Kim Taehyung egy 24 éves ártatlan férfi omega , akinek az élete fenekestül felfordul amikor is megmentik őt a halál kapujából.
-----------------------
- JUNGKOOK SEGÍTS!! - ordítottam ahogy zuhantam lefelé.
-TAEHYUNG NEEEEEEE......-hallottam a távol...
Eldöntöttem .Elhatároztam , hogy el fogok költözni , itt hagyom ezt az országot és elmegyek New York- ba dolgozni, már nem birom , hogy senki sem foglalkozik velem, lehet azt sem vennék észre , ha meghalnék. Mindenki szarik a fejemre, még a családom is.De nem ez esik a legrosszabbul , hanem Jungkook viselkedése, sokszor rám sem néz, emlékszem mindig amikor haza jött a munkából , első dolga az volt , hogy amikor a hazba beért mindig csókkal köszöntött, de most semmi sincs. Reggel kilenckor keltem fel , szépen az ágyat megvettem , bementem a fürdőszobába , hogy a reggeli rutinomat megcsináljam , mely fogmosásbol, pár arcra használatos krémből és leginkább hasznos zuhanyzásból állt . A fürdőből kilépve az ablakhoz mentem, kinyitottam és kidugtam a fejemt rajta.A város zaja csapta meg a fülemet, a sok kocsinak a duda és a motor zaja.A gondolkodásomból az ébresztő hangja hozott vissza a valóságba. Hamarabb ébredtem fel ,mint ahogy az órát beállítottam.Az ablakot nyitva hagyva , oda léptem a szekrényemhez és kivettem a böröndömet és a ruháimat a pakolásra.Nyugodtan pakolásztam , mert a házban szokás szerint rajtam kívűl senki sem volt.Már egy hónapja , hogy a húgom és az anyám reggelente lelépnek és késő este jönnek haza.Az óra tizenkettőt mútatott, mire végeztem a pakolással.Elhatároztam , hogy elmegyek a sulihoz , hogy Nam-tól kérjek egy papírt , hogy már nem fogok ott dolgozni , ugyis a szabadságom egy hét alatt le fog járni. Még repülő jegyet kell vegyek , ha azt szeretném , hogy holnap estére oda érjek , és még állást is kell foglaljak ,szerencsére repülővel nem hosszú az út. Nammal biztos, hogy egy hamar nem fogunk szóra jutni , mert én voltam a legjobba tanár az egész suliban , a gyerekek nagyon szeretnek engemet , mindig hívtak kirándulásra , hogy menjek velük , amit persze legtöbb esetben el is fogadtam . Ezekkel a gondolatokkal léptem ki az ajtón , amit be is zártam magam után.A gyaloglás mellet döntöttem , mert most nagyon jól esne egy kis séta , hogy ki üritsem a fejemet. Út közben elgondolkodtam , hogy vajon mi lesz velem a többiek nélkül, mihez fogok egyáltalán kezdeni , mert itt a társaságot nagyon szerettem , mindig megértettük egymást akármi mi is történt.Az biztos , hogy hiányozni fognak nekem , főleg Jungkook.Ő kavarta fel az életemet, ha nem találkoztam volna vele , nem láttam volna azt az édes nyuszis mosolyát ,a csokoládé már szinte éjj fekete szemeit ,most nem lennék igy összetörve.Bárcsak soha de soha sem ismertem volna meg.Remélem , hogy boldogok lesznek Lisával. De egyet nem értek.Miért nem mondta el nekem , hogy már nem szeret és nem kellek neki?Lehet , hogy erre a kérdésemre soha sem fogom megtudni a választ. Akkor még ezt gondoltam, mielőtt mindent elintéztem és haza mentem volna. Észre sem vettem , hogy az arcomon a könnycseppek legurultak, gyorsan letöröltem , hogy nehogy azt higgyék , hogy sírtam volna. Felnéztem az épületre , hogy megcsodáljam , hogy még mindig milyen szép, és egy emléket raktározzak el , hogy egyszer emlékezzek a pályafutásomra , hogy hol is kezdtem anno.Egy sóhaj után , beléptem az épületbe ahol csend fogadott , mert folyt a tanítás .Lassan ballagtam felfelé az emeletre, egy - egy helyen megálltam és megcsodáltam az iskolások munkáit, ami vagy rajzok voltak , vagy kisebb találmányok.Felmentem a lépcsőn és megálltam az iroda előtt , egy mély sóhajtás után vettem a bátorságot és bekopogtam.Na Taehyung légy ügyes , gondoltam magamban .
- Tessék! . - hallatszódott Rm hangja belülről. -Áh Taehyung , mi szél hozott ide tudtom szerint csak jövő héten jár le a szabadságod, nem ? - most bezzeg tud velem beszélni de amikor én kértem , hogy beszéljünk valamit mindig dolga akadt a konyhában és persze nem is Kim Namjoon lett volna , ha valamit össze nem tört volna. -Valami baj ban? -kérdezte , mert egy ideje csak néztem, oh hát persze , hogy van mindenki szarik rám , még te is , akire mindig is felnéztem mint egy apára.
- Igen , szeretnék felmondanni , többet nem szeretnék itt dolgozni, és igen Nam jól át gondoltam mielőtt szólnál valamit. - mintha az ijedtség, düh és szomorúság át futott volna az arcán , az utobbi kettőt nem értettem , de nem is foglalkoztatott.
- De miért Taehyung, itt remek munkahelyed volt, a gyermekek nagyon szeretnek téged és a tanárokkal is nagyon jól kijöttél, és hova mennél el , mond miért? - ettől tartottam , most mondjam el az igazat?
- Már meguntam itt, és New York-ba mennék el. - füllentettem, csak tetei az ártatlant mintha nem tudna semmiről sem. - Kérlek Namjoon , értsél meg engemet is. - kérleltem őt ami be is jött hamar ez nekem nagyon gyanús volt , mert túl hamar rábólintott, de ráhagydtam. Át nyújtotta a papírt és rám nézett.
-Taehyung , ha vissza szeretnél jönni , mi nagy szeretettel várunk , hogy tudd az iskola kapuja mindig nyitva áll előtted.
-Köszönöm Nam, de most én mennék is ha nem baj.
-Rendben , és vigyázz magadra ! - kiájtotta bentről de én arra kiléptem, csak annyit hallottam , hogy már is telefonált.
Útközben bementem a repülőtérre és megnéztem a jegyeket , hát mit mondjak elég drága volt.Mindig a repülő árak drágák egész reggel 6 - 18 óráig , este hat óra után mindig lehozzák az árakat és igy gondoltam akkor vissza jövök. Haza felé gondoltam benézek a közeli parkba ahova mindig jövök , ahol a gondolataimat kiürítem.Épphogy leültem egy padra egyből megcsapott az a mámorító rózsa illat.Tudtam , hogy kihez tartozik , épphogy felnéztem ott volt előttem , a kezeit az én térdemre tette és liheget , biztos , hogy futott , úgy nézett a szemembe , mintha megállast parancsolt volna.
-Teahyung , nem hagyhatsz itt bennünket , mert én abba beleroskadok!
-Nem érdekel Jungkook.Egy kibaszott hónapja , hogy senki de SENKI sem foglalkozik velem, és főleg te , akibe megbiztam és szeretek vagyis szerettem! - emeltem fel egy picit a hangomat.- És nem érdekel a magyarázatod , tudom , hogy mit csináltál és kivel! - ordítottam a szemémbe, már az sem érdekelt , hogy sokan néznek bennünket , csak bögtem ahogy csak tudtam .
-Szivem , kérlek hallgas meg és ha a mondandom után sem fogsz bennem bízni akkor mehetsz, akkor soha többé nem foglak keresni.Csak kérlek gyere velem és útközben elmesélek mindent. -bolintottam, letörölte az arcomrol a konnyeimet és megfogott és felhúzott a padról, összekulcsolta a kezünket és úgy hagytuk el a parkot.
Vajon most megbízzak benned?...
Hogy fog dönteni Taehyung szerintetek?
Ops! Esta imagem não segue nossas diretrizes de conteúdo. Para continuar a publicação, tente removê-la ou carregar outra.
Van egy nagyon kedves író társam/barátnőm, akivel egy közös konyvet fogunk irni.Ajánlom , hogy kukkintsatok belé a könyveibe , nagyon jókat ir😊 Ui: a könyv cime : Vigyázok rád.(ez az ő oldalán található)
