DARK KNIGHT (Taekook ff) (Szünetel)

🖤20.rész🖤

Jungkook pov:

Telnek a napok,hetek,hónapok,de Tae még nem ébredt fel,még mindig kómában van,ami nagy  baj ,mert a babák így veszélyeztetve vannak,mert a szervezetbe  nem kerül elegendő étel és ez vetéléshez is vezethet,amit egyikünk sem szeretne.  Az orvosok valami furcsa gépekkel, és csövekkel oldották meg ,hogy kapjon valamennyi ételt,de úgy néz ki ,
mint valami robot,vagy nem is tudnám leírni pontosabban. Minden nap egyre rosszabb,s tűrhetetlenebb.Mikor reggel felkelek , első gondolatom, az hogy ma már biztos ,hogy felébred.De nem.Ő még mindig mély álomban van.Vajon miről álmodhat?Vajon hall engem,érez engem?Nem tudom,mert semmit sem reagál.Minden nap meglátogatom, és beszélek hozzá, és  még a kicsikhez is .
Elmondom neki,hogy mennyi mindent csináltam az nap.Azt is megemlítettem ,hogy mennyire hiányzik és ,hogy mennyire szeretem.

Időugrás

Rövid leszek,hogy mi történt azután  ,hogy Taehyung-t kórházba szállították,és hogy én mivel foglalkoztam az alatt az egy hónap alatt.Az incidens után,megtudtam ,
hogy Kim Jong-in , vagyis Kainak hívták a fiút ,aki az édesemet akarta megerőszakolni.A Silent Death maffiafőnök fia volt ,akik a mi ellenségünk.A hír hamar a fülökbe került ,hogy meghalt,és ezért Kim Young - Jae a Silent Death főnöke háborút akart,mert az egyetlen fia meghalt egy omega miatt ,aki nem is volt megjelölve, vagyis úgy tudták még.Csak nekem jó besugóim vannak,
de én is gondoltam ,hogy háborút akar,ezért cselekedtem.Másnap amikor ismét mentem látogatni,akkor találkoztam az orvossal,akivel elég jól elbeszélgettem ,nagyon kedves volt , és látszott , hogy  mennyit törődik/törődött a pácienseivel,
akkor nyomban megkérdeztem tőle ,hogy egy omega ,ha kómában van meglehet-e jelölni ,amire rá bólintott,hogy lehet ,mert semmi baja nem lesz ettől.Elmondta ,hogy a páciens csak egy "kisebb" szúrást fog érezni,és ezért ne féljek ,mert nem lesz semmi baj .Egy kicsit furcsáltam,hogy nem kérdezősködött ,hogy miért akarom most hirtelen megjelölni,de akkor ez egy cseppet sem foglalkoztatott.
Cselekedtem ,megvártam , hogy az orvos magunkra hagyjon és , ahogy ketten maradtunk először elmondtam ,hogy nagyon sajnálom ,
mert így elveszem a szabadságát ,de értse meg,hogy muszáj , hogy meg tegyem.A nyakát választottam a legjobb helynek ,mert ott mindenki lássa ,hogy tartozik valakihez.Először csak óvatosan puszilgattam, csókokat hintettem rá ,és  utána megjelöltem.
Éreztem ahogy a szemfogaim kínőnek,
és a farkasom átveszi az irányítást,de a végeredmény szép lett,kár mert a kedvesem nem láthatja.

Így nézett ki a jelölés.Miért ilyen forma lett?Elmondom,a hold az éjszakát jelenti,a virágok a harmóniát és a lelógó gyémántok a reményt.Ezek mind összefüggenek,
mert az éjszaka, jelentia sötét oldalt, hogy az nap éjjel valami rossz fog történni,a virágok a kedvességet, törődést,  hogy segítünk
egymásnak, és a gyémánt ,hogy valami új fog jönni az életünkbe valami csoda.Ezeknek a szimbólumoknak nagy jelentőségeik vannak amik beszóktak következni.

Következő nap elmentem az erdőbe ,ahol az idegen farkas megakart támadni minket ,ahol Taenak a kezét megkértem.Pár emberemet vittem magammal ,hogy hátha valami nyomott találunk.Addig megkértem Jimint,Jint,hogy menjenek be a kórházba Taehoz,hogy  vigyázzanak rá ameddig  ő még   mindig alszik.
A háznál rengeteg farkas nyomot találtunk, és egy csepp vért is,úgy látszik ,hogy  verekedés volt,csak a ház körül voltak nyomok mást nem kaptunk ,például rongálást vagy valamit.Az egyik emberem vért vett a földről , ahol a vér volt  és mondta  kideríti ,hogy kinek a vére lehetett.
Gyorsan benéztem a házba ,hogy minden rendben- e ,és azután bezártam és elindultunk vissza.A kocsit kinthagytuk az útnál ,úgy mint a múltkor.Ahogy kiértünk és ültünk volna be megint felbukkant a zöldszemű farkas ,de most csak nézett minket.
-Főnök,minden rendben van? - kérdezte Hunyjin ,mert csak félig voltam a kocsiban , és félig kint úgy néztem a farkast,ahogy eltűnik.
-Igen,mehetünk.- mondtam ,és végre elindultunk.Már egyre jobban kiváncsibb vagyok,hogy ki az a farkas ,és ideges is ,hogy csak egyfolytában néz,mintha valamit akarna is......

Napjainkban

Ma is hozzá megyek.Már korán reggel
felkelek,majd miután megittam a kávémat , elindulok a kórházba.
Kocsival megyek,és élvezem a csendet.
Lassan belépünk decemberbe ,és ez azt jelenti ,hogy a legfontosabb hónap számomra,hogy miért?Mert Tae születésnapja  és még karácsony is , amit remélem ,hogy vele tölthetem az időt ,és azt is  remélem. ,hogy addig felfog  ébredni.
Ahogy időztem a jelzőlámpánál , észrevettem, hogy  kezd havazni.
Sajnos a tegnap este megtudtam,hogy Tae anyukája kórházba került,mert balesetezett de szerencsére nem súlyos , és  Jisoo a kis húga nem tud haza jönni ,mert Daeguban nagy havazások vannak , és a közlekedés lassú , ezért ott marad a barátnőjénél.
Ezt is kell közöljem az édesemmel,akárhogy nem is hallja ,hogy mit mondok de akkor is tudnia kell.

Ahogy benyitok a szobájába,rögtön rálátásom lesz gyönyörű arcára ,
melyet rég nem láttam mosolyogni.
Itt fekszik mozdulatlanul,s csak alszik.
De valahol tudja ,hogy megérkeztem,
tudja,hogy én vagyok az.És honnan tudom ezt? Megérzés.

Közelebb húzom a széket ,majd leülök rá, s kezét megfogva ,ismét  mesélésbe kezdek .

-Szia egyetlenem!Tudod még mindig ,
hogy nagyon hiányzol és a kicsik is.
Remélem,hogy hamar felébredsz.
Képzeld már nem kell ,hogy félj a diákodtól ,aki bántani akart,mert már elintéztem őt.Sajnálattal kell közölnöm,hogy anyukád kórházba került ,de ne aggódj mert nincs nagy baja,és a testvéred a barátnőjénél van,
mert nagy havazások vannak Daeguban.Jimin,Jin,Nam és még Yoongi is beszoktak jönni ,hogy megnézzenek ,hogy minden rendben van-e veled.....Kérlek ébredj fel,mert nagy szükségem van rád!Nem tudom, hogy mit fogok tenni ,ha elvesztelek téged és a kicsiket !Egyszerűen hiányzol én egyetlen bogaram... - a végére teljesen kétségbeestem.Szemeimből szinte patakokban folytak a sós könnyeim.
Ahogy a sírásom csillapodott,egy csókot nyomtam a homlokára és pocakjára.Szeretem ,mert már egy kicsivel nagyobb a pocakja ,mint eddig elé volt.
Még egy csókot nyomtam a kezére búcsúzás képpen, és már engedtem volna el, hogy menjek haza,de hirtelen egy szorítást éreztem. Ezért a szemeimet az arcára vezettem , és.......megláttam a gyönyörű két szép szemét ami nyitva volt és engemet fürkészett. A levegő elakadt bennem..
Csak egymást néztük ,egyikünk sem szólalt meg.

Istenem ,kérlek ad ,hogy emlékezzen...