga egy tábla Milka csokival a kezében.

-Jéj! Köszi! - csillantak meg a szemeim, akár egy gyereknek. Elmeséltem neki, hogy Dabi azt hitte terhes vagyok, mire akkorát nevetett, hogy lefordult az ágyról, majd a hasát fogva, könnyeit törölgetve folytatta tovább.

Mikor nagyjából összekapta magát visszaült mellém, és beszélgettünk tovább, míg nem Twice bejött és szólt Togának, hogy indulnak edzésre, mivel itt van Ketrin és Adam.

-Sziaaaa [Név] - ugrott a nyakamba, majd miután elengedett Twice-al együtt elmentek. Befúrtam magam az ágyba, de sehogy sem bírtam aludni, ezért átmentem Dabi szobájába, és befeküdtem az ő ágyába. A mézédes "Dabi-illat" azonnal beleköltözött az orromba, majd elnyomott az álom.

Egy fél óra múlva arra keltem, hog éhes vagyok, szóval lementem a hűtőhöz valami élelmet keresni. Találtam vajat és szalámit, na meg paradicsomot, szóval úgy gondoltam csinálok magamnak szendvicset. Amint megcsináltam egy tányérra tettem és felvittem, majd bekapcsoltam Dabi tévéjét.

Éppen akkor kezdődött el a Harry Potter - Bölcsek köve, ami nem feltétlen a kedvencem, de más film hiányában megnéztem.

Nagyjából három, három és fél óra telt el, mióta elmentek a többiek, én pedig iszonyúan untam magam.

Kerestem Dabi szekrényében egy pólót amit magamra kaptam, és újra megpróbálkoztam az alvással, de helyette mindenféle gondolatok lepték el az eszem.

Itt már végképp elszakadt a cérna, a fejembe húztam a takarót, majd képszakadás, bealudtam.

-Édesem. Édesem! - keltegetett egy hang, mire szemeim kipattantak, és csak egy gyönyörű, tenger kék szempárral találtam szembe magam. - Megjöttünk. - mosolyodott el a tulajdonosa.

-Ideje volt már. - bújtam hozzá, mire elnevette magát, és belepuszilt a hajamba. - Édesem, mi? - motyogtam halkan, mégis mosoly szökött az ajkaimra.

-Nem tetszik? - kérdezte.

-De, tetszik. - mondtam halkan, majd nyakába pusziltam.

-Mit csináltál amíg nem voltunk itt? - kérdezte felháborítóan szép mosollyal az arcán.