A RABOD LETTEM |Dabi x Reader| ✔

|6|

-[Név]! - rázta a vállam Toga.

-Mi van? - förmedtem rá.

-Gyere reggelizni! Hihii. - ugrált tapsikolva, majd kiment.

-Fogadok, hogy még csak hét óra sincs... - morogtam magamba, majd kitártam a szekrényem, és öltözni kezdtem. Nem vittem túlzásba, egy egyszerű fekete póló melegítővel és a hosszú ujjú ing.

Mikor kész lettem le baktattam a lépcsőn, és igyekeztem a többiekhez. Már mind ott ültek, és látszólag csak rám vártak.

-Jó reggelt. - ültem le az üres helyre, Dabi és Toga közé.

-Neked is. - köszöntek vissza kórusban.

-Rántottát csináltam, van benne bacon és paradicsom. - tette le elém a tálat Kurogiri. Mint egy apuka.

-Jól néz ki. - mondtam elismerően.

-Köszi.

-Khm... - köhintett Shigaraki. - Ma este lesz egy bál ahova természetesen meg vagyunk hívva. Este nyolckor indulunk, addigra mindenki szerezzen valami odaillő ruhát.

-Jééééj!!! Bálba megyünk! - pattant fel a szőke hajú lány mosolyogva.

-Ch... Kínos. - vakargatta a tarkóját Dabi.

-Úgy kipattintom magam, hogy csak úgy futnak majd utánam a lányok. - túrt bele  a hajába Twice.

-És miről lesz ott szó? - kérdeztem rá, mivel egy bált nem szerveznek meg csak úgy...

-Na igen, ez a másik. Nem tudom, hogy mit mesélt neked Dabi, és mit nem, szóval elmondom. - kezdett bele, mire mindenki rá figyelt. - Ez a város és az ország is erős katonai védelem alatt áll. Ezalatt azt értem, hogy fejlettek a fegyvereik és erős embereik vannak. Viszont még az ilyen erős rendőrségek közül is van egy legerősebb, a "fő boss" úgymond. - rajzolt idézőjelet ujjaival. - Veszélyt jelentenek ránk bűnözőkre, mindenképp el KELL őket törölni. - nyomta meg a szót.

-Mi a nevük? - kérdezte Twice tátott szájjal.

-UA. - mondta, nekem pedig megfagyott az ereimben a vér. A villa kiesett a kezemből, majd a földön landolt. Mindenki rám kapta a tekintetét, rólam pedig izzadság cseppek folytak le. A gyomrom felfordult és hányingerem támadt.

-Elnézést, nekem mennem kell. - kaptam a kezem a szám elé, majd felfutottam a lépcsőn.

Be igyekeztem a mosdóba, ahol becsaptam az ajtót magam mögött. A könnyeim eláztatták a szemem, mégis rettentő ideges voltam. Kezemet ökölbe szorítottam, és a falba ütöttem. Egyszer. Majd mégegyszer, és utána még rengetegszer. A vér lassan kibuggyant végtagomból, majd lecsöppent a földre. Ezt követte még egy, aztán még egy, és végül még több.

-Héj! Elég! - nyitott be Dabi, majd lefogta a kezemet.

-Eressz el! - kiáltottam rá, és próbáltam kirángatni a szorításából, ám csak mégjobban rámarkolt.

-Nem. - mondta nemes egyszerűséggel, és maga után kezdett húzni. A szobájáig meg sem állt velem, majd szinte berúgta az ajtót. Elvezetett az ágyáig, majd rám parancsolt hogy üljek le. Leültem, ő pedig a szekrényében kezdett kutatni. Kínos volt a csend, és érezni lehetett, hogy az idegesség vibrál a fiú körül.

-Tartsd a kezed! - dobott le mellém egy elsősegély dobozt. Kinyújtottam a karom, ő pedig egy darab vattára fertőtlenítőt kezdett nyomni. Megfogta a csuklóm, és kézfejemre nyomta a vattát, én pedig felszisszentem. - Fáj? - nézett rám megenyhűlt tekintettel. Kék íriszeiben szinte elvesztem, mire sikerült kimondanom, hogy nem. - Rendben, szólj ha fáj.

Miután végzett a fertőtlenítéssel bekötötte végtagom, és leült mellém.

-Közöd van a UA-hez? - nézett rám.

-Nem. - mondtam, mire felvonta a szemöldökét. -Illetve, nem nekem. Apámnak. - suttogtam.

-Óh, ez sok mindent megmagyaráz. - dőlt hátra tarkóra tett kézzel. - Az én apám is ott dolgozik. - mondta, én pedig rákaptam a tekintetem.

-Sajnálom. - feküdtem le én is.

-Hm. - forgatta meg a fejét nemlegesen. - Nem kell.

-Sajnálom. - mondtam ki újból.

-Te... - ült fel hirtelen, mire csak meglepődötten ránéztem, aztán leesett, hogy mit mondtam, és elnevettem magam. A fiú dermedten nézett, majd végül mindkét kezét felém nyújtotta. Ekkor abbahagytam a nevetést, de újra belekezdtem, amint csikizni kezdett.

-Ha-hagyd abba! - nevettem.

-Hmm... Nem! - vágta rá.

-Figyi Dabi, hol va— - nyitott be Twice. - Nah jó. SRÁCOK, EZT NEM HISZITEK EL! - futott le.

-Az az idióta! - sziszegte Dabi, én meg csak mégjobban nevetni kezdtem. Ennek hatására belőle is kitört, mire belőlem mégjobban. Így történt, hogy fuldokolva nevettünk.

Miután összeszedtük magunkat lementünk hogy befejezzük a reggelit. Még mindenki ott ült, úgy, hogy egy falat sem hiányzott az ételükből.

-Megjött a gerlepár. - húzta gúnyos mosolyra a száját Shigaraki.

-Megbaszlak. - ütöttem tarkón.

-De [Nééév]! Miért nem mondtad el, hogy szereted? Nem bízol bennem? - görbültek le Toga ajkai.

-Öhm... - kezdtem bele, de Dabi megelőzött.

-Mert nem vagyunk együtt. - mondta.

-Pontosan. - bólogattam. - Inkább együnk. - ültem le, és kezdtem el enni.

-[Név] - nézett rám Shi. - Mi közöd a UA-hez?

-Igazá—

-Semmi. - mondta ki helyettem a fekete hajú.

-Megtennéd, hogy nem beszélsz helyettem? - néztem rá összehúzott szemekkel.

-Nem. Nem tenném meg. - mosolyodott el.

-Ch... fordulj fel! - ettem tovább.

-Úúú, házastársak közötti vita! Ezt már szeretem. - mondta a szőke fiú.

-NEM VAGYUNK HÁZASTÁRSAK! - kiáltottuk egyszerre Dabi-val.

-Dehogynem! Már egyszerre is gondolkoztok! - nevetett a térdét ütögetve.

-Ó, hogy a reggeli szorulna beléd! - puffogtam.

-Mégis mi a bajod a reggelimmel?! - nézett rám Kurogiri egyszerre szomorúan, de mégis mérgesen.

-Semmi! Finom! - mondtam.

-Várj, mi szoruljon belém???? - realizálta Twice amit mondtam.

-A REGGELI! - kiáltotta Dabi.

-MÁR MEGINT MIÉRT BESZÉLSZ HELYETTEM??? - kiáltottam rá, miközben egy újjabb villa rántottát nyomtam a számba.

-FÚJ!!!! EGY POLOSKAA!!!! - sikongatott Toga a pultra mutatva.

-ELÉG!!!!! - kiáltotta el magát Shigaraki, mire a nagy hangzavarból olyan nagy csend lett, hogy csak a poloska repülését hallottuk.

-POLOSKAA!!! - bújt hozzám a lány.

-Te tényleg tizennyolc vagy? - kérdeztem.

-Szellemileg kilenc. - mondta Shiga. - Köszönöm az ételt. - mondta, majd a mosogatóba tette a tányért.

-Szintén. - vitte oda Twice, mire én, és Dabi is odavittük.

-Szívesen. - mosolyodott el kedvesen Kuro.

-Finom volt. - mondta Toga összeszorított fogakkal, a pultot nagy ívben kerülve, majd amint a többi mosogatni való közé tette a tányérját, egy versenyfutót megszégyenítve futott fel.