1 HÉT MÚLVA
-Baby, kész vagy? - dugta be a fejét az ajtón Dabi.
-Igen. - vágtam bele a bőröndömbe az utolsó darab ruhám, majd össze cipzároztam és kimentem.
Hogy értsd, elmegyünk. Itt hagyjuk Japánt, és minden sérelmünket vele együtt. Ma visz minket Shigaraki egy közeli ismerőse a reptérre.
Felmerülhet a kérdés, hogy ezt hogy gondoltuk, ha felismernének minket. Nos, mindenki, igen, MINDENKI befestette a haját, mi Togával kentünk magunkra sminket, amit kifejezetten utálok. Még Dabi is kapott egy kis alapozót, hogy ne látszódjanak a sérülései. Emellett, szerencsénkre kontaktlencsét is tudtunk szerezni.
Amint kiértünk a repülőtérhez leültünk. Dabi vállára hajtottam a fejem, ő pedig oldalamat simogatta.
Amint bemondták, hogy indul a járatunk felszálltunk, és leültünk közel egymáshoz.
-Voltál anyudnál? - kérdezte Dabi.
-Hm. - bólintottam, majd elaludtam.
-[Név], kelj! - rázta a vállamat Dabi. Lassan kinyitottam pilláimat, igy a fiú arca elém tárult. Gyönyörű szemeiben újra elvesztem, ám gyorsan felpattantam, mikor elmondta, hogy le kéne szállnunk.
Miután kiléptünk Dabi karon ragadott és futott velem együtt Shi, és a többiek után.
-Végre itt vagytok. - csapott háton Kirishima.
-Bocs. Aludtam.
-Jaa, láttuk. - bólintott Deku, majd tovább pötyögött a telefonján. - Todo nemsokára itt lesz értünk.
-Heee?! - hőkölt hátra Dabi.
-Régen találkoztam vele. - mondtam, mire a többiek értetlenül néztek ránk. - Jó barátom.
-Ő a... hogy mondjam... öcsém. - vágta rá.
-Tudom. - mondta Deku. - Ugyanolyan az aurátok, aztán ne felejtsük el, hogy Touya Todoroki vagy.
-Ezt honnan tudod? - húzta össze Dabi a szemét.
-Véletlen épp temetőben voltam, mikor ti is. - mutatott rám és a fiúra felváltva.
Szóval hallotta...
-Hm.. semmit sem értek. - bólogatott Kirishima a septumját igazgatva.
-Jobb is. - legyintettem.
-Szasz. - lépett oda Todo. Mint mindig, tiszta feketében volt. Fekete nadrágján egy lánc lógott, fehér ingjére pedig egy fekete pólót vett. - Hello [Név]. - integetett mosolyogva.
-Szia. - viszonoztam.
Köszöntek a többiek is, egyedül Dabi kerülte a fiút. Oldalba böktem, mire felszisszent.
-Köszönj, faszom! - suttogtam.
-Ch... Hello Shoto. - motyogta.
-Sh.. Shoto? - hőkölt hátra most a felemás, homlokán pedig egy ér dagadt ki. Tagadhatatlan, hogy testvérek...
-Há?! Bajod? - kérdezte a mellettem álló.
-Paplán faszú... - suttogta a fiatalabb.
-Paplán faszú lennék? - nézett rám a barátom, miközben magára mutatott.
-Elegem van. - mondtam, majd csattant a kezem az arcán, és Todorokién is. - Fejezzétek be, a jó kurva életbe is! - rivalltam rájuk, mire kuss telepedett az egész helyre, és mindenki minket nézett.
-Ez fájt. - simított végig az arcán Todoroki.
-Asszony, kíméletesebb nem tudsz lenni?
Megfogtam Dabi kezét, majd Shoto mellé rángattam.
-És most menjetek el valahova. - Löktem meg őket hátulról. - És mondj el neki mindent. - csaptam az odapörkölt hátára, majd visszamentem a többiekhez.
-Jó, de most, hogy elküldted innen azt, akinél amúgy lakni fogunk, hova a faszba fogsz menni.
-Ez Franciaország. Párizs. Menjünk vásárolni. - karoltam Togába.
-Jézusom... - sóhajtottak egyszerre a fiúk, mi pedig csak mosolyogva mentünk előre
///
-... Óh, várj, csörög a telefonom! - vettem elő a zsebemből. - Hallo?
-Te szerencsétlen, hol vagytok?! - rivallt rám Dabi.
-Öhm, ti?
-A PÁLYAUDVARON.
-Megyünk! - álltam fel. - A pályaudvaron van az a kettő szerencsétlen.
Egészen odáig futottunk, ahol már vérben forrva vártak minket.
-HOGY VOLTÁL KÉPES ILYET ELTITKOLNI!?! MIÉRT NEM MONDTAD EL?? ELŐTTED SÍRTAM TOUYA MIATT, TE PEDIG VÉGIGNÉZTED, ÉS CSAK ÖLELGETTÉL, DE AZT EGY SZÓVAL SEM BÍRTAD ELMONDANI, HOGY A TESTVÉREM A BARÁTOD! - ragadta meg Shoto a nyakam.
-Sajnálom. - néztem a szemébe.
-Ch... - engedett el. - De azért köszönöm, hogy rávetted. - nézett félre.
-Nem értettelek soha. Az előbb fojtogattál, most meg köszönetet mondasz.
-Ch, baszódj meg. - ment el
-[Név]! - szólt oda Dabi.
-Hm? - néztem rá.
-El szeretnélek vinni valahova.
-Hova?
-Majd meglátod. - ragadta meg a kezem, majd elkezdett maga után húzni.
Amíg sétáltunk rengeteg minden átfutott az agyamban. Az első találkozásunk Dabivel, mikor elmondtam, hogy egyszer Franciaországba az Eiffel Toronyhoz el szeretnék jutni, mikor hét perc a mennyországbant játszottunk, mikor Toga megmutatta azt a filmet, aminek már a címét is elfelejtettem... Elfelejtettem a címét valóban, de minden egyes kis apró részletére emlékszem. És azt kell, hogy mondjam, olyan, mintha az a film rólam és Dabiról szólna.
-Megjöttünk. - takarta el a szemem. Annyi mindenen járt az agyam, hogy észre sem vettem hol vagyunk. - Három, kettő, egy... - vette el végtagját szemem elől.
Hirtelen sokkolódtam le és gyűltek könnyek a szemembe. Egyszerre éreztem magam a világ legszerencsésebb és legboldogabb emberének. Az Eiffel Torony tárult elém, melyhez már oly régóta el szeretnék jutni.
-Köszönöm! - ugrottam a nyakába.
-Szeretlek. - suttogta a fülembe, majd hosszasan megcsókolt.
VÉGE
Köszönöm.
- Pálma
KAMU SEDANG MEMBACA
A RABOD LETTEM |Dabi x Reader| ✔
Fiksi Penggemar[Név]-t, Japán hírhedt sorozatgyilkosát Shigaraki Tomura, a Gonoszok Ligájának vezetője meginvitálja az általa vezetett gyilkos szervezetbe. A lány pár nap után belemegy, és csatlakozik hozzájuk, ám egy nem várt személy felforgatja életét, a kettejü...
