A kádba kezdett vizet engedni, miközben ezt az ajtót is bezárta. Derekam köré kulcsolta karjait, és a nyakhajlatomba puszilt.
-Élvezted? - ölelt át hátulról, mire a pillangóim feléledtek.
-Igen. - bólintottam, majd belenyomtam a tusfürdőt a kádba.
-Imádom, amikor te is csinálsz valamit, nem csak én.
-Dabi, eddig kétszer szeretkeztünk, mind a kétszer "kivettem a részem a munkából" - rajzoltam idézőjeleket.
-Igen, és ezt szeretem. - mondta, majd elzárta a csapot és levette magáról a törölközőt és beült a vízbe.
Amiután ő bement, én is. Lába közé ültem, ő pedig a hátam simogatta.
-Figyelj, csináljuk azt, hogy írok valamit a hátadra, te pedig kitalálod mi az.
-Oké. - vontam meg a vállam, és a hajam előre húztam.
Ujját megéreztem a hátamon, mire beleremegett a testem. A szó egyszerű volt, elsőre kitaláltam.
-[Név]. - néztem rá vigyorogva, mire ő csak bólintott egyet.
Nagyon sokáig elvoltunk ezzel, mindegyiket könnyen eltaláltam, kivéve egyet.
-Naa, mond el! - könyörögtem.
-Találd ki. - villantott egy ördögi mosolyt.
-Szókincs! - vágtam rá, mire megrázta a fejét. - Szöveggyűjtemény.
-Nem! - mondta, mire elnevettem magam. Még egy kis ideig találgattam, aztán végre valahára megvolt.
-Szeretlek! - mondtam.
-Végre. Azt hittem itt alszok el. - ásított egyet.
Úgy ítéltük meg, hogy már hideg a víz, ezért kiszálltunk, majd felöltöztünk és visszamentünk a szobába.
Elterültünk az ágyon, majd megállapítottuk, hogy ragad. Lehúztuk az ágyneműt, majd betettük mosásba. Miután ezzel is megvoltunk Dabi bekapcsolta a tévét, és valami brutális horrort adtak ami mindkettőnknek tetszett, úgyhogy megegyeztünk abban, hogy megnézzük.
Egy héttel és egy nappal később volt a UA megtámadása, amiből az sült ki, hogy éppen most tisztítják ki az óriási sebemet. De kezdjünk minden az elejétől.
Két nap után lement a lázam, aminek következtében újra edzhettem. Minden egyes nappal egyre keményebben edzettünk, egyre több ideig, aminek hála megerősödtünk.
November 11-én hajnalban elindultunk közel hatszázan a UA-t ostromolni, de mire odaértünk közel ezer rendőr, illetve katona várt minket. Mindenkinek leesett, hogy valaki csúnya mód köpött, de nem menekülhettünk el. Kiálltunk ellenük, hiszen nem tudtunk mást tenni. Puskával lőttünk rájuk, na meg szabadkézzel is vertük őket. Ám amíg mi maradtunk tízen, ők ötszázan. Nagyjából. Semmiképp nem szerettük volna megadni magunkat, hiszen az árulás lenne. Egyedül azt tudtam, hogy Dabi él, hiszen mindig közel volt hozzám, hátha segítenie kell. Tényleg minden tőlem telhetőt megtettem addig a pontig, amíg meg nem láttam apámat. A lábam földbe gyökerezett, egyszerűen nem tudtam megmozdulni.
A következő amit éreztem egy hatalmas csapás volt a hasamnál, és minden elsötétült.
Következőnek mikor felkeltem egy nagy állványon térdeltem. A kezeim kikötözve, csak úgy, mint a lábaim.
-Oh, hát felébredtél, [Név]? - hallottam meg egy gúnyos hangot. Előre néztem, hirtelen azt sem tudtam, hogy hogy reagáljak. Japán fővárosában, Tokióban voltam, nagyjából húsz méteres magasságban, és egy egész országnyi ember nézett. Mellettem állt apám, egy hatalmas pengével a kezében?
-EMBEREK, ITT ÉS MOST, KIVÉGZEM EZT AZ EMBERT, AKI OLY' SOK ÁRTATLAN ÉLETET VETT EL! - kiáltotta el magát apám, mire mindenki éljenezni és tapsolni kezdett. - MIK AZ UTOLSÓ SZAVAID?
-EMBEREK! - ordítottam el magam. - TUDOM, HOGY NEM VAGYOK EGY ÁRTATLAN BÁRÁNY, DE EZ AZ EMBER SEM. Ő AZ APÁM, ÉS MEGÖLTE ANYÁMAT, MAJD RENDŐRKÉNT SIMÁN RÁKENTE MÁSRA. - kiabáltam, mire mindenki elcsendesedett, a férfi pedig lekapta rólam a pólót, és végighúzta a pengét a hátamon.
-NE HIGYJENEK NEKI!
-HIGYJENEK NEKEM! HA NEM LENNE IGAZ, NEM VÁGTA VOLNA MEG A HÁTAM. - kiabáltam, miközben rettentően fájt a hátam.
-NEM TUDOM, HOGY VAGYTOK VELE... - kiáltotta el magát egy lakos. - DE ÉN HISZEK [Név]-NAK/NEK. SOK MINDENT ELKÖVETETT, DE NEM OLYANNAK ISMERTEM, AKI HAZUDIK.
Először fel sem ismertem, majd ahogy tanulmányoztam, rájöttem, hogy ő az egyik volt osztálytársam.
-HIGYJENEK NEKEM! - kiabáltam, mire újra csend telepedett a városra.
-Egy halott embernek nehéz hinni. - mondta apám, majd meglendítette a pengét, én pedig csukott szemmel vártam, hogy minden elsötétüljön. A csendes halál helyett egy puffanást hallottam, majd kinyitottam a szemem, és a férfi vérben ázó testét figyeltem. Lenéztem, ám nem láttam senkit.
-Itt vagyok, ne félj. - suttogta a fülembe egy ismerős hang, majd apám kulcsával leszedte rólam a láncokat.
-Kurvára fáj a hátam. - mondtam. Dabi felkapott, majd egy csókot nyomott az ajkamra. Felettünk egy repülő jelent meg, amit csodálkozva néztem, majd Toga mosolygós feje látszott ki. A fiú egyszerű mozdulattal feltett, majd bejött mellém, és magunkra zárta az ajtót.
-Mindenki jól van? - kérdezte Kurogiri.
-Fáj... - kapkodtam a levegőt, mire ijedt tekinteteket éreztem magamon. Megfordultam, ők pedig felszisszentek.
-Jó, amilyen gyorsan csak tudok vissza megyek a rejtekhelyre, és ellátunk. - mondta a fiú.
-SIESS MÁR BASSZA MEG! - ordította el magát Dabi, mire mindenki csendben lett. Hasra fektetett, és a fejem kezdte el simogatni, közben pedig lágyan beszélt hozzám. A hangok egyre csak tompultak, majd elsötétült minden, újra.
-A KURVA ÉLETBE! MI VAN HA NEM ÉBRED FEL?! - hallottam meg Dabi kétségbeesett hangját, amint nyitogatni kezdtem a pilláim. Kezemet a kezére helyeztem, mire csendben maradt, és könnyes szemekkel nézett rám.
-Nem haltam meg? - kérdeztem vigyorogva.
-Nem, nem haltál meg. - szipogott Dabi. Toga elsírta magát, Shigaraki a falat kezdte csapkodni, Kurogiri könnyektől ázott szemekkel nézett rám, Twice pedig motyogott valami "hogy szakadna rá valakire a kurva ég még ma" félét.
-Mindenki él?
-Mindenki. - válaszolták.
-Meddig aludtam? - kérdeztem, mire többen beharapták alsó ajkait, és egyedül Dabi volt képes megszólalni.
-Három hétig. - mondta, mire megállt bennem az ütő. Három hete a hasamon felve haldoklom, a többiek pedig ápolgatnak?
Ennél nagyobb szégyent, Japán leghíresebb sorozatgyilkosaként el sem bírtam volna képzelni. Fejemet a párnába fúrtam, majd sírni kezdtem.
Abban a helyzetben megalázottnak éreztem magam. Tudtam volna hibáztatni ez miatt bárkit, de ez egyedül az én saram. Én voltam gyenge, mivel engem kaptak el egyedül. Engem sebeztek meg, és ezért ápolnak engem. Én voltam kómában közel egy hónapig, mert lefagytam, amint megláttam a féreg apámat.
KAMU SEDANG MEMBACA
A RABOD LETTEM |Dabi x Reader| ✔
Fiksi Penggemar[Név]-t, Japán hírhedt sorozatgyilkosát Shigaraki Tomura, a Gonoszok Ligájának vezetője meginvitálja az általa vezetett gyilkos szervezetbe. A lány pár nap után belemegy, és csatlakozik hozzájuk, ám egy nem várt személy felforgatja életét, a kettejü...
