A naplemente csillagai [Levi x Melanie]

[11. rész - Nátha]

Berontva egy meglepett Mikasa-val találkoztam, majd se szó, se beszéd, a fürdőbe sietve vettem egy gyors zuhanyt. Ahogy a víz lemosta a testemet, úgy próbáltam én is kimosni a gondolataimat.
Kilépve, új embernek éreztem magam, majd gyorsan felöltözve az ágyamba vetettem magam, és aludni tértem.

–Nem is mesélsz? –játszotta a sértődöttet Mikasa.
–Jó volt. –mondtam a párnába furva a fejem.
–És a hadnaggyal is jó volt? –nézett rám egy sokat mondó pillantással, mire már én is felkaptam a fejem.
–Mi? –csak ennyit tudtam kimondani. Mégis honnan-
–Az egész épület attól zengett, hogy egy kadét Levi hadnaggyal hagyta el a főhadiszállát, és ebből milyen botrány lesz, ha Erwin megtudja.
–Tch, és itt az a poén, hogy Erwin engedélyezte. –tettem vissza a párnára a fejem.
–De azért a szövegét eltanultad. –mondta mosolyogva barátnőm.
–Ez csak egy szó oké? Nem jelent semmit.
–Én is így gondoltam mindvégig. –fogta vissza nevetését, mire én is el kellett mosolyogjak, majd szememet becsukva nyelt el, az álmok világa.

Tátott szájjal vettem a levegőt, mivel az éjjel bedugult az orrom. Úgy látszik tegnap megfáztam, lehet nem kellett volna sál és sapi nélkül elindulni a szülővárosomba. Ezen a teórián agyalva bújtam be mégjobban meleg paplanom alá, mert ha az ablakra néztem, ahol fagyosan süvített a szél, és a fejem méretű hópelyhek hulltak, csak úgy elkapott a hidegrázás. Lecsukva szemeimet vissza aludhattam egy kis időre, mert a következő emlékem, ahogy Mikasa ébreszt, hogy reggeli van.

Kikászálodva meleg ágyamból, egy fekete jégert és egy szürke pulcsit vettem fel, mivel ma úgysincs semmi dolgom, és nem fogok egy vékony kabátban ülni egész nap. Arra most nincs kedvem.

Kócos hajam vállamon pihent, rövidsége miatt úgy hagytam, majd Mikasa-val az oldalamon léptem ki a szobánkból, kezemben egy adag zsepivel, ha rámjönne a taknyolás.

Az ebédlőbe érve, szalutáltam egy gyorsat a parancsnokoknak, mire felfigyeltem, hogy Levi is elég ramatyul néz ki, magyarul ő is megfázott. Ezen picit elmosolyodtam, majd helyemre ülve fújtam ki orromat.

–Elég rosszul nézel ma ki. –jelzi meg nekem csodálatos véleményét Eren.
–Köszi. –szipogom el a végét, mire fel-fel húzogatja szemöldökét.
–A hadnagy is pont tegnap fázott meg, micsoda egybeesés. –mondja mindenttudó pillantással Eren, mire csak egy kérdő tekintetet kapott vissza tőlem. Semmi nem történt. Csak majdnem.
–Semmi nem volt, ha arra akarsz célozni, hogy tegnap velem tartott a hadnagy, amikor meglátogattam a szüleimet. –mondtam, mire egy bólintással lerendezte a témát, majd Armin-nal összemosolyodtak, ezek után kezdtek el csak enni.

Félmosollyal forgattam meg szemeimet, majd én is bekebeleztem szendvicsemet, és a forró teát elpusztítva vált gyógyszeremmé.

Reggeli után visszatértem a szobámba, majd ágyamba bebújva kezdtem neki egyik könyvemnek, de hiányzott valami. Egy tea. Gyorsan, a kezemben a könyvvel, sprinteltem le, majd a konyhába érve, fel se nézve a könyvemből tettem oda vizet főni. A kályha pattogása idegesített, emiatt nem tudtam figyelni a történetre, amibe próbáltam belecsöppenni.

Elfogadva a tényt, hogy ameddig elkészül az italom nem olvashatok, tettem le a könyvet az asztalra, mire majd utolért a szívroham.
–Uram Isten, a szívbajt hozza rám! –mondtam a szívemre téve a kezem, majd a szemüveget feltolva a fejem tetejére dörzsöltem meg szemeimet lenyugtatás képpen.
–Nem hittem volna, hogy ennyire félelmetes vagyok. –mondta Levi, majd csészéjét ajkához emelve ivott bele italába. Vajon miért fogja olyan furán a poharat? Vajon milyen puhák lehetnek az ajkai? Várj, mi?

–Hé, szaros kölyök! –kiabált rám Levi, mire felébredtem álmélkodásomból.
–Hm? –mondtam rá nézve.
–Ha befejezted a fejem bambulását, akkor a tűzhelyről is levehetnéd a vizet, mindjárt elpárolog. –mutatott az edényre bökve, miben a folyadék már majdnem kifolyt a felfőttségtől. A gázat lekapcsolva öntöttem ki a vizet a poharamba, majd a teafüvet beletéve hagytam picit ázni, és elkészítése után, ezt követően kostolása után éreztem, hogy ez is olyan tökéletes, amilyen egy tea az tud lenni.

Egy gyors szalutálás, és egy ,,Ha ki öntöd veled nyalatom fel" után, haladtam szépen lassan a lépcsőn, nehogy tényleg kifollyon egy csepp is. A szobába érve letettem az ágyam melletti szekrényemre, majd kezembe véve a könyvet estem bele végre a történetbe.

Csodaszép estét kívánok mindenkinek, köszönöm hogy már 300 nézettségű ez a kis történet, rengeteg ötletet írtam össze az elmúlt napokban, úgyhogy nem fogok kifogyni az ihletből.

Ha tetszik nyomj egy ☆-ot <33

Pusszancs*