A naplemente csillagai [Levi x Melanie]

[18. rész - Kaja]

Ahogy jobbra fordultam, a nap majd kiégette retinámat, majd egy óriásit nyújtózva jöttem rá, hogy egyedül vagyok a szobában.

Felülve körbe néztem nem is egyszer, hátha csak a magassága miatt nem látom ezt az adoniszt, de nem, tényleg egyedül voltam, méghozzá a szobájában hagyott.

Még jó, hogy nem nyitott be senki.

Épp bal felemre akartam volna fordulni, hogy szundítsak még picit, mikor egy apró cetlit vettem észre a párnán, amin Levi szokott feküdni. A kis fecnit elolvasva mosolyogva forgattam meg szemeimet, majd felálltam hogy kidobjam, mert ha valaki meglátná, lehet gyanút fognának.

A cetlin csak annyi állt, hogy: ,,Három nap múlva jövök, ne csinálj hülyeséget. Levi." Néha tényleg elgondolkozom, hogy hogy lehet ennyire romantikus ez az ember. Egyszerűen fenomenális.

A kukához igyekezve, szét tépni akartam, hogy még nyoma se maradjon, mikor a másik oldalán is volt írva valami, amit először észre sem vettem.

Viszont erre szívem már hevesen lüktetett, és a boldogság átjárta nem csak testemet, hanem lelkemet is. ,,Tudod hogy szeretlek" írta a lap, mire majd' könny ugrott szemembe, annyira meglepett. Szeret.

Miután drámaiasan kinéztem ablakán, ahol ő szokott állni, körbe néztem a tájon, hogy vajon most hol lehet a törpém, vajon mit csinálhat, jól van e? Fárasztó az aggódás.

Ezek után, átsuhantam észrevétlenül a jobb szárnyba, majd gyors besiettem, és magamra csuktam az ajtót.

-Jaj Meli, Meli, te... -mondta Mikasa, aki úgy látszik engem várt, de ahogy meglátott azt hiszem belefolytottam a szót, mert még mindig Levi pólója volt rajtam, amiben aludtam. -Ruhákat is cserélgettek? Vagy csak nyálat? -mondta csípőre tett kézzel egy kihívó nézéssel, mire totál vörös lettem, és tudtam jól, hogy csak szivatni akar, de ilyen témákra még gondolni se merek, nem hogy beszélni róla.

-N-Nem, csak nekem adta, hogy ebben alugyak.

-Aha. Oké. -mondta mosolyogva, mire csúnyán megnézve, mosolyogva köszöntöttem, majd magamra hagyott, hogy tudjam összeszedni magamat valamennyire.

Komolyan mondom, hiányzik, hogy Mikasa-val egy szóbában lakjunk. Mióta áttettek mindenkit, azóta egyedül élek újra, ami jó, mert mindig is szerettem így, de vele jobb volt.

Ezen gondolkodva léptem be a zuhany alá, majd magamra csorgatva a vizet engedtem, hogy minden porcikámat átjárja a forró víz, és gondolataimat is ki tudjam mosni picit.

Fürdés után a konyhába vettem az irányt, mert enni is kéne valamit. A helyiségben javában zajlott a zabálás, természetesen nélkülem, így Mikasa mellett foglaltam helyet, szembe velünk Armin és Connie, viszont Jean hiányzott.

Összesen ennyien maradtunk a főhadiszálláson, Erwin még Eren-t is elvitte magával, hogy sikert arassanak a titánok ellen. Csak ne legyen baja.

-Jean? -kérdeztem leülve, hátha nem látom a nagy egójától.

-Szerintem a kapitány most rajta lovagol, mert azt hitte hogy a lova. -mondta Connie, mire egyből kitőrt belőlünk a nevetés, pedig szegény Jean nem is tehet arról, hogy lópofájúnak született.

-ÚR ISTEN MIKASA MIKASA MIKASA! -ordított Jean, majd az utolsó lépcsőfokot is leugrotta, és a hallottak alapján egyenesen a konyhába futott hozzánk.

-Eren jól van? -állt fel a lány, és teljes kétségbeesés keletkezett arcán.

-Van kaja? -kérdezte olyan szemekkel, mintha azt mondaná, hogy betörték a falat, és jönnek a titánok.

Elnevettem magam, hogy mégis hogy lehet valaki ilyen hülye, viszont Mikasa-nak ez nem volt annyira vicces, ezért másodpercekkel később már csak annyit lehetett látni, hogy az udvaron körbe-körbe futnak, elől menekül Jean, utána lohol Mikasa. Ezek is hülyék.

Armin-ra nézve legyintett egyett, mintha azt mondaná, hogy ,,Ezeken nem lehet segíteni" majd neki látott az evésnek, amit követtem én is.

Majd' éhen haltam, olyan rég ettem, mármint rendes kaját na, és jó, hogy az asztalt nem ettem meg az éhségtől.

-Van még? -kérdeztem a kettő fiú között össze-vissza tekintve, mire összenéztek, majd vissza rám, és mintha Connie nyelt volna egyett. Csak ne...

-N-Nincs... -mondta rémülettel Armin, mert tudja, hogy én kaja nélkül nem létezem, és nélkülem nem létezik a kaja, így mindenki kihal nélkülem! Tehát miattam él mindenki.

-Hát, akkor az utolsó választás maradt. -mondtam, majd egyenesen Armin-ra néztem, aki azt se tudta hogy hivják.

Ördögi mosolyt csaltam felé, mert tényleg készen álltam arra, hogy levadásszam majd jóízűen megsüssem, ezáltal szépen a hasamban végezze.

Esze-veszett sebességgel állt fel, majd kezdett el ő is rohanni, majd én is utána loholva eredtem a nyomába. Még elcsíptem egy annyit Connie szavaiból, hogy ,,Már ők is kezdik..." de most ezt nem tudott érdekelni, ha Eren is itt lenne, tuti biztos ő is futna. Csak nem mindegy, hogy Eren után, vagy Eren utána.

Armin az ajtót majd' kicsapta helyéről, de én nem engedtem, hogy nyoma vesszen, szépen rohantam utána, míg be nem értük Mikasa-ékat, akik azóta se álltak meg.

A lány mellé repültem, de ő furcsán nézett rám magyarázatot keresve, hogy miért futok én is.

-Hé Mikasa! Éhes vagy? -mondtam egy kaján vigyorral a fejemen, majd szegény szőkeségre néztem, ki halálra rémülve próbált olyan gyorsan futni, hogy hátulról taposson belém.

-Mint egy titán. -vette a célzást, szeretem, hogy értjük egymást.

De most már nem csak Armin félt, hanem Jean is, így futottunk tovább, míg lábaink fel nem mondták a szolgálatot.